Epevezeték-átfúródás és epeúti sipolyok

Az epevezeték-perforáció és az epeúti sipolyok ritka, de potenciálisan súlyos szövődmények, melyek kezeletlen esetben akár életet veszélyeztető gyulladásos folyamatokhoz vagy máj- és epeúti károsodáshoz vezethetnek.

Az epeutak átfúródásai és sipolyai kialakulhatnak orvosi beavatkozások és balesetek következtében, vagy spontán módon is. Előfordulási gyakoriságuk alacsony, de a modern diagnosztikai és terápiás technikák elterjedésével az esetek száma növekvő tendenciát mutat, legtöbbször ezek szövődményeként alakulnak ki.

A kisméretű, korán felismert epeút-szivárgások endoszkópos úton teljesen gyógyíthatók. A kezeletlen vagy későn felismert perforáció esetén halálozási aránya akár 30-50% is lehet. Veszélye, hogy a perforáción vagy a sipolyjáratokon át a hasüregbe kerülő epe hashártyagyulladást (peritonitis) okozhat, vagy szepszis alakulhat ki.

Kialakulásuk okai

1. Iatrogén eredet

• Laparoszkópos epehólyag-eltávolítás szövődményeként
• ERCP (endoszkópos epeúti beavatkozás) során: sphincterotomia, kőeltávolítás, stent-behelyezés okozhat falperforációt
• Perkután (bőrön keresztül történő) beavatkozások: drenázs- vagy biopsziás tű átfúródása

2. Spontán perforációk

• Epeúti kövesség miatt az epevezeték falán nyomásfokozódás alakul ki, aminek következtében a fal elhal vagy megreped.
• Veleszületett epeúti tágulatok, ciszták esetében az érintett szakaszon falgyengeség, spontán repedés előfordulhat.
• Fertőzések, gyulladások, daganatok szintén fali gyengüléssel járnak.

3. Traumás eredet - Tompa vagy áthatoló hasi sérülések szintén vezethetnek perforációhoz.

Típusai elhelyezkedésük alapján

Az epeúti perforációkat és sipolyokat anatómiai elhelyezkedés és kommunikáció alapján osztályozzuk.

Perforációk

• Intrahepatikus: májon belüli epeutak kis perifériás ágai között.
• Extrahepatikus: májon kívüli epeutak és a hasüreg közötti kommunikáció.

Fistulák

1. Belső epeúti sipolyok

• Cholecysto-duodenalis (leggyakoribb, kb. 75 %): epehólyag és patkóbél közötti sipoly
• Cholecysto-colica: epehólyag és felszálló vagy haránt vastagbél közötti járat
• Cholecysto-gastrica: epehólyag és gyomor közötti járat
• Choledocho-duodenalis vagy choledocho-colica: közös epevezeték és bélrendszer közötti

2. Külső epeúti sipolyok

• Leggyakrabban műtéti sebből, drenázs helyéről alakul ki.
• Ritkábban spontán bőrfelszínre törő epeút-perforáció.

Tüneteik

Perforáció - Jelezhetik akut hasi tünetek: hirtelen fellépő, megsemmisítően erős jobb jobdaív alól kezdődő hasi fájdalom, izomvédekezés (kemény, nyomásérzékeny has), vérnyomásesés, szapora pulzus, láz.

Epeúti sipoly - A perforációhoz képest a sipolyok tünetszegényebbek. Jellemző lehet a visszatérő epeúti gyulladás, képalkotókon az epeutakban levegőbuborékok jelenléte (úgy, hogy epeúti beavatkozás nem volt korábban), külvilágfelé történő epecsorgás és ennek következtében bőrirritáció, elektrolitvesztés, emésztési zavarok.

Diagnosztika

Laboratóriumi vizsgálatok - A laboreredményben emelkedett májfunkciós értékek, esetleg gyulladásos paraméterek (CRP, fehérvérsejtszám) jelentkeznek, ezek azonban nem feltétlen diagnosztikusak, és sok egyéb kórképet is jelezhetnek.

Képalkotó diagnosztika

• Ultrahang (UH) – első vonalbeli vizsgálat, a hasi ultrahang kimutatja az epeutakban a levegőgyülemet, esetleg folyadékgyülemeket is.
• CT – pontosabban lokalizálja a perforáció helyét, folyadékot, meg tudja különböztetni a már következményesen kialakult tályogot is.
• MRCP – nem invazív módszer az epeút folytonosságának megítélésére; a legérzékenyebb módszer, de ritkán használjuk.
• ERCP – diagnosztikus és terápiás célra egyaránt alkalmazható: feltárja a szivárgás helyét, lehetővé teszi stent behelyezését a szivárgás lezárására.
• Fistulográfia – külső sipoly esetén kontrasztanyagos feltöltés, mely megmutatja az epeúti szivárgás irányát és típusát.

Kezelés

Kis kiterjedésű epevezeték sérülések esetén elegendő lehet antibiotikum és endoszkópos stent behelyezés. Súlyosabb folyadékgyülem esetén bőrön keresztüli kivezetés történik, a cső mosásra, öblítésre is lehetőséget ad.

Sebészi beavatkozás szükséges, ha súlyos, életet veszélyeztető gyulladás (hashártyagyulladás, szepszis) áll fenn, ha nagy a perforáció, ha sikertelen az endoszkópos zárás, továbbá komplex belső fistulák esetén.

Hosszú távon epeúti szűkület vagy epeúti gyulladás kialakulása lehetséges, ezért rendszeres utánkövetés indokolt.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász