A POKOL JÓLNEVELTJEI
Ma két effektus is megjelent az életemben. Az egyik az "elkiabálási", a másik a "falbarúgási."
Az egyik azt az évszázados népi bölcsességet emeli gyakorlattá, ami úgy szól: "nem szabad elkiabálni semmit!" Nos, én tegnap le mertem írni, hogy egészen jól vagyok. Ez kár volt, mert ma lesújtott a végzetem, néhány rosszullét formájában. "Csak ne bízd el annyira magad!"-figyelmeztetett a maga erőszakos és utálatos módján.
Többször elszédültem, és azt hiszem, csak az erre kiképzett járásmódom mentett meg a teljes eszméletvesztéstől. Olyan erővel kapaszkodtam lábujjaimmal a talajba, mintha attól függne az életem. Igaz, ilyenkor tényleg el is hiszi az ember, hogy ettől függ az élete.
Válságosabb időszakjaimban több kínai cipőt is elfogyasztottam, mert a földbe görcsösen kapaszkodó lábujjaim könnyedén lekoptatták az ócska papírpapucsok belsejét.
Alig vártam hogy hazaérjek, hogy magam mögött hagyjam ezt a kudarcos napot, amikor is itthon kaptam a nyakamba a falbarúgás effektust. Aki nem ismerné, az valahogy úgy szól, hogy ha fejed fáj, rúgj egy hatalmasat a falba: garantáltan megszűnik a migréned.
Az én személyes kis nyűglődésem is végetért egy szempillantás alatt, amikor hazaérve kicsi lányom lázlángokkal tűzdelt kis arcára pillantottam. Rögtön láttam, hogy komoly a baj, persze várható is volt, tekintve, hogy tegnap már köhécselt. Mára már pocsékul érezte magát, s a láza is felszökött 39 fokra. Most azon vagyok, hogy jobb legyen egy kicsit neki. Adtam neki lázcsillapítót, és betekertem a végtagjait hideg vízes ronggyal.
Érdekes, hogy ilyenkor eltűnnek a démonjaim! A pokol jólnevelt teremtményei ők, akik olyan diszkréten húzódnak meg a háttérben nagy bajok idején, mint a legkiképzettebb angyalok.
Ez azért több, mint elgondolkodtató.Lehet, hogy mindig túl kéne licitálni az aktuális rosszulétecskéimet? Lehet, hogy ilyen pofon egyszerű a megoldás?