Epekőműtét: az epehólyag-eltávolítás
frissítve:
Az epehólyag eltávolítása legtöbbször epekövesség (kolelitiázis) vagy epehólyag-gyulladás esetén válik szükségessé. Két fő típusa létezik, a nyílt és a laparoszkópos műtét.
Az epekő téma cikkei |
3/1 Az epekő tünetei, kezelése |
Az epehólyag (koleciszta, cholecysta) sebészi eltávolítását kolecisztektómiának nevezik. Indokolttá teheti az epekövesség, amely enyhe gyulladást tarthat fenn az epehólyagban, illetve az epe elfolyását akadályozva okoz epeköves panaszokat. Az epehólyag-gyulladás lázzal, görcsös jobb felhasi fájdalommal jár, mely a hátba, a jobb lapockába sugározhat. A panaszok enyhítése, illetve megszüntetése műtéti beavatkozást igényel.
A nyílt műtét során az anatómiailag a máj alatt elhelyezkedő epehólyagot a jobb oldali bordaív alatt, vagy a hasfal középvonalában ejtett metszésből közelítik meg. Manapság az esetek döntő részében az apró metszéseket igénylő laparoszkópos műtétet végzik, hiszen ez gyorsabb gyógyulással jár.
A műtét menete
Az epehólyag-eltávolító műtétet általában két, esetenként három orvos végzi. A laparoszkópos műtét során először egy apró, egy centiméter körüli metszésből feltöltik a hasüreget szén-dioxiddal, hogy az egyébként szorosan egymáshoz fekvő hasi részek között a műtéthez kellő tér álljon rendelkezésre. Ezután ugyanazon nyíláson át egy kamerával felszerelt hosszú, keskeny hengeres csövet juttatnak a hasüregbe, amely lehetővé teszi a hasüregi szervek képi megjelenítését.
Az orvosok a kamera által a hasüreg szerveiről szolgáltatott képet monitoron figyelik. Három másik kicsiny metszést ejtenek a hasfalon, ezeken át műtéti eszközöket juttatnak a hasüregbe. A máj alsó felszínén felkeresik az epehólyagot, majd fogóeszköz, speciális diatermiás kés (vagy lézer) segítségével eltávolítják azt, miközben ügyelnek arra, hogy az epehólyaghoz futó ereket és az epevezetéket - még azok átvágása előtt - szorosan lekössék, vagy speciális kapcsokkal zárják.
Esetenként az epehólyag tartalmát egy eszköz segítségével leszívják, ez után már el lehet távolítani azt az egyik hasfali seben keresztül.
Műtéti előkészítés
A beteg a műtét előtti napon éjfélig ehet és ihat, utána nem. A belek teljes kiürítése, tisztítása céljából beöntésre, hányinger vagy hányás esetén a gyomor tartalmának előzetes lebocsátására, illetve a húgyhólyag katéterezésére is szükség lehet.
Az epehólyag |
Bővebben Az epehólyag a hasüregben elhelyezkedő szervünk, mely a máj által termelt epét raktározza, majd az epe az emésztés folyamán a hasnyálmirigy váladékával közös vezetéken keresztül jut a vékonybélbe. Az epe nagyon fontos szerepet játszik a zsírok emésztésében. A daganat a szerv nyálkahártyájából indul ki. |
Utókezelés epehólyag-eltávolítás után
A nyílt műtétet követően folyadékbevitelre egy-két napig csak intravénás úton van mód, ez után a beteg étrendje a belek aktivitásának visszatérésének függvényében bővül. A beteg 8 órával a műtét után általában sétál, és 3-5 nap múlva otthonába bocsátható. Rendes munkavégzéséhez csak 4-6 héttel a beavatkozás után térhet vissza.
A laparoszkópos műtét után a beteg ápolása hasonló. A hasüreg szén-dioxiddal való feltöltése miatt a beteg a jobb váll felé sugárzó fájdalomra panaszkodhat, azonban a következő napon a beteg már általában hazaküldhető, és a műtét után két nappal már le is zuhanyozhat. Már három nappal a műtét után visszatérhet a normális aktivitáshoz, igaz emelnie 10 napig még nem szabad.
Lehetséges szövődmények
A nyílt műtétet követően légzési problémák léphetnek fel, sebfertőzés, tályog alakulhat ki. A laparoszkópos műtét lehetséges komplikációja a belek vagy a húgyhólyag sérülése, epecsorgás, esetleg az erős vérzés. A legtöbb esetben a laparoszkópos műtét végezhető, azonban a betegek egy részében (5-10%) a fenti szövődmények miatt a nyílt műtétre kell áttérni.
A szövődmények előfordulási aránya a nyílt műtétnél kevesebb mint fél százalék. A laparoszkópos műtét esetén egy százalék körüli. Mindkét műtét esetében a halálozás 1% alatti, elsősorban az idős betegek veszélyeztettebbek.
Lapozzon! Diéta epekövesség és epehólyag-eltávolítás után
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lengyel Csongor, fül-orr-gégész, fej- és nyaksebész