Ha biszfoszfonát kezelésben részesül, különösen ügyeljen a fogaira

A biszfoszfonát kezelésben részesülőknek rendkívül fontos a rendszeres fogorvosi kontroll, fogeltávolításkor pedig a vonatkozó protokoll betartása. Minden esetben elengedhetetlen a jó, sőt inkább kiváló szájhigiéné!

A biszfoszfonáttartalmú gyógyszerek leginkább a csontritkulásban és bizonyos rosszindulatú daganatban szenvedő betegek kezelésére alkalmasak. Bevehetők szájon át tablettaformában és alkalmazhatók vénásan kórházi körülmények között. Hatásmechanizmusát tekintve a csont lebontódásáért felelős sejtek (oszteoklasztok) aktivitását csökkentik, ezáltal a csontátépülést is gátolják. A csontsejtek lebontódása és újjáépülése dinamikus és fontos része a gyógyulási folyamatoknak. Ha ez gátlódik, akkor a csontot érő sérülés nehezebben gyógyul, felül is fertőződhet, legsúlyosabb esetben a csont részleges elhalását okozza.

A fogászati gyakorlatban, ha a fog eltávolításakor sérül a csont (ez kivédhetetlen), akkor az állcsont egy része elhalhat, amit csak műtéti beavatkozással lehet kezelni. Ennek a súlyos következménynek az esélye meglehetősen kicsi (0,2%), de azoknál, akik ilyen kezelésben részesülnek, rendkívül fontos fogeltávolításkor az erre vonatkozó protokoll betartása, továbbá minden esetben a kiváló szájhigiéné, és a rendszeres fogorvosi kontroll.

A leggyakoribb biszfoszfonáttartalmú gyógyszerek

Etidronsav, Klodronsav, Pamidronsav, Alendronsav, Tiludronsav, Ibandronsav, Rizedronsav, Zoledronsav, Alendran, Alendromax, Alendron Hexal, Alendronat, Bluefish, Calcisedron-D, Ibandronsav, Indrofar, Risebona, Risedronat Halex, Risedrowin, Risemedis, Risendros, Risetact, Sedron, Zolacitor, Zoledronat Stada.

Nem kell senkinek hatóanyagokat megjegyezni! Egy kis gyógyszerlistát ajánlott vezetni a szedett gyógyszerekről, amelyre betegként írjuk fel az összes szedett gyógyszert, az orvosnak elég ezt átnéznie. Kiváltképp érdemes a kórtörténetben biszfoszfonát után kutatni annál a páciensnél, aki ezen betegségekben szenved: csontritkulás, rosszindulatú tumorok (csontáttét), myeloma multiplex, rheumatoid arthritis, fibrosus dysplasia, Paget-kór. Ezek közül a csontritkulás fordul elő a leggyakrabban.

A csontelhalás jelei és rizikófaktorai

A kialakult csontelhalás diagnózisa akkor valószínűsíthető, ha jelenleg vagy régebben biszfoszfonátterápiában részesült a páciens, több mint 8 hete látható felszíni csontdarab található a szájüregében és előtte sugárterápiában nem részesült.

Rizikófaktorok: gyulladások a szájüregben, fog eltávolítása, szájsebészeti beavatkozások, fogpótlás (ha feltör), dohányzás, szteroidok szedése.

A súlyos következmények megelőzése

A kórelőzmények kikérdezésekor ne felejtsük el említeni fogorvosunknak a biszfoszfonát-kezelést, akkor sem, ha már 10 éve volt, hogy „havonta 1 szurit kaptam a csontritkulásra”!

A biszfoszfonátterápia megkezdése előtt fontos egy nagyon alapos fogászati szanálás (kezelés)! Amennyiben lehetőség van rá, a fogorvosnak törekedni kell a konzervatív kezelésekre (gyökértömés, tömés, fogkő-eltávolítás stb., minden fogat, amit csak lehet, érdemes megtartani)!

Biszfoszfonátot szedő pácienseknél elektív (halasztható) műtétet nem szabad végezni. Sajnos van, hogy mégis szájsebészeti beavatkozásra kell sort keríteni. A rendszeres fogorvoshoz járás azért különösen fontos, hogy a kisebb fogászati problémák már az elején kezelhetőek legyenek. Például a fogszuvasodás egy töméssel „megúszható”, inkább, mint hogy addig várjunk, amíg már muszáj lesz kihúzni... Ha mégis elkerülhetetlen a fogeltávolítás, beszéljük meg a kezelőorvossal, hogy milyen módon alkalmazzunk antibiotikumos védelmet ehhez!

Fogászati kezelések protokollja biszfoszfonát-szedés esetén

A Magyarországon érvényben lévő protokollt a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság kezdeményezésére a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) adta ki 2014-ben.

• A biszfoszfonátok folyamatos szedése felülmúlja az esetleges szövődményeket. Tehát nem kérdéses, hogy az elsődleges indikációk (daganatok, oszteoporózis, patológiás törések stb.) miatt szükséges a kezelés folytatása.
• Fogászati vizsgálat, szanáció szükséges a terápia megkezdése előtt minden esetben.
• Foghúzás és szájsebészeti beavatkozások előtt a biszfoszfonátterápiát nem kell felfüggeszteni.
• Ha szájsebészeti beavatkozásra kerül a sor, akkor az antibiotikumos védelemben történjen.
• Biszfoszfonátterápia előtti fogimplantáció nincs hatással a BRONJ (biszfoszfonát kiváltotta állcsontelhalás) kockázatára, azonban a gyógyszeradagolás megkezdése után ilyen szájüregi műtét ellenjavallt.
• Az alapellátásban dolgozó fogorvosok szerepe nagyon fontos a biszfoszfonátterápiában részesülő páciensek ellátásával, a BRONJ korai felismerésével kapcsolatban.
• Irodalmi adatok alapján biszfoszfonátok együttes alkalmazása növeli az állcsontelhalás kialakulását, azonban az alapbetegségre nincs kedvezőbb hatással, ezért monoterápia használata javasolt.
• A vér Beta-Crosslaps-szint (Beta-CTx) önmagában nem jelzi előre az oszteonekrózist, tehát olyan magas rizikójú pácienseknél, akiknél elkerülhetetlen a szájsebészeti beavatkozás, a Beta-CTx-szint meghatározása értelmetlen. Nincs olyan érték, amely alatt oszteonekrózis veszélye nélkül elvégezhető a beavatkozás.
• Észlelt biszfoszfonát kiváltotta állcsontelhalás esetén az alapbetegséget kezelő orvost értesíteni kell, aki ilyen helyzetekben felülvizsgálja a fennálló terápiás indikációt, vagy lehetséges esetben áttér más terápiára.
• Kialakult BRONJ ellátása mindig arc-állcsont-szájsebész feladata. Műtét során lágy- és keményszöveti mintavétel szükséges, hogy az alapbetegség terjedését kizárhassuk. Mivel a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózis nem gyógyítható teljes mértékben, szigorú kontroll javasolt és újbóli kezelésekre lehet szükség.

Összefoglalva

Paciensként nem kell hatóanyagokat és hatásmechanizmust megjegyezni, gyógyszereink neveit sem kell fejből tudni, de érdemes egy papíron összefoglalva a tárcánkba helyezni, így kérdés esetén csak ezt elő kell venni és az orvosnak bemutatni! Gyógyszert önhatalmúan ne kezdjünk el szedni és ne is hagyjunk abba! Ha ennek a gyógyszercsoportnak valamelyik hatóanyagát kell szednünk, annak nyomós indoka van, viszont a fentiek betartásával a fogazatot érintő mellékhatások esélye csökkenthető. Muszáj hangsúlyozni a rendszeres fogorvosi látogatást, ugyanis a szájüreg góc tud lenni, és rossz fogakkal nemcsak a szépségünknek ártunk, hanem az egészségünknek is!

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Horváth Viktória fogszakorvos - Vitadent Centrum, Pécs
Felhasznált irodalom: A Biszfoszfonátok által indukált állcsont-osteonecrosisok megelőzése és kezelése, II. Fogorvosi Szemle 107: 106-107.