PANELCIRKUSZ

Manapság "divatos" lett a pánikbetegség.Sokkal többen szenvednek tőle, mint amennyien beszélnek róla. A kibeszélés, a sorstárskeresés viszonylag egyszerű alternatívája a terápiának.

Tegnap este panelcirkusz volt nálunk megint. Ezek családi veszekedések, a keményebbik fajtából. Aki panelházban él, az tudja,miről beszélek.

Ilyenkor veszedelmes hangok szabadulnak el,állati ordítások, vészterhes csapkodások és betondöngetések. Nem is muszáj hallani a szavakat, elég a hangsúlyt és a szitkozódások ütemét.

Nagyon nehezen viselem. Pláne, ha gyerekhang is belesikít. Úgy fülelek, mint a félősek az éjszakai neszekre, azonnal észreveszem és meghallom, ha csetepaté van valahol a falakon túl.

Rosszul vagyok tőle. Nem akarom hallani. Felhangosítom a rádiót vagy befogom a fülem. Félek.

Vajon más is így van ezzel? Vagy én vagyok csak ilyen idegesítően hiperszenzitív? Vagy azért émelygek,mert a saját zűrjeimet idézi?

Már nincs is kedvem írni.Holnap pozitívabb leszek.

Hozzászólások (2)