Tévhitek a védőoltásokról

A védőoltások saját sikerük miatt mára elvesztették "értéküket". Vannak közöttünk olyan emberek is, akiknek semmit nem mond a kanyaró, torokgyík, pedig egykoriban halálos kimenetelű járványokat okoztak. A súlyos járványos betegségeket okozó baktériumok, vírusok azonban épp a védőoltások hatására szorultak háttérbe, ezek hiányában ismét megjelenhetnek a mindennapokban.

Sok a biztonságossággal kapcsolatos tévhit

A leggyakoribb tévhit, hogy a védőoltások autizmust okoznak. A „gondolat” Andrew Wakefield brit orvos nevéhez köthető, aki egy hamis tényeken alapuló, kevés vizsgált egyént magába foglaló “kutatást” közölt egy neves orvosi lapban. Később kiderült, hogy szándékában állt egy másik, általa kifejlesztett oltást bevezetni az MMR (kanyaró, mumpsz, rubeola) védőoltás helyett. A vizsgálat eredményét azóta teljes mértékben kétségbe vonták, sok jelentős orvosi szervezet által végzett legújabb vizsgálat ismételten azt mutatta, hogy nincs okozati összefüggés az MMR oltás és az autizmus között. Van időbeli egybeesés, csak nincs ok-okozati összefüggés: az MMR oltást általában 12-18 hónap közötti korban adják, az autizmus jelei is legtöbbször ebben az időszakban jelennek meg.

A védőoltások ellenzői azt állítják, hogy az immunizáció szükségtelen kockázatot jelent. Egy példa, mely most aktuális: a pertussis nagyon súlyos betegség, főleg a csecsemők esetében. Okozhat 3-6 hétig tartó köhögést, pneumóniát és görcsrohamot. A szamárköhögésben megbetegedett minden 400 csecsemő közül 1 agykárosodást szenved, vagy meghal. A pertussis védőoltást kapott csecsemőknél az oltás mellékhatásai: körülbelül 20 százalékánál az oltás helyén bőrpír alakul ki és érzékennyé válik. Kevesebb, mint 5 százaléknál alakul ki láz. Az agykárosodás kockázata – a pertussis elleni oltást követően – nem mérhető nagyságú.

Sokan egy rossz tapasztalat miatt nem adatják be újra az influenza védőoltást, mert az oltás után megbetegedtek. Az influenza elleni oltástól nem lehet influenzát kapni. Az ok az lehet, hogy a későn, már influenzaszezonban beadott oltás ilyenkor még nem védi a beteget, a védelem eléréséhez ugyanis 2-3 hétre van szükség (ezért is érdemes, amint kapható az oltóanyag, beoltatni magunkat). Továbbá egyéb légúti infekciók is ebben az időszakban támadnak, csak azokra nincsen védőoltás.

A védőoltások segédanyagai

• A védőoltásokban található tartósítószerek (pl. fomaldehid, fenoxietanol, fenol) nem hozhatók összefüggésbe egészségkárosodással.
• Az alumínium mennyisége is elenyésző a vakcinákban. Az alumínium egy segédanyag, melynek célja a szervezet immunválaszát fokozni a megfelelő védettség érdekében.
• A tiomerzál, bár higanyvegyület, elemi higanyt nem tartalmaz, vízoldékony, nem halmozódik fel a szervezetben, és a vizelettel távozik.

Az óvatosság elve alapján (amennyiben bizonytalan az emberi egészséget érintő kockázat léte vagy annak mértéke), a szabályozó intézetek óvintézkedéseket hozhatnak anélkül, hogy megvárnák, míg nyilvánvaló válik ezeknek a kockázatoknak a valóságossága és súlyossága. Erre példa a tiomerzál kihagyása az oltóanyagokból: a szülők bizalmának fokozása érdekében az egy dózisú vakcinákból kihagyták a tiomerzált, bár a tudományos adatok azt jelezték, hogy ez a szakmai változtatás szükségtelen.

Ugyanakkor a döntés nehezen érthető, mivel ez a változtatás pont akkor történik, amikor a védőoltások a legbiztonságosabbak, a szigorú jogi szabályozás és oltóanyag-gyártási előírások következtében. A Magyarországon engedélyezett vakcinák közül csak két készítmény tartalmaz tiomerzált: az egyik influenza vakcina (3Fluart) és az egyik tetanusz vakcina (Tetanusz vakcina ADOH). Mindkettő 0,05 milligrammot.

"Leterheli a sok védőoltás az immunrendszert"

Nem terheli le. Az évek során, a védőoltások fejlesztése során a modern eljárásoknak köszönhetően az oltások antigéntartalma (melyet az immunrendszer idegen anyagként azonosít) jelentősen csökkent. Emellett a gyermekek, ha egy tárgyat a szájukba vesznek, a védőoltás antigén tartalmánál jóval nagyobb mennyiségben találkoznak antigénnel.

Allergia és védőoltás

Az oltás helyén megjelenő bőrpír és duzzanat, láz nem allergiás reakció, hanem mellékhatás.

Az oltást követő, valódi allergiás reakció igen ritka, az anafilaxia előfordulása 0,3–2,1 eset 1 millió oltásra nézve. Ezeknél fel kell deríteni a reakciót okozó antigént, és kivizsgálást (bőrpróbát) követően az oltás a későbbiekben beadható lesz.

Jelenleg azok a védőoltások, amelyekben van tojásfehérje, 1 mikrogramnál kisebb mennyiségben tartalmazzák azt, kisebb mennyiségben, mint a régebben alkalmazott védőoltások, és más technológiával is készülnek. Abban az esetben, amikor tojásra kialakuló anafilaxia szerepel a kórelőzményben, intézeti körülmények között javasolt a védőoltás beadása. Őket kivéve, minden tojásallergiás gyermek a normális rend szerint megkaphatja a kötelező oltásait és a felnőttekkel együtt a szezonális influenza elleni oltást is. Oltás után 30 perces megfigyelést javasolnak az anafilaxiás reakciók kivédésére.

Ellenjavallat más betegségek esetén

A legtöbb krónikus betegség nem ellenjavallata a védőoltásoknak. Kivételt képeznek az immunhiánnyal, immunrendszert gyengítő gyógyszerek szedésével járó betegségek és várandósság, melyek esetén élő kórokozót tartalmazó oltást nem javasolt adni.

Akut, lázas betegség esetén meg kell várni a teljes gyógyulást.

Várandósság és védőoltások

Várandósság alatt élő kórokozót tartalmazó védőoltások adása nem javasolt. A káros hatás jelenleg nem teljesen bizonyított, inkább óvatosság a célja. A fel nem ismert várandósságkor kapott élő kórokozót tartalmazó védőoltás után terhességmegszakítás nem indokolt. Várandósság tervezése előtt érdemes vizsgálni az MMR és bárányhimlő védettségi szintjét (mivel ezek élő kórokozót tartalmazó vakcinák) és szükség esetén várandósság előtt pótolni őket.

Nem élő kórokozót tartalmazó védőoltás várandósság alatt is biztonsággal adható. Ezek: a COVID-19, a szamárköhögés, a szezonális influenza elleni oltás. Beadatásuk szakmailag ajánlott. Nemrégiben az NNGYK is ajánlotta a szamárköhögés elleni védőoltás beadatását a terhesség utolsó trimeszterében.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész
Felhasznált források: NNGYK, ECDC