A véralvadásgátló gyógyszerek típusai

A véralvadásgátló kezelésnek kétféle indoka van: egyrészt a vérrög kialakulásának megelőzés, másrészt a kialakult thrombus növekedésének, leszakadásának megakadályozása, feloldásának elősegítése. Többféle hatású véralvadásgátló szer létezik, a megfelelő típus kiválasztása komoly szakmai szempontok alapján történik.

Cikkünkben a tartós, otthoni alkalmazásra javasolt gyógyszereket soroljuk fel, amikkel a betegek gyakrabban találkozhatnak. A lista nem teljes, mert vannak ritkán használt, speciális esetben vagy kórházi körülmények között alkalmazott gyógyszerek.

A véralvadásgátlót minden esetben szakorvos írja fel, egyedileg mérlegelve a beteg igényeit, alapbetegségét, társbetegségeit, értékelve a trombózisrizikót, az esetleges gyógyszerallergiát, és a gyógyszer szedésének költségvonzatait.

1. Alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH)

A heparinok a természetes alvadásgátlási folyamatot gyorsítják, a vér alvadásában részt vevő X-es faktoron keresztül. A sürgősségi ellátásban használt ún. nem frakcionált heparinokkal szemben a betegek általában az otthon is, injekciós formában beadható ún. kis molekulasúlyú vagy alacsony molekulatömegű heparinokat alkalmazzák.

Mikor alkalmazható?

Alapvetően ez a gyógyszertípus kerül először bevezetésre véralvadásgátlást igénylő kórkép esetén,

• ha gyors hatást kell elérni (pl. alvadásgátlást igénylő betegség felismerésekor)
• ha rövidebb hatásra van szükség, vagy a hatás gyors felfüggesztése/újraindítása szükséges
• ha átmeneti (pl. pár hetes) véralvadásgátlásra van szükség (pl. műtét után)
• gyakran használatos trombózis megelőzésére, ha nem volt korábban trombózis (pl. daganatos betegség esetén, idős fekvőbetegeknél)
• ha a gyógyszer szájon át történő adásának ellenjavallata van

Hogyan kell alkalmazni?

Az alacsony molekulatömegű heparinok injekció formában, előretöltött fecskendőben vannak, melyeket bőr alá kell beadni. Az injekciót a köldök két oldalán a hasfal bőrébe, a comb, illetve a felkar bőrébe ajánlott szúrni. Mivel vérzésveszélyt okozhatnak, izomba nem szabad adni!

Az injekciós forma ellenére a beteg könnyen megtanulja magának beadni, segítség sem szükséges hozzá. Mivel véraláfutás keletkezhet a beadás helyén, célszerű a szúrt bőrterületet váltogatni.

A beadandó mennyiséget és a használat időtartamát mindig a kezelőorvos határozza meg, a beteg testsúlyát és társbetegségeit (pl. vesebetegség, alacsony vérlemezkeszám) figyelembe véve. Megelőzés céljából alkalmazva napi 1x, kezelésre napi 2x kell beadni általában, de ez változhat egyénileg, a beteg további betegségeitől függően.

A kis molekulasúlyú heparin készítmények előnye:

• Nem szükséges rendszeres laboratóriumi ellenőrzés az injekció adagolása mellett, hatása kiszámítható. Elindítását követően általában négy nappal egyszer viszont szükséges a vérlemezkeszám ellenőrzése, mivel ritkán annak esését (trombocitopénia) okozhatja mellékhatásként.
• Terhes nők számára ez az egyetlen használható véralvadásgátló készítmény, más gyógyszerek magzatkárosodást okozhatnak.
• Vérzésnél gyakran elegendő az injekció kihagyása.

Hátránya: kizárólag injekció formában férhető hozzá.

Bővebben Az alacsony molekulatömegű heparinokról részletesen

2. Kumarinok (K-vitamin antagonisták)

Véralvadásgátló hatásukat a májban fejtik ki, gátolják a K-vitamin függő alvadási faktorokat. Általában akkor merül fel az alkalmazásuk, ha tartós, hosszú távú kezelés szükséges.

Mikor alkalmazható?

• ha korábban nem volt trombózis, megelőzésre szívritmuszavar esetén, pitvarfibrillációban
• igazolt trombózis vagy embólia esetén
• szív műbillenytűs betegeknél
• a tromboembólia bármely fajtájánál, vagy az ismételt vérrög kialakulás megelőzésére

Hogyan kell alkalmazni?

Mivel hatásuk kialakulásához néhány nap szükséges, illetve önmagukban elindítva bőrelhaláshoz vezethetnek, először kis molekulasúlyú heparint kap a beteg a kumarin mellé, majd pár nap múlva az injekció elhagyható, ha vérvétellel ellenőrizve a tablettának már jó a hatása.

Előnye: szájon át szedhető gyógyszerekről van szó, a leggyakrabban alkalmazott hagyományos véralvadásgátlók otthoni alkalmazásra. Napi 1 alkalommal kell bevenni a meghatározott, egyénre szabott adagot.

Hátránya:

• A hatásának ellenőrzéséhez rendszeres vérvétel, INR-érték ellenőrzés szükséges. Először naponta, majd hetente, tartós gyógyszerszedés mellett pedig 4-6 hetente szükséges a vérvétel. Hátránya mellett fontos megjegyezni, hogy mivel vérszintje ellenőrizhető, pontos információt ad a hatékonyságáról is.
• Túladagolás esetén le kell állítani a gyógyszer szedését, illetve a K-vitamin adása segít ellensúlyozni a hatását.
• Műtétet, foghúzást megelőzően - mivel a gyógyszer hatása nem felfüggeszthető - a betegeket át kell állítani kis molekulasúlyú heparinkészítményekre (LMWH), majd a vérzésveszély elmúltával vissza kell állítani LMWH átfedéssel a K-vitamin antagonistára.
• Terhesség esetén nem alkalmazható.
• Fontos tudni, hogy számos gyógyszer (bizonyos antibiotikumok, acetilszalicilsav tartalmú szerek, nem szteroid gyulladáscsökkentők), és az étkezési szokások befolyásolják a hatását, véralvadásgátló hatása akkor lesz kiszámítható, ha egyenletes mennyiségben fogyaszt a beteg K-vitamint tartalmazó ételeket.

Úgy tűnik, a kumarinszármazékoknak sok hátránya van, de jól beállított, körültekintő szedésével stabil és jól biztosított védelem érhető el a gyógyszerrel.

Bővebben Véralvadásgátló gyógyszerek: a kumarin

3. Új típusú antikoagulánsok (NOAC/DOAC)

Az utóbbi időben meghonosodott készítmények, elsősorban ezek adását preferáljuk már, kivéve terhességben és műbillentyű esetén. Több hatóanyag tartozik ebbe a típusba: rivoraxaban, dabagatran, apixaban, edoxaban. Tulajdonságaik és hatásuk hasonló.

Mikor alkalmazhatóak?

• Vénás tromboembóliás kórképben (mélyvénás trombózis és tüdőembólia) kezelésként, vagy ezek megelőzésre adható.
• Csak meghatározott indikációban írhatja fel a szakorvos.

Hogyan kell alkalmazni?

• Szájon át szedhető gyógyszerek, fix gyógyszerdózisban.

Előnye:

• Tabletta forma, tehát szájon át szedhető.
• A gyógyszer szintjét nem kell rendszeres vérvétellel ellenőrizni.

Hátránya:

• veseelégtelenség esetén csak szoros követés mellett alkalmazhatóak
• terhesség és műbillentyű esetén nem használhatóak
• bár támogatottan adhatóak megfelelő indikációban, valamennyivel drágább készítmények
• nem mindegyik új típusú antikoaguláns gyógyszernek van antidótuma (az alvadásgátló hatást felfüggesztő szer), ezt a vérzések szempontjából figyelembe kell venni
• mellékhatásai között kissé gyakoribb az emésztőszervi vérzés, de ez természetesen az emésztőrendszer eltéréseitől függ

4. Vérlemezkegátlók, acetilszalicilsav tartalmú készítmények

Az előző három gyógyszertípussal ellentétben ezek a szerek a vérlemezkék összetapadását gátolják. A leggyakrabban használt és régóta alkalmazott, ilyen hatóanyag az acetilszalicilsav (alternatívaként orvosa javasolhat más hatóanyagot, pl. klopidogrelt is).

Mikor alkalmazhatóak?

Elsősorban az artériás rendszer betegségei (pl. koszorúér-betegség, szívinfarktus, stroke) esetén alkalmazzuk, mivel vénás trombózis (pl. mélyvénás trombózis, tüdőembólia) ellen nem ad teljes védelmet. Ritkán, pl. idős korban, nagy vérzésveszély esetén alkalmazható a vénás oldal védelmére is.

Hogyan kell alkalmazni?

Az acetilszalicilsav szájon át szedhető gyógyszer, napi 1x100 mg adagolással. (Ez a hatóanyagmennyiség jóval alacsonyabb a fájdalomcsillapítóként, gyulladáscsökkentőként szedett dózissal.)

Előnye:

• Rendszeres vérvételt, ellenőrzést nem igényel.
• Vény nélkül megvásárolható, de tartós gyógyszedés esetén mindenképp ajánlott az orvosi konzultáció!

Hátránya:

• hatása nem függeszthető fel azonnal, napok is kellenek a kiürüléséhez, ez vérzéseknél gondot jelenthet
• mellékhatásként tartós szedés esetén gyomolnyálkahártya-károsodást okozhat

Bővebben Az aszpirin véralvadásgátló hatása

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus