A pajzsmirigydaganatok kezelési lehetőségei

A pajzsmirigydaganat esetében - más ráktípustól eltérően - a kemoterápia és a sugárterápia nem tartozik a gyakran alkalmazott kezelési eljárások közé. A pajzsmirigyrák terápiája elsősorban műtéti eltávolítást jelent, amit további kezelések (radioaktív jódterápia, hormonterápia) egészíthetnek ki.

A pajzsmirigydaganat műtéti eltávolítása

A pajzsmirigydaganatok esetében elsődleges a sebészeti beavatkozás, a daganatos szövetek eltávolítása. A pajzsmirigy műtét a papilláris és follikuláris daganatok esetében féloldali totális lebeny eltávolítással vagy szükség esetén ennél kiterjesztettebb műtéttel történik.

A személyre szabott legmegfelelőbb terápia kiválasztása különböző orvosi tudományterületek szakembereinek közös döntése. Sebészek, onkológusok, onkoradiológusok, endokrinológusok vesznek részt a betegség kezelésében.

Bővebben A pajzsmirigyműtétről részletesen

Radioaktív jódterápia

A papilláris és follikuláris pajzsmirigy-carcinoma kezelésének második legfontosabb tényezője az izotóp kezelés (radiojód kezelés), amelynek célja a műtét után visszamaradt pajzsmirigyszövet kiirtása és/vagy az áttétek kezelése. Az esetek egy részében orvosa a műtétet követően (6 hét) javasolhatja a kezelést, más esetekben kiújuló betegség vagy az esetleges áttétek miatt merülhet fel a szükségessége egy kontroll vizsgálat eredményeként.

A radioaktív jódterápia osztályos bent fekvést igényel és szoros ellenőrzés mellett történik. A jódizotópos kezelés alapja, hogy a radioaktív jódot a pajzsmirigyszövet felveszi és ezáltal a pajzsmirigyszövet a célzott (kizárólag a környezetében ható) sugárzás hatására nagyrészt tönkremegy. A kezelés speciális centrumokban történik az ún. nuclearis medicina fekvőbeteg osztályokon. Az eljárás során a beteg a radiojódot előkészített formában pontosan kiszámított dózisban vizes oldatban kell meginnia. A terápia alkalmazása 3-6 havonta ismétlődhet.

A radiojód terápia előtt megfelelő előkészítés szükséges. A kezelés hatását ronthatja a jódot tartalmazó étrend (a káposzta, brokkoli, karfiol, kelbimbó, fehérrépa, torma), a jódot tartalmazó gyógyszerek, illetve a jódozott só, ezért kerülni kell ezek fogyasztását.

A radiojód kezelés után késői mellékhatások is kialakulhatnak, ezért a beteg folyamatos orvosi felügyelet alatt kell, hogy álljon, fontos a rendszeres kontroll.

A terápia szövődményei és mellékhatásai

• A korai mellékhatások közül megemlítendő a vérképromlás (vérszegénység), mely a kórházi ellátás során monitorozva van.
• Ha van a betegnek pajzsmirigye, úgy a pajzsmirigygyulladás, ödéma is előfordulhat, mely gyógyszeres kezeléssel uralható.
• A pajzsmirigy autoimmun gyulladása valamint tüdőgyulladás is lehet korai szövődmény, de egyéb szervekben is létrejöhet gyulladás (pl.: pajzsmirigygyulladás, húgyhólyaggyulladás) vagy a máj sugárkárosodása.
• Késői szövődményként megemlítendő a vérképzőszervek betegségei, ivarszervek funkcióváltozása, hypotyreózis kialakulása, melyet hormonpótlással korrigálunk.
• Késői mellékhatásként fogható fel a nyálmirigy funkció változásai és a gyomor nyálkahártya változásai, valamint a hypotyreózis okozta szövődmények.

A beteg előkészítése minden centrumban megfelelő edukálással történik, mely folytatódik a terápia utáni aktív együttműködéssel.

Mikor kap a beteg sugárkezelést vagy kemoterápiát?

A radioaktív jód kezelés csak a jódot halmozó áttétek esetében hatékony. Akiknek a daganatszövete nem halmozza a jódot (általában a medulláris és anaplasztikus carcinoma valamint az előrehaladott papilláris és follikuláris carcinoma esetében fordulhat elő) ott jöhet szóba kezelési lehetőségként a külső sugárkezelés. Előrehaladott állapotban a nagytömegű áttétek (metasztázisok) illetve csontáttétek kezelésére szintén javasolhatja kezelőorvosa a sugárkezelést.

Kemoterápia mellett anaplasztikus carcinoma esetében dönthet orvosa.

Kilátások a pajzsmirigydaganat szövettani típusa szerint

Szövettanilag papilláris, follikuláris, medulláris és anaplasztikus típus különíthető el. Az esetek döntő többségét az első két típus teszi ki, 70 százalékban papilláris, 20 százalékban follikuláris típust diagnosztizálnak, ugyanakkor ezek a legjobb kilátással bíztató esetek. A medullaris típus alapvetően örökletes betegségként ismert, szintén jó gyógyulási eséllyel (5 éves túlélési valószínűsége kezelés mellett 50-70 százalékos). A legkedvezőtlenebb prognózisú a leggyakrabban időskorban jelentkező anaplasztikus típus.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Molnár Katalin, onkoradiológus; Dr. Csuth Ágnes, családorvos
Diagram adatok forrása: American Cancer Society