Coxsackie-vírusok és az általuk okozott megbetegedések
megjelent:
A Coxsackie-vírusok az enterovírusok nemzetségébe tartozó kórokozók. Bár sok esetben az általuk okozott fertőzés enyhe lefolyású vagy tünetmentes, gyakran okoznak megbetegedést gyermekeknél, legyengült immunrendszerű embereknél pedig veszélyes betegségeket idézhetnek elő.
A Coxsackie-vírusok apró, burokkal nem rendelkező, egyszálú RNS-vírusok. Nevüket az amerikai Coxsackie városról kapták, ahol először azonosították őket az 1940-es években.
Elsősorban azok számára jelenthet komolyabb veszélyt, akiknek az immunrendszere legyengült (például idősek, daganatos és immunhiányos betegek). Várandós nőknél a fertőzés fokozhatja a halvaszületés kockázatát, továbbá a terhesség késői szakaszában az újszülött is megfertőződhet Coxsackie-vírussal, még akkor is, ha az anya nem mutatja a fertőzés egyértelmű jeleit.
Osztályozás és biológiai sajátosságok
A Coxsackie-vírusokat két fő csoportra osztják: A és B típusokra.
A Coxsackie A-vírusok elsősorban a bőrt és a nyálkahártyákat támadják meg, míg a B-típusúak elsősorban a belső szerveket érintik. Mindkét csoport több szerotípust tartalmaz: az A-típus 1-től 24-ig, míg a B-típus 1-től 6-ig terjedő szerotípusokat foglal magában.
A Coxsackie-vírusok terjedése főként a széklet-száj (fekál-orál) úton történik, de cseppfertőzéssel (például a képződött hólyagok, valamint az orr és torok váladékával) is átadhatók, különösen zárt közösségekben, például bölcsődékben, iskolákban vagy nyári táborokban. A fertőzés szezonalitása is jellemző: leggyakoribb nyáron és ősszel, különösen a mérsékelt égövi régiókban.
Kórlefolyás és klinikai megjelenési formák
A Coxsackie-vírusok sokféle klinikai tünetet (például láz, torokfájás, emésztési problémák) okozhatnak, ezek súlyossága a tünetmentes fertőzéstől a súlyos, szervi szövődményekkel járó megbetegedésekig terjed.
A vírussal való fertőződést követően a tünetek általában 3-6 napon belül jelentkeznek – amennyiben egyáltalán kialakulnak. A láz legtöbbször 2-3 napig tart, míg a szájban megjelenő sebek jellemzően hosszabb ideig, körülbelül egy hétig állnak fenn. A kézen és lábon jelentkező kiütések a leghosszabb lefolyásúak, rendszerint 10 nap elteltével szűnnek meg, és eltűnésük előtt gyakran erőteljes hámlás, fekélyesedés figyelhető meg az adott bőrfelületen.
A Coxsackie-vírusok által okozott leggyakoribb megbetegedések az alábbiak:
Kéz-láb-száj betegség (HFMD): Ez a betegség elsősorban a Coxsackie A16-os és az Enterovirus 71-es törzshöz köthető, de más A-típusú vírus is okozhatja. Leginkább kisgyermekeket (2-5 éves korú gyermekeket) érint, jellemző tünetei a láz, torokfájás, nyálkahártya-fekélyek, valamint a tenyéren, talpon és fenéktájon jelentkező kiütések. A kéz-láb-száj betegség általában enyhe lefolyású, de ritkán idegrendszeri szövődmények – például agyvelő- vagy agyhártyagyulladás – is társulhatnak hozzá.
Hólyagos torokgyulladás (herpangina): Főként Coxsackie A vírus okozta megbetegedés, amely főleg gyermekek körében fordul elő. A herpangina a torok hátsó részén apró, fájdalmas hólyagok jelennek meg, láz és nyelési nehézség kíséretében.
Szerózus (aszeptikus) meningitis: Mind az A-, mind a B-típusú Coxsackie-vírusok okozhatnak nem bakteriális eredetű agyhártyagyulladást. A tünetek közé tartozik a fejfájás, láz, hányinger, hányás, tarkókötöttség és fényérzékenység. Bár a prognózis kedvező, és a betegség többnyire maradványtünet nélkül gyógyul, csecsemőknél súlyosabb lehet a lefolyás.
Myocarditis és pericarditis: A Coxsackie B-vírusok egyik legsúlyosabb következménye a szívizomgyulladás és a szívburokgyulladás. Ezek a kórképek különösen újszülöttek és fiatal felnőttek esetében lehetnek életveszélyesek. A tünetek közé tartozik a mellkasi fájdalom, szívritmuszavar, fáradékonyság és szívelégtelenség. Egyes esetekben a vírusfertőzés krónikus kardiomiopátiává progrediálhat.
Autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás: A Coxsackie B-vírusok szerepet játszhatnak az 1-es típusú diabetes mellitus kialakulásában. A vírusfertőzés autoimmun választ válthat ki a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei ellen, ezzel elpusztítva az inzulintermelő béta-sejteket.
Diagnózis és kimutatási módszerek
A Coxsackie-vírus fertőzések diagnózisa klinikai tünetek alapján sokszor nehéz, mivel más enterovírusokkal átfedő tüneteket okoznak.
A pontos azonosításhoz laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. A vírus RNS-ének kimutatása reverz transzkriptáz-polimeráz láncreakcióval (RT-PCR) történik, főként torokváladékból, székletből vagy agy-gerincvelői folyadékból. Szerológiai módszerek (például neutralizációs teszt) is alkalmazhatók, bár ezek kevésbé elterjedtek a gyakorlatban.
Kezelési lehetőségek és megelőzés
Specifikus antivirális kezelés a Coxsackie-vírusok ellen jelenleg nem áll rendelkezésre. A leghatékonyabb terápia tünetek kezelése: lázcsillapítás, folyadékpótlás, fájdalomcsillapítás, valamint súlyosabb esetekben kórházi megfigyelés. Meningitis vagy myocarditis esetén intenzív osztályos ellátásra is szükség lehet.
Védőoltás jelenleg nem érhető el Coxsackie-vírusok ellen, bár bizonyos enterovírusok – például az EV71 – esetében már folynak vakcinafejlesztési kísérletek.
A megelőzésben a higiénia játssza a legfontosabb szerepet. A rendszeres kézmosás, a fertőzött személyekkel való kontaktus kerülése, valamint a közösségi higiénés szabályok betartása csökkentheti a fertőzés kockázatát.
Kihívások és új kutatási eredmények
A Coxsackie-vírusok szerepének pontosabb megértése, különösen az autoimmun betegségek és a szívizomgyulladás kialakulásában, intenzív kutatás tárgyát képezi. Ezen túlmenően a specifikus antivirális szerek és védőoltások kifejlesztése is folyamatosan zajlik.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus
Felhasznált irodalom:
- Ornoy A, Tenenbaum A. Pregnancy outcome following infections by coxsackie, echo, measles, mumps, hepatitis, polio and encephalitis viruses. Reprod Toxicol. 2006 May;21(4):446-57. doi: 10.1016/j.reprotox.2005.12.007.
- Liang Z, Wang J. EV71 vaccine, an invaluable gift for children. Clin Transl Immunology. 2014 Oct 31;3(10):e28. doi: 10.1038/cti.2014.24.
- Hand, foot and mouth disease
