Lesch-Nyhan-szindróma
Ez az örökletes, X kromoszómához kötötten öröklődő betegség sajnos ma még gyógyíthatatlan. A betegek legfeljebb 30-as, 40-es éveikig élnek, sokan közülük életük végéig tolókocsihoz kötöttek.
A kórkép az X kromoszómáhához kötötten öröklődik, recesszív formában. A tüneteket egy ún. hypoxantin-guanin foszforibiziltranszferáz – röviden csak HGPRT-ként emlegetett – enzim aktivitásának hiánya okozza.
Ennek az enzimnek az agyban zajló nukleotidszintézisben van nagy szerepe. Hiányában az agyszövet képtelen a nélkülözhetetlen nukleotidok előállítására, részben ez vezet a betegség tüneteinek kialakulásához.
A Lesch-Nyhan-szindróma tünetei
A betegség az öröklésmenetből adódóan csaknem kizárólag fiúkat érint. Lányok legfeljebb a hibás gén hordozói lehetnek, ami azt jelenti, hogy esetükben a lentebb tárgyalt tünetek nem jelennek meg, legfeljebb a magasabb húgysavszint detektálható náluk. A Lesch-Nyhan-szindrómával született babák világrajövetelükkor egészségesnek látszanak. Fejméretük ugyan kismértékben elmaradhat a normálistól, de ez ritkán észrevehető.
Alig pár hónappal később viszont egyre szembetűnőbbé válik a motoros fejlődés késése. A baba nem tanul meg fordulni, mászni, felülni és járni. Mindeközben apránként jelentkeznek a kórkép 3 fő tünetcsoportjához tartozó panaszok is. Az enzim hiánya miatt emelkedik a vér húgysavszintje (hypeuricaemia), ami különböző következményekkel jár.
A nagyobb mennyiségű húgysav részben a vizelettel ürül, narancsos színűre festve a baba pelenkáját. Sokszor ez lehet az egyik első tünet, amit azonban – lévén, hogy magas húgysavszintet sok más kórkép okozhat – nem kötnek azonnal a Lesch-Nyhan-szindrómához. E mellett a húgysav túltermelődése ún. urátkristályok képződéséhez is vezet, melyek a vesében, húgyutakban, húgyhólyagban rakódnak le és véres vizeletet, illetve vesekövet okozhatnak.
Később a kristályok megjelennek az ízületekben, illetve a bőr alatti kötőszvetben is, és kialakítják a köszvényre jellemző típusos képet, az ízületek fájdalmas duzzanatával, gyulladásával, egyes ízületek feszítő felszíne fölött megjelenő csomókkal.
Az idegrendszer károsodása
A betegség az idegrendszert sem hagyja érintetlenül. Mozgáskoordinációs problémák, nagy amplitúdójú akaratlan kar és lábbmozgások jelentkeznek (ún. choreiform mozgás). A reflexek fokozottak (hyperreflexia).
Előbb az alsóvégtagok izmaiban, később mind a négy végtagban görcsös merevség jelenik meg. Mindeközben egyre nyilvánvalóbbá válik a szellemi visszamaradottság is.
A 3 alaptünet közül a legkülönösebb a kényszeres öncsonkítás, mely jellemzően két éves kor körül jelentkezik és a szindrómában szenvedők több mint 80%-ánál jelen van.
A betegek leggyakrabban ajkukat és ujjaikat harapdálják, rágják. Szájüregük belső felszíne, ínyük, nyelvük állandóan sebesek, fekélyesek. A kényszer annyira erős, hogy csak komoly fizikai ráhatással akadályozható meg ez a tevékenység. Szélsőséges esetben szükségessé válhat a fogak eltávolítása, hogy meggátoljuk az öncsonkítást. Ha ezek a tünetek együtt vannak jelen a magas húgysavszinttel, akkor már szinte biztosan a Lesch-Nyhan-kór irányába terelődik a gyanú.
A Lesch-Nyhan-szindróma tüneteinek enyhítése
A fentieken túl az enzim hiánya miatt gyakran alakul ki a vérszegénységnek egy típusa, az ún. megaloblastos anaemia. Jellemző a gyerekek növekedésbeli elmaradása, a pubertás késése is. A herék gyakran fejletlenek (testicularis atrophia).
Az izom görcsös merevsége miatt legtöbben képtelenek járni, életük végéig tolókocsihoz kötöttek. Sajnos hatékony gyógymódja a betegségnek ma még nincs. Néhány tünet, mint pl. a köszvény vagy a vérszegénység kezelhető, de a neurológiai károsodás és az értelmi visszamaradottság nem fordítható vissza.
Az izommerevség is enyhíthető bizonyos készítményekkel, illetve szükség lehet ortopediai beavatkozásra az ízületi ficamok, gerincferdülés miatt. A magas húgysavszint miatt kialakuló vesekő esetenként sebészi beavatkozást tehet szükségessé.
Az öncsonkító magatartás csak viselkedésterápiával javítható valamelyest. A súlyos tünetek ellenére a betegek 30-40 évet is élhetnek. Haláluk oka gyakran tüdőgyulladás vagy egyéb súlyos fertőzés.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos
