pánikcsata

Szerző: hilda

A BLOG LEÍRÁSA

Manapság "divatos" lett a pánikbetegség.Sokkal többen szenvednek tőle, mint amennyien beszélnek róla. A kibeszélés, a sorstárskeresés viszonylag egyszerű alternatívája a terápiának.

Látogatás: 267501 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

ÁLOMKÓR

2008.10.23.

Tegnap nyolckor ledőltem az ágyra, hogy megnézzek valamit a TV-ben. Két perc múlva mély álomba zuhantam, és úgy is maradtam reggel kilencig. Akkor is csak azért keltem fel, mert hallottam az utcai forgalomból, hogy már jócskán túl vagyunk azon az időszakon, amikor illik felébredni. Úgy voltam, otthoni ruhában, de mosdás, fogmosás nélkül. Valamelyik drágám takart be, nem volt szívük felkelteni, pedig megtehették volna.

A STRESSZBEN TANULT DOLGOK

2008.10.20.

Ma láttam egy érdekes dokunmentumfilmet az agyműködésről és ehhez hasonlókról. Ebben mondták, hogy a stressz alatt tanult dolgok, új ismeretek sokkal tartósabban maradnak meg az emberben, konkrétan egy életre. Talán ezért van, hogy -így mondják-  aki egyszer megtanul autót vezetni, sohasem fogja elfelejteni. Hisz kell-e stresszesebb helyzet, mint először kimenni a forgalomba, akármilyen nagylegények is vagyunk?

ORVTAMÁSKA

2008.10.18.

Mostanában gyakran tör rám az az alamuszi érzület, amit magamban orvtamáskának hívok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy éppen jól vagyok, de legalábbis kielégítően mennek a dolgok. Úgy tűnik, mintha minden rendben lenne. Úgy működök, mint az átlag. S akkor egyszercsak bezsibong az agyam, megszédít egy pillanatra, bizonytalanná tesz. Megingok testileg és lelkileg egyaránt. Nem hosszasan, nem ez a lényege, de nagyon mélyen és intenzíven. A hirtelenségével hat, a váratlanságával, a döbbenetével.Fogvicsorgatóan vészjósló tud lenni.

Az ember nem tudja, honnan jön, miért gyötör, mibe fordul. Milyen az ereje, mi rejlik benne. Egy nagy, utálatos rejtély,aminek legfőbb tulajdonsága a szorongatni-tudás.

Így volt ez ma is, mikor a Tesco-ban voltam. Igaz, egy magára valamit is adó pánikbeteg nem járogat a Tescoba, és hasonló nyilvános helyekre, ha mégis, hát magára vessen. Mert egy ilyen zsúfolt, tömött,idegesítően forgatagos helyen tuti, hogy előjön a nyavalyája. Itt még egy egészséges ember is ingerültté válhat. Nem hogy egy olyan mimóza lélek, mint én vagyok. Bár én nem ingerült leszek, hanem félénk. Veszélyben érzem magam, meg is szólal bennem rendre egy kis vészcsengő, vigyázz, kapcsolj készenlétre, bármelyik pillanatban bármi történhet. És jön a szédülés, a gyomorforgás, a hányinger, a görcsös kapaszkodás.

CSATALÓ

2008.10.13.

Azért az túlzás lenne, ha már klímaxolnék. Pedig tisztára olyan tüneteket produkálok. Éjszakánként gyakran leizzadok, anélkül, hogy ezt bármilyen fizikai állapot is indokolná. Nincs meleg a szobában, nem álmodok rosszakat, nem forgolódok sokat. Mégis, gyakran ébredek csatakosan, tényleg szinte csavani lehet a pizsomámból a vizet, a hajam nedvesen kócolódik. Sohasem hittem volna, hogy ilyen erős tüneteket produkálok valaha.

Vagy ez is pánikságom kedves kis meglepetése? Egy új megnyilvánulási forma? Hát, ez is könnyen lehet.

LEHÚZOM MAGAM A WC-N

2008.10.11.

Szóval hiába van körülöttem valaki, a pánikságomat nem enyhíti. Sőt, valami őrült paradoxon folytán még fel is erősíti. Mostanában a párom ecsetelgetni kezdte a közös jövőnket,én meg ahelyett, hogy örültem volna neki, és bekapcsolódtam volna a tervezgetésbe, bepánikoltam. Arra gondolok, kell-e ez nekem egyáltalán. Már egészen követhető ritmusban folyt az életem, kialakítottam magam körül egy viszonylag nyugodt milliőt, és akkor jön egy új kapcsolat, aminek legalább annyi buktatója van, mint amennyi esetleges előnye.

Javíthatatlan vagyok, idegesítő. Csak görcsölni tudok,előre cidrizni legalább huszonöt évre, ahelyett, hogy maximálisan kiélvezném az adott pillanat minden élvezhető percét.

FOGOLYSTÁTUSZ

2008.10.08.

Már jó ideje nem járok dokihoz, csak a gyógyszereimet feliratni. Még nem mertem teljesen elhagyni, bár fokozatosan csökkentem az adagom. Reggel és délben még bekapom a megfelezett kis bogyómat.

Lehet, hogy kutya bajom sem lenne, ha abbahagynám, de az is lehet, hogy tévedek. És ez az "az is lehet" tart vissza olyan nagy hőstettektől, mint a gyógyszer végleges letevése. Vannak napok, amikor nagyon bátornak és erősnek érzem magam, már szinte ott tartok, hogy véglegesen búcsút intek gyógyszerfüggőségemnek, de mindig közbejön valami, ami eltántorít. Egy rosszul sikerült mozdulat, tántorgás, félelem,hasonlók.

TUALJDONSÁG-VÁLTÁS

2008.10.06.

Juhász Ferenc mondta apja halála kapcsán: "halált megsejtő tulajdonságváltása" volt. Szerinte ugyanis biztos jele  a közelgő halálnak az, ha valami szembetűnő új szokást vesz fel az illető. Olyat csinál, amit addig nem jellemzően.

Juhász Ferenc például onnan tudta, hogy az apja órái meg vannak számolva, amikor el tudta vele olvastatni a József és testvéreit.Egyébként soha nem szerette a könyveket. Most meg egy ilyen vastag, nehéz művet, szép csendben végigolvasott.

Lehet, hogy van ebben valami. Mert ha belegondolok, a körülöttem meghalóknál is találok hasonló dolgokat. A szomszédunk halála előtti időkben csendes lett, szinte kedves, ami gyökeres ellentéte volt az addig megélt és mutatott énjének. Apám ki nem álhatta az édességet, halála előtt meg nem győzte anyám a lekváros buktákat dagasztani neki. És Albert Györgyi is: a barátnője, akivel halála előtt fél órával beszélt telefonon, azt mondta, depresssziós barátnőjét már rég hallotta ennyire jókedvűnek.

NEMAKAROM VASÁRNAPI PROGRAM

2008.10.06.

Tegnap pocsékul voltam.Nem a pániktól, hanem csak úgy. Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a jobb fülem, száraz a torkom, rossz ízű a leheletem. Éreztem, ahogy ólálkodik körülöttem  láz, kitörésre készen, de inkább csak riogatva, mint tényleg-támadva.

Ha nincs pánik, van más.Olyan vagyok, mint az Eötvös cirkusz bohóca:"van másik!". Csak ez nem olyan vicces. Az én humorérzékem legalábbis kevés hozzá. Rossz kedvű leszek tőle.

 Nem lehetne egy baj-mentes nap? Édes Istenem, de szívesen egyezkednék veled! Csak egy napocska, amikor nincs semmi! Amikor csak vagyok, anélkül, hogy siránkoznom kéne, vagy fájlalnom valamit.

ALBERT GYÖRGYI

2008.10.04.

Én sajnálom Albert Györgyit. Jó riporternek tartottam. Szerintem okos volt, és értette a szakmáját.Viszont tipikus példája volt annak, hogyan tehetjük tönkre önkezűleg, házilag magunkat. Ő tényleg rengeteg lehetőséget kapott a sorstól. Indiai gyerekkort, perfekt angolt, a média berkeibe való befészkelődést,és mindent, ami ezekkel járt.Mégis, az összes sikerét és tehetségét dühösen hátra hajította, és ugyanezzel a tűzzel koncentrált kizárólag a sikertelenségeire. Csak arra fókuszált, ami nem jött össze, ami fájdalmat okozott. Mintha szándékosan, szisztematikusan szította volna magában az elégedetlenséget. Tipikus önsorsrontó volt.

Kicsit olyan, mint mi, pánikosok. Én azért erősebbnek érzem magam Albert Györgyinél. Én  folyamatosan  megküzdök azért, hogy a lehető legjobbat csiholjam ki az adott napból. Ő meg mindennap a legrosszabbakat akarta kihozni belőle.

A BOLDOGSÁG ELLENÉRE

2008.10.04.

Hihetetlen, milyen barom vagyok. Egyszerűen logikátlan, nincs rá semmi észerű vagy elfogadható magyarázat.

Az elmúlt két hónap igazán életem felívelő szakaszának mondható, ami persze sajátos értelmezést kap nálam. Mert nem úgy kell elképzelni, hogy most aztán csúcsokat döngetek, fantasztikus magaslatokra török, hanem úgy, hogy a mélyből, ahol sötét, zabolátlan erők kavarognak, szóval hogy ebből a lehúzó mocsárból valahogy felverekedtem magam. Most vagyok azon a szinten, amin a "normál többség" általában leledzik.

Ez alatt a két hónap alatt "feljebb léptem a ranglétrán."Ez valóságban annyit tesz, hogy átkerültem egy levegőtlenebb, büdösebb helyiségbe, de több lett a fizetésem és magasabb a tisztem. Aztán meg, ami még ennél is fontosabb, megismerkedtem valakivel, aki az első pasas elválásunk óta. Azért nem írtam eddig róla, mert "nem akartam elkiabálni. "De most már kéthavi boldogság birtokában felfedem őt is. A lányokkal sincs különösebb probléma, szépen tanulnak, nagyon segítőkész angyalkák, és attól a kis betegségtől eltekintve, ami a múltkor történt velük, semmi gond.