Echovírus-fertőzések

Az echovírusok az enterovírusok közé tartozó kórokozók. Felfedezésükkor nem társították őket konkrét betegséggel, ma már tudjuk, hogy az echovírusok több tucat genotípusa számos, főként enyhe, de olykor súlyos fertőzésért is felelős lehet az emberben.

Az echovírusok jellemzése és típusai

Az echovírusok az Enterovírus nemzetségbe, azon belül a Picornaviridae családba tartoznak. A „Echo” elnevezés az Enteric Cytopathogenic Human Orphan rövidítésből származik, mivel felfedezésükkor nem tudták emberi megbetegedéshez társítani őket, „árván” maradt vírusoknak tekintették.

Apró, burkolat nélküli, egyszálú RNS-vírusról van szó, amely méretében alig 30 nanométeres. Pozitív szálú RNS-genommal rendelkeznek, amely közvetlenül működhet mRNS-ként a gazdasejtben.

A echovírusok burka helyett szilárd fehérjeburok, úgynevezett kapszid védi, amely négy fő fehérjéből (VP1–VP4) áll. E kapszid határozza meg a vírus szerotípusát és immunológiai viselkedését. Több mint harminc echovírus-típus ismert, és genetikailag közeli rokonságban állnak más enterovírusokkal, például a coxsackie-vírusokkal és a poliovírussal.

Az echovírus-fertőzés forrása és terjedése

Az echovírusok emberről emberre terjednek, elsősorban széklet–száj (fecal–oral) úton. A vírus a székletben és a torokváladékban is nagy mennyiségben ürül, ezért közösségekben, gyermekintézményekben, nyáron és kora ősszel különösen gyakoriak a fertőzések. A vírus rendkívül ellenálló a környezeti hatásokkal szemben: jól tűri a savas pH-t, a száradást és a klór alacsony koncentrációját, ezért a rossz higiénés körülmények kedveznek a terjedésének.

A fertőzés után a vírus elszaporodik a bél nyálkahártyájában és a garatban, majd a véráramba jutva viraemiát okozhat, aminek során különböző szerveket (agy, máj, szív) is elérhet. A lappangási idő rendszerint 3–7 nap, és a fertőzöttek tünetmentesen is üríthetik a vírust.

Klinikai tünetek, megbetegedések

Az echovírus-fertőzések kórképei rendkívül változatosak. A legtöbb eset tünetmentes, vagy csak enyhe, influenzaszerű panaszokat okoz, de bizonyos szerotípusok súlyos szövődményekhez is vezethetnek.

A leggyakoribb megjelenési formák a következők:

• Láz és enyhe hurutos tünetek – a legáltalánosabb forma, gyakran náthára emlékeztet, az echovírus az egyik lehetséges "náthavírus".
• Enterovírusos kiütés (exanthema) – apró, nem viszkető bőrkiütések, különösen gyermekeknél fordul elő.
• Aszeptikus meningitis – a vírus az agyhártyákat is megtámadhatja, fejfájást, hányást, tarkókötöttséget okozva. A vírusos agyhártyagyulladás általában kevésbé veszélyes, mint a bakteriális eredetű.
• Újszülöttkori szisztémás fertőzés – életveszélyes állapot lehet, mivel a vírus több szervben (máj, szív, agy) is szaporodhat.
• Myopericarditis – fiatal felnőtteknél előforduló szívizomgyulladás, amely ritkán súlyos keringési elégtelenséghez vezethet.
• Egyéb: kötőhártya-gyulladás, légúti vagy gyomor-bélrendszeri panaszok – gyakran járványos formában jelentkeznek.

Diagnózis

A diagnózis felállítása klinikai képen alapul, de megerősítéséhez különböző laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek:

• PCR (polimeráz-láncreakció) a legmegbízhatóbb módszer, amellyel a vírus RNS-e kimutatható székletből, liquor- vagy torokmintából.
• Szerológiai vizsgálatok kevésbé pontosak, mivel az echovírusok között keresztreakciók előfordulhatnak.
• A víruskultúrás izolálás ma már ritkábban használt, de járványügyi célokra továbbra is alkalmazzák.

Kezelés echovírus-fertőzés esetén

Az echovírus-fertőzéseknek specifikus antivirális terápiája nincs. A kezelés tüneti, más megfázásos panaszokat okozó vírusfertőzésekhez hasonlóan: szükség esetén lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás, folyadékpótlás, pihenés. Súlyos esetekben – például újszülöttkori fertőzésnél vagy idegrendszeri érintettség esetén – kórházi megfigyelés és intenzív ellátás válhat szükségessé, ez azonban ritka.

Kísérleti antivirális szerek (például pleconaril) ugyan ígéretesnek bizonyultak, de rutinszerű alkalmazásukat még nem engedélyezték.

Lásd még Az influenzaszerű, megfázásos betegségek tüneti kezelése

Megelőzés és kockázatcsökkentés

Az echovírusok világszerte jelen vannak, és különösen nyári-őszi szezonban okoznak kisebb-nagyobb járványokat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ECDC is folyamatosan monitorozza az enterovírusok terjedését, mivel ezek a kórokozók komoly népegészségügyi kockázatot jelenthetnek a gyermekközösségekben.

Mivel védőoltás nem áll rendelkezésre, a megelőzés kulcsa a higiénés szabályok szigorú betartása:

• gyakori kézmosás, különösen WC-használat és pelenkázás után,
• ivóvíz és élelmiszerek megfelelő kezelése,
• közösségekben a fertőzöttek elkülönítése,
• fertőtlenítés klórtartalmú szerekkel.

Az echovírus elleni tartós immunitás típusspecifikus, ezért az újrafertőződés sem kizárt más szerotípussal.

Összegzés

Az echovírus-fertőzések túlnyomó többsége enyhe lefolyású, ám a víruscsoport sokszínűsége és az egyes szerotípusok eltérő patogenitása miatt a betegség nem elhanyagolható. Az immunrendszer legyengülése, az újszülöttkor vagy bizonyos alapbetegségek súlyosabb kimenetelt eredményezhetnek. A hatékony megelőzés kulcsa a közösségi higiéné, a diagnosztikai éberség és a folyamatos járványügyi megfigyelés.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus

Szakirodalom:

• Liang Y, Chen J, Wang C, Yu B, Zhang Y, Liu Z. Investigating the mechanism of Echovirus 30 cell invasion. Front Microbiol. 2023 Jul 6;14:1174410. doi: 10.3389/fmicb.2023.1174410.
• Chuang YY, Huang YC. Enteroviral infection in neonates. J Microbiol Immunol Infect. 2019 Dec;52(6):851-857. doi: 10.1016/j.jmii.2019.08.018.