Ismert és valószínűsíthetően karcinogén anyagok
frissítve:
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) egyik legfontosabb feladata, hogy a tudományos bizonyítékok alapján folyamatosan értékelje a különböző tényezők rákkeltő (karcinogén) hatását. A társaság közli és frissíti azon anyagok és expozíciók listáját, melyek bizonyíthatóan vagy gyaníthatóan rákot okoznak.
Sokakat aggaszt, hogy környezetünkben olyan anyagok találhatóak, amelyek rosszindulatú daganatot idéznek elő. A rákkeltő anyagok listáját áttekintve elmondható, hogy egyes tényezők karcinogén hatása közismert a lakosság többsége számára is, illetve napjainkra a legtöbb ország, illetve az Európai Unió be is tiltotta ezek alkalmazását.
A lista tanulmányozása mégis fontos lehet, mert a közvélemény sokszor túlértékeli bizonyos tényezők szerepét, míg más faktorok hatását alulbecsüli a szakmai eredményekhez képest. Sokan tartanak például minden élelmiszeradaléktól akár indokolatlanul is, ugyanakkor valószínűsíthetően rákkeltő hatású a rendszertelen alvás vagy életvitel, és biztosan rákkeltő a sok napozás.
Mi is az a karcinogén?
A rákot a sejtek DNS-ében bekövetkező változás okozza. Ezen változások egy részét a szüleinktől örököljük, míg más részüket a gyakran környezeti faktorokként emlegetett külső expozíció okozhatja. A környezeti faltorok közé az expozíciók széles skálája tartozik:
- Életmódbeli tényezők (táplálkozás, dohányzás, fizikai aktivitás, stb.);
- Természetben előforduló expozíció (ultraibolya fény, radon háttérsugárzás, fertőző kórokozók, stb.);
- Orvosi kezelések (sugárzás és gyógyszerek, így a kemoterápia, hormontartalmú gyógyszerek, immunszupresszánsok, stb.);
- Munkahelyi expozíció;
- Háztartási expozíció,
- Környezetszennyezés.
A rákkeltő anyagokat és expozíciókat nevezzük karcinogéneknek. Némelyikük nem közvetlenül érinti a DNS-t, hanem más módon vezet rákhoz, például rendellenesen felgyorsítják a sejtosztódást, ami viszont fokozza a DNS változások előfordulásának esélyét.
A karcinogének nem mindig és minden esetben okoznak rákot, mivel a rákkeltőnek minősített anyagok eltérő mértékű rákkeltő potenciállal rendelkeznek. Bizonyos karcinogének csak hosszú távú, vagy intenzív használat mellett veszélyesek. Mindemellett a rák kialakulásának kockázata egyénileg sok-sok tényezőtől függ, köztük az érintettség módjától, időtartamártól, intenzitásától és az egyén genetikai felépítésétől.
Hogyan döntik el, hogy egy bizonyos anyag karcinogén-e?
Számos nemzetközi és országos intézmény felel a különböző anyagok rákkeltő potenciáljának meghatározásáért. A nemzetközi szervezet összesíti a szaklapokban megjelenő kutatási eredményeket és a különböző egészségügyi szervezetek eredményeit.
A rákkeltő tényezők státuszának és potenciáljának vizsgálata bonyolult. Mivel a humán expozíció tesztelése nyilvánvalóan etikátlan, a kutatók más típus teszteket használnak, melyek azonban nem mindig adnak egyértelmű választ.
Humán vizsgálatok
A karcinogének azonosításának legbiztosabb módszere az epidemiológiai tanulmányok levezetése, melyek során embercsoportokat vizsgálnak annak meghatározásához, hogy mely tényező köthető a rákos megbetegedések gyakoribb előfordulásához.
Ezeknek a tanulmányoknak azonban megvannak a maguk korlátai. Az emberek ugyanis nem kontrollált környezetben élnek. Számos alkalommal érheti őket expozíció, például munkahelyen, iskolában vagy otthon. Expozíciót jelenthet az étel, vagy akár a belélegzett levegő is. Ebből kifolyólag nehezen határozható meg, hogy a daganat kialakulását pontosan milyen tényező idézte elő. Nagyon valószínűtlen, hogy pontosan ismerik az kitettségi forrást, vagy, hogy minden lehetséges forrásra emlékeznek. Ráadásul rendszerint sok-sok év, gyakran évtizedek telnek el a karcinogén expozíció és a rákos megbetegedés kialakulása között, ezért nagyon nehéz határozottan összekapcsolni egy bizonyos karcinogént a rákkal.
A kutatók az említett tanulmányok adatainak kombinálásával értékelik az anyagok rákkeltő képességét. Perdöntő bizonyíték esetén az anyagot karcinogénnek nyilvánítják. Ám amikor a rendelkezésre áll bizonyítékok rákkeltő hatásra utalnak, de nem egyértelműek, az anyag valószínűsíthetően karcinogénnek tekinthető. De bizonyos esetekben egyszerűen nincs elég információ, hogy bármely módszerrel bizonyosságot szerezzünk.
Laboratóriumi tesztek, állatkísérletek
Az anyagok rákkeltő hatásának adatait a kutatók leginkább sejtkultúrákon végzett vizsgálatok és állatkísérletek során nyerik. Túlságosan sokféle természetes vagy ember alkotta anyag létezik ahhoz, hogy mindegyiket laboratóriumi állatokon teszteljék, ezért a kutatók a kémiai struktúrákról szerzett ismereteik, más típusú labortesztek eredményei, a humán expozíció mértéke, és egyéb tényezők alapján választják ki a tesztelni kívánt vegyi anyagokat. Gyakran akkor tudják meg, hogy egy anyag okozhat-e problémát, amikor összehasonlítják hasonló, korábban már tesztelt kemikáliákkal.
Bár a laboratóriumi tanulmányok önmagukban nem mindig jelzik, hogy egy anyag rákot okoz-e az embereknél, valójában minden megfelelően tesztelt, ismert humán karcinogén a laboratóriumi állatok számára is rákkeltő. Sok esetben először azt állapították meg, hogy az állatok esetében az adott anyag rákkeltő, és később derült ki, ahogy az embernél is rákot okoz.
A legtöbb potenciális karcinogéneket vizsgáló tanulmány az átlagos humán expozíciónál nagyobb dózisoknak teszi ki az állatokat. Ezért mutatható ki a rák kockázata az állatok viszonylag kis csoportjában. Nem mindig egyértelmű, hogy az állatkísérletek eredményei az embereknél is megismétlődnek, mivel az embereket normál mértékű kitettség éri. Nem biztos, hogy a laborkísérletekben nagyon magas dózis mellett tapasztalt hatás ugyanaz lesz alacsonyabb dózis esetén, mint ahogy a karcinogén anyag hatása is eltérhet, ha belégzés helyett például a bőrrel érintkezik. Emellett a kísérleti állatok és az emberi szervezet sem mindig ugyanúgy dolgozza fel az anyagokat.
Elővigyázatosságból ugyanakkor a kutatók rendszerint azt feltételezik, hogy az az expozíció, ami nagyobb dózisban az állatoknál rákot okoz, az valószínűleg az embernél sincs másképp.
A karcinogén anyagok osztályozása
A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (Agency for Research on Cancer, IARC) az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) része. Fő célja a rák okainak azonosítása. Tőlük származik a karcinogének klasszifikációjára legszélesebb körben használt módszer. Az elmúlt évtizedekben az IARC több mint 900 lehetséges jelölt rákkeltő hatását értékelte, majd az azonosított anyagokat a következő csoportokba rangsorolta:
- 1. csoport - Humán karcinogén - emberekre nézve bizonyítottan rákkeltő
- 2A csoport - Valószínűleg humán karcinogén - emberre nézve valószínűsíthetően rákkeltő
- 2B csoport - Lehetséges humán karcinogén - esetlegesen rákkeltő hatású lehet az emberre is
- 3. csoport - Humán karcinogénként nem klasszifikálható - nincs bizonyíték a rákkeltő hatásra, de teljes biztonsággal ki sem zárható, az eredmények ellentmondásosak
- 4. csoport - Valószínűleg nem rákkeltő - az eddigi bizonyítékok alapján nem rákkeltő
A karcinogének azonosításának bonyolultságát ismerve talán nem meglepő, hogy a legtöbb anyag a valószínű, lehetséges, vagy ismeretlen kockázatú csoportba került. Csupán alig több mint 100 tényező minősült igazoltan humán karcinogénnek.
Néhány fontos tudnivaló a listával kapcsolatban
A listákon szereplő legtöbb anyag egy bizonyos fajta, és nem minden típusú rákhoz köthető. Részletesebb információkért érdemes elolvasni a részletes jelentéseket.
A lista arról tájékoztat, hogy az adott anyag fokozza-e a rák kockázatát bármilyen mértékben, ám nem közölnek információt arról, hogy milyen mértékben nő meg a kockázat, azaz mennyire veszélyes az adott karcinogén. Az expozíció mértéke és időtartama szintén szerepet játszhat a rákkeltő hatás veszélyességében. Léteznek például olyan vegyi anyagok, amik bár bizonyítottan rákkeltőek, csak nagy kitettség esetén (pl. foglalkozás körében) okozhatnak daganatot, a hétköznapi, háztartási expozíció esetén nem.
Példák a rákkeltő hatás szempontjából értékelt tényezőkre
Néhány példa a legfontosabb és legjelentősebb, vagy a legkevésbé közismert tényezőkre.
1. csoport - Bizonyítottan rákkeltő
- Az ismert káros szokások, mint a dohányzás (a cigarettában mintegy 70 rákkeltő anyag található) vagy a rendszeres alkoholfogyasztás
- UV-sugárzás, ionizáló/radioaktív sugárzások
- Légszennyezés és beltéri füst, különösen a szilárd részecskék
- Feldolgozott húskészítmények (pl. sonka, kolbász)
- Számos kórokozó: pl. HPV, Hepatitis B és C vírusok, Helicobacter pylori, Epstein-Barr vírus
- Benzol (oldószer, festékek, üzemanyagok összetevője)
- Azbeszt
- Vinil-klorid (a PVC alapanyaga)
2A csoport - Valószínűleg rákkeltő
- Váltott műszakos munka, rendszertelen alvás, alváshiány
- Anabolikus szteroidok (testépítőknél használt izomtömegnövelők)
- Égett, elszenesedett hús pl. grillezés során (PAH-vegyületek)
- Forró olajban történő sütés füstje
- Forró italok fogyasztása (65°C-nál magasabb hőmérsékleten)
- Fémmegmunkálás
2B csoport - Esetlegesen rákkeltő
- Kipufogógáz (benzin és dízel)
- Aloe vera kivonatok
- Savanyított zöldségek (ázsiai módon)
- Wifi és mobiltelefon
- Mesterséges édesítőszerek, aszpartám
- Kék fény expozíció (LED-es kijelzők, a cirkadián ritmus megzavarása miatt)
- Egyes kórokozók, pl. Chlamydia pneumoniae, Pertussis
3. csoport - Nem besorolható
- Koffein, kávé- és teafgyasztás
- Fluor
- Polikarbonát műanyagok
- Mikrohullámú sütő
- Aluminium tartalmú dezodorok
- Herpes simplex vírus 2-es típusa, citomegalovírus
A részletes információk a következő oldalakon érhetőek el:
- WEBBeteg - Rákkeltő anyagok listája
- IARC karcinogén tényezőkkel kapcsolatos publikációk (angol és francia nyelven)
- American Cancer Society karcinogén anyagok listája (angol nyelven)
WEBBeteg
