Oddi-sphincter diszfunkció

Az Oddi-sphincter egy záróizomgyűrű, ami az epevezeték és a hasnyálmirigy-vezeték ürítésére, működésére van hatással. Az Oddi-sphincter diszfunkció (SOD) olyan klinikai állapot, ahol ez a záróizom-mechanizmus abnormálisan működik, így az epe és/vagy a hasnyálmirigy-váladék ürülésének zavara alakulhat ki.

Az Oddi-sphincter és szerepe

Az Oddi-féle záróizom (Oddi-sphincter, gyakori rövidítése külföldi szakirodalmakban SO) a közös epevezeték (ductus choledochus) és a fő hasnyálmirigy-vezeték (ductus pancreaticus) egyesülése utáni szakaszán helyezkedik el. Szerepe a patkóbél felé történő epe és hasnyálmirigy-váladék ürítésének szabályozása. Valójában nem egy egyszerű izomgyűrű, hanem három részre osztható izomkomplexum, egyik az epevezeték, másik a hasnyálmirigy vezeték, a harmadik pedig a két vezeték együttes ürítésére, működésére van hatással.

Az Oddi-sphincter a következő élettani funkciókat látja el:

• Epe és hasnyálmirigy-váladék kiáramlásának szabályozása — az étel bejutásakor és egyéb hormonális/idegi jelek hatására ellazul, lehetővé téve a váladék bélrendszer felé történő továbbjutását.
• Epehólyag telődésének és ürülésének szabályozása — amikor az Oddi-féle záróizomgyűrű zárt állapotban van, a májban termelt epe az epehólyagba jut, majd relaxáció esetén onnan kiürül.
• A patkóbél felől történő visszaáramlás megelőzése — a záróizom normál működése megakadályozza, hogy a vékonybél tartalma visszakerüljön az epevezeték-rendszerbe.

Az Oddi-sphincter diszfunkció lényege

Az Oddi-sphincter összehúzódásának és relaxációjának koordináltsága kulcsfontosságú az optimális epe- és hasnyálmirigy-folyadék áramlásának biztosításához. Az Oddi-féle záróizom diszfunkció (SOD) során azonban ez a mechanizmus rendellenesen működik, így zavar keletkezik epe, illetve a hasnyálmirigy-váladék normál áramlásában.

Fontos megérteni, hogy nem mindig egyértelműen kimutatható anatómiai elzáródásról van szó, gyakran funkcionális motilitászavar a jellemző. A zavar hátterében a következő fő mechanizmusok állhatnak:

• Záróizom-hipertónia/spazmus: az Oddi-sphincter nyugalmi nyomása emelkedett (>40 mmHg gyakran használatos határérték), ami akadályozhatja az epe és a hasnyálmirigy-váladék kiáramlását.
• Szűkület: lehet szervi elváltozás (pl. hegesedés) vagy funkcionális zavar.
• Motilitási zavar, diszkinézis: a záróizom relaxációja nem megfelelő, túl korán vagy túl későn záródik, ami ismétlődő átmeneti elzáródásokhoz vezet.
• Visszaáramlás és a hasnyálmirigy-vezeték tágulata: a kiáramlási akadály tartós fennállása a vezeték nyomásához és kitágulásához vezethet, ami fájdalmat, gyulladást (pl. hasnyálmirigy-gyulladást) idézhet elő.
• Másodlagos hatások: például az eltávolított epehólyag utáni változások, opioid-használat, alkoholfogyasztás, hormonális változások (terhesség) – mind rizikófaktorként szerepelnek.

Az Oddi-sphincter diszfunkció tünetei

Az Oddi-sphincter diszfunkció legjellemzőbb tünete a visszatérő, gyomortáji vagy jobb bordaív alatti fájdalom, amely gyakran étkezés után vagy nyugalomban jelentkezik, sugározhat a hátba vagy a jobb vállba. Egyéb tünetek az émelygés, hányinger, továbbá gyakran jelezheti a visszatérő idiopátiás hasnyálmirigy-gyulladás. A laboreredményekben emelkedett amiláz/lipáz, ALP, GGT értékek láthatóak.

A tünetek hasonlítanak más kórképek jellemző panaszaira: epekövességre, epeúti szűkületre, hasnyálmirigy-gyulladásra (akut vagy krónikus pancreatitis), epeúti gyulladásra (cholangitis), funkcionális biliaris (epével kapcsolatos) betegségekre is. A SOD diagnózisa csak akkor mérlegelhető, ha más eltérés kizárható.

Fontos rizikótényező a korábbi cholecystectomia (epehólyag-eltávolítás), emellett az opioidfogyasztás és a túlzott alkoholfogyasztás is előidézheti. Epekövesség miatti műtétet követően a fenti panaszok jelentkezése során gondolni kell az Oddi-sphincter diszfunkció lehetőségére, illetve visszatérő idiopátiás (ismeretlen eredetű) hasnyálmirigy-gyulladás esetén is érdemes vizsgálni a hasnyálmirigy-vezeték érintettségét.

A betegség osztályozása

Biliáris (epe) típusú SOD (Milwaukee-osztályozás)

• Típus I: klasszikus tünetek (jobb bordaív alatti fájdalom) és laboratóriumi eltérések (pl. emelkedett ALP/GGT), valamint a képalkotó vizsgálatok során látható szervi eltérés.
• Típus II: a tünetek mellett csak egy objektív eltérés (labor vagy képalkotó) tapasztalható.
• Típus III: a tünetek megvannak, de nincs objektív eltérés laborban vagy képalkotón.

Pankreatikus (hasnyálmirigy) típusú SOD

Ha a hasnyálmirigy-vezeték érintettsége a dominánk, a fájdalom gyakran felhasi, és az emelkedett májenzim értékek mellett legalább háromszoros amiláz vagy lipáz eltérés látható a laborokban. Ultrahangvizsgálaton a vezetéktágulaton túl gyakran hasnyálmirigy-gyulladás jelei is láthatóak (ha már kialakult).

Diagnosztikai eljárások

Alapvizsgálatok

• Labor - Májenzimek (ALP, GGT, GOT, GPT), epe- és hasnyálmirigy-enzimek (amiláz, lipáz) vizsgálata.
• Képalkotó diagnosztika - Az ultrahang a legkönnyebben elérhető, általában jó diagnosztikus értékű, de vannak korlátjai. Az MRCP lenne a legpontosabb, de általában nem könnyen elérhető. Legtöbbször a hasi CT-vizsgálatot választjuk képalkotónak.

Manometria (nyomásmérés)

Az endoszkópos retrográd cholangiopancreatográfián (ERCP) belül végzett záróizom-manometria az "aranystandard" a bazális sphincter-nyomás mérésére. A 40 mmHg nyomásküszöb feletti érték diagnosztikus értékű.

Az eljárásnak ugyanakkor megvannak a veszélyei és korlátai is. Invazív vizsgálat, ami szövődményként a hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásának kockázatával jár. Továbbá nem minden SOD-páciensnél igazolható hipertónia, még egyértelmű jelek (típus I) esetén is akár 35 százalékban lehet normális manometria eredménye.

Funkcionális vizsgálatok, provokációs tesztek

• Morphin-neostigmin provokációs teszt (Nardi-teszt) – Az epeút-ürülés vizsgálata, könnyű elvégezni, de ma már egyre ritkábban használatos.
• Hepatobiliáris scintigráfia, funkcionális MR – Az epeutak funkcionális vizsgálatai, melyek kiegészítő információt nyújthatnek, de nem helyettesítik a manometriát.

Az Oddi-sphincter diszfunkció kezelése

A betegség kezelése a tünetek csökkentése és az olykor súlyos következmények (pancreatitis) megszüntetése, megelőzése miatt fontos. A terápiás lehetőségek kiterjednek a konzervatív (gyógyszeres, életmódbeli) beavatkozásoktól az endoszkópos sphincterotómiáig, de a kezelések kiválasztása és azok hatékonysága nagyban függ a diszfunkció típusától, mechanizmusától.

Konzervatív kezelés

• Életmódbeli tanácsok: zsírszegény étrend, alkoholfogyasztás csökkentése, az opioidok kerülése (mivel azok fokozhatják a záróizom-spazmust) különösen fontos.
• Gyógyszeres lehetőségek: kalciumcsatorna-blokkolók (pl. nifedipin), nitrátok, a záróizomba adott botulinum toxin (botox) injekció, funkcionális eredet esetén triciclikus antidepresszánsok.
• Fájdalomcsillapítók: tüneti kezelésként alkalmazható, különösen akkor, ha más beavatkozás nem jön szóba vagy kivárás szükséges.

Invazív kezelés

• Endoszkópos sphincterotómia: Ez a leggyakrabban alkalmazott beavatkozás Oddi-sphincter diszfunkció esetén. ERCP során a záróizom érintett részének (biliáris és/vagy pankreatikus) elektromos vágása történik meg. Kockázata lehet a pancreatitis, ezért fontos a megfelelő betegkiválasztás: I-es típus esetén jobbak az eredmények, míg III-as típusban hatékonysága korlátozott.
• Sebészeti lehetőség: nyílt műtét (pl. transduodenális sphincterplasztika) ma már ritkábban alkalmazott.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász