Pánikcsata

KÍSÉRTETHÁZ

Nem mondom, hogy azonnal, de elég hamar, a harmadik próbálkozásra találtunk egy megfelelő helyet. Közel volt a parthoz, elfogadható volt az ára- ennyivel be is értük. Elfoglaltuk. Egy három emeletes, húsz éves épület volt, hetvenes évekbeli bútorokkal.Kifizettük két éjszakára a tarifánkat, attól kezdve nem találkoztunk a tulajjal, majd csak az utolsó nap reggelén. A tulajdonos, mint egy plussz előnyt említette meg, hogy most csak mi vagyunk itt, nincs jelenleg más vendége, majd a hétvégén...

NEM KALKULÁLTAM MINDENNEL

Valaki azt mondta a barátnőmnek, hogy csak lenne egyszer  igazi nagy bajban, akkor aztán megszűnne mindenféle pániknyavalyája. Nos, lehet, hogy ebben tényleg van valami. Mert azt nem mondtam, hogy Pécsett csak másfél napot töltöttünk, utána a gyerekek javaslatára a Balcsi felé vettük az irányt. Azt mondták, mindenképpen szeretnének fürödni egyet kedvenc tengerükben, mielőtt hazajönnénk. Sajnos, a fürdésből nem sok minden lett, mert elromlott az idő, és még esett is. De akkor még nem tudtuk...

NAGY HARCOK, KIS GYŐZELMEK

Egy pánikos ember olyan, mint egy újonc kötéltáncos, aki minden lépését feszült figyelemmel kíséri, akinek minden mozdulatában  ott van a végzetes félrelépés lehetősége,akinek minden mozdulatát mérnöki precizitással kell kiszámítania, mert ha csak egy lélegzetnyit is máshova lép, mint ahova kellene, akkor vége a mutatványnak. Egy pánikos folyton egy határmezsgyény szorong, aminek az útvonala szigorúan szabályozott, arról letérni nem lehet, mert akkor ott a baj. Kis fenevadjait pedig szűk...

KRITIKÁRA BEMUTATKOZOM

Egy barátnőm, aki tud arról, hogy blogot írok, és rendszeresen olvassa is azt, megkritizált a minap. Azt mondta, alig írok magamról, nem derül ki semmi rólam. Erre a következőket válaszoltam. Szerintem egy ilyen jellegű naplónak egyáltalán nem az a célja, hogy magáról írjon az ember, itt a téma a lényeges. Senki sem azért kattint ide, mert rám kíváncsi, hisz nem is ismer, hanem azért, mert valamilyen szempontból érintett a témában. Vagy ő, vagy valamelyik rokona, ismerőse küzd hasonló...

PÁNIKOS ISMERŐSÖK

Végigtekintettem azokon az ismerőseimen, akik pánikbetegek lettek életük folyamán. Mindegyik egy külön kis történet, a maguk különcségeivel. Mindegyik egy külön kis világ, kevés közös vonással. Ha nagyon párhuzamot akarok vonni közöttük, akkor a hyper-érzékenységüket emelném ki, egy olyan archetipikus magányérzetet, ami akkor is ott munkál körülöttük, amikor történetesen társsal együtt vannak, egy nagyon gazdag, olykor bosch-i lelkivilágot. Az egyik egy okos, szexis nő. Tíz évi remek...

IDŐJÁRÁSOK

Már csak ez a hét, és jön  HAWAII! - helyett Pécs, egy kis pihenés. Szerintem mindenképpen jó lesz, még akkor is, ha küzdelmes. Kell egy kis elhajlás a mindennapoktól, valami más, ami a monotenitást megszakítja. A munkahelyen is jól érzékelhetó, hogy itt a nyár, egy kis pangás van.Kevesebb a munkatárs, de szerencsére a munka is. Mintha a betegek is figyelembe vennék,hogy most a  lazítás ideje van, kevesebben fordulnak orvoshoz, van jobb dolguk is. Pedig én nem bánom, ha sok munka van. Nem...

DÉRY A FÁJDALOMRÓL

Nem szeretem különösebben Déryt,de ezt muszáj leírni, annyira szép. S persze közeli. A lelkemhez közeli. Én is ilyen cserebogár pondró vagyok, ahogy vergődök reménytelen helyzetemben, és én is így rázom le fájdalmaim, ha éppen engedékeny formáját éli ügyeletes sorsom. További szócséplés helyett Hilda á la Déry:

A VIDÁMPARKBAN NEM TÚL VIDÁMAN

Ma kaptam egy szabadnapot, amit végre a kislányokkal tölthettem. Utálom, hogy olyan gyorsan szaladnak a napok, és utálom ,hogy nagy részük a sebeim nyalogatásával telik, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék többet, ami igazán legfontosabb az életemben: a lányaimmal. Szóval ma fölkerekedtünk, hogy beteljesítsük azt a vágyukat, amivel már olyan régen nyúznak. Elindultunk a Vidámparkba. Hát, számomra nem volt valami vidám. Az utazás még csak hagyján, viszonylag problémamentesen eltelt. De amint...

AZ ÍRÁSRÓL

Ma már teljesen jól vagyok, szerencsére csak átfutott rajtam valami. Úgy tűnik, életben maradok. Ma reggel már főzni is képes voltam, végre rendeset ehetnek a gyerekek. Érdekes azért ennek a pánikbaromságnak a természetrajza. Sohasem jelentkezik, ha valami nagyobb baj, érzés, történés van az életemben. Legalábbis nálam így működik. Például a tegnapi rövid ívű betegségem alatt sem éreztem semmi rendelleneset, nem küzdöttem szédüléssel, bizonytalanságokkal, egyebekkel. Az egész szervezetem egy...

MÉG LÁZASAN IS

Olyan vagyok, mint a jó diák. Kényszert érzek arra, hogy minden nap írjak a blogomba, még akkor is, ha nehézségekbe ütközik. valahogy úgy érzem, cserben hagynám,elárulnám, ha nem látogatnám meg minden nap. Ilyen voltam gyerekkoromban is. Akkor is írtam naplót, minden áldott nap,pedig akkor már nem volt nagy divat. Én élveztem. Két-három évig jegyezgettem nagy fehér lapjaira kusza életem. Aztán anyukám egy tavaszi nagytakarítás alkalmával elégette. Ez talán maradandóbb lesz....

EGY KIS SPIRITIZMUS

Tulajdonképpen szeretek álmodni. Szívesen nézem az "előadásokat", és néha kifejezetten bosszant, hogy fel kell kelnem, és lemaradok a darab végéről. A megszakított álmot folytatni, ki tudja miért, kizárólag a rémálmok esetén tudom, a többi történet elsüllyed a semmibe, ha egyszer magára hagyom. Nincs beléjük visszaút. Néha igazi démonokkal is összehoznak esti elszárnyalásaim, a gonosz megtestesítőjével. Kíváncsi vagyok, vannak-e másnak is ilyen álmai. Ezek olyan  teremtmények, amiknek formája...

REGGELI MEGLEPETÉS

Ma fura reggelre ébredtem. Virradt már, világos volt, de még nagyon a hajnal kezdete, amikor az ablakon beszűrődött egy hang. Kinéztem, a jászótéren egy lány ringatta magát a hintán, és énekelt. Szépen, tisztán, hangosan. A reggel csendje csak felerősítette a hangokat, és különlegessé is tette az egész jelenetet. Ki lehetett ez a lány? Honnan pottyant oda? MIlyen bánatokat cipelt magával? Annyira különös volt ez a látvány, hogy megzakkantotta a szokásos reggeli menetet is. Szinte elfelejtettem...

VAKÁCIÓ PÁNIK MÓDRA

Amióta elváltunk, a kislányaimmal el-elmegyünk néhány napra valahova a nyári vakáció alatt. Sok időre sem pénzünk, sem lehetőségünk, de ez se rossz.Sőt, titkon arra gondolok, még jó, hogy nem futja hosszabb kiruccanásokra, úgyis csak a baj lenne belőle. Ezek a kirándulások ugyanis pánik-állapot szempontjából meglehetősen kétes vállalkozások. Iszonyú ingatagsággal, változékonysággal, kiszámíthatatlansággal. Ha éppen kielégító az állapotom, akkor ott kísért a háttérben folyamatosan a démon, ami...

NYÁRI MEGSZABADULÁSOK

Minden nyár az újrakezdések ideje évtizedes kálváriámban. Mindig ekkor érzek erőt és lehetőséget arra, hogy eldobjam a gyógyszert.Így volt ez akkor is, kilenc évvel ezelőtt, amikor először voltam képes letenni a xanaxot. Akkor azt hittem, hogy örökre. Azóta tudom, hogy az "örök" az én szótáramban szánalmasan új értelmezést kap.Olyan vagyok, mint a drogosok,akik irtózatos erőfeszítések árán válnak "tisztává", de csak ideig-óráig. Idő kérdése, hogy meddig.MIndegyikük visszazuhan előbb-utóbb.Vagy...

EGY KIÚT

Olvastam egy annyira jót. Levitől, egy orosz pszichiátertől, akinek isteni stílusa és remek ötletei vannak. Egy felismerés, amin érdemes elgondolkozni nekünk, pánikosoknak. Talán ebben rejlik a megoldás, a kiút felszabadító kulcsa. Annyira jó, hogy ide másolom. Hátha segítséget nyújt egyikünknek. "Az önszuggesztió a pszichikum szabadságterében működő erő. Nem a semmiből varázsol elő valamit, hanem csupán megnöveli az egyik lehetséges állapot valószínűségét a többinek a rovására. A dolgok belső...

VASÁRNAPI ÖNGYILKOSSÁG

A tegnapi estét sikeresen megúsztam. Igazából kétszer kerültem krízis közeli helyzetbe. Egyszer, amikor még várakoztunk az ifjú párra, a házasságkötő terem előtt. Egyszerűen nem bírom a várakozást. Akkor éreztem, hogy kezdődik a kötélszakadás, bevetettem  mindent, amit évtizedes gyakorlatom alatt megtanultam.Végül már nem is a rohamtól remegtem, hanem az erőfeszítéstől. Másodszorra meg a kaja alatt éreztem egy jelentős lezuhanást. Ez is gyakran megtörténik velem. Az egyik pillanatról a másikra...

SZOMBATI ESKÜVŐ

A szombatokat szeretem. Akkor jótékonyan körülölel az otthon biztonsága. Ilyenkor nem kell sehova sem menni, sehova sem  sietni.A kislányok békésen játszanak a kis szobában, én meg főzőcskézek, vagy másképp házimunkálkodok. Csak ritkán szakítja meg ezt a (látszólagos) idillt egy-egy kis megszédülés, elbizonytalanodás, néha szívszorítás. Igazából nem komolyak, csak arra jók, hogy figyelmeztessenek, itt vannak, nem hagynak menekülni, csak egy kis szabadságot engedélyeztek nagy kegyesen. Arra...

A ZSIGEREK GONOSZKODÁSA

Én nem tudom, hogy van ez, de ma is összetalálkoztam egy régi osztálytársammal, akivel -mit ad isten-megint a pánikbetegséget érintettünk. Nekem néha az az érzésem, hogy az egész világ pánikos, hogy minden második vagy legalábbis minden második valakije az.Vagy csak én fókuszálok túlzottan erre a témára? Ennyire működik nálam a koktélparti-effektus? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy három beszélgetésből kettő mindig ide lyukad ki. Szóval ez a csaj mesélni kezdett egy unokahúgáról, aki az...

MIBEN EGYEZÜNK?

Érdekes lenne összeterelni a világ össze pánikbetegét, és alaposan kifaggatni az életükről. Vajon hány közös vonás lenne bennük? Lenne-e olyan momentum, ami mindegyiknél, kivétel nélkül meglenne? Ami mindenkiben közös? Valószínű, nincs ilyen. Mint ahogy elég nagy variabilitást mutatnak a betegség megnyilatkozásai, úgy a hozzá vezető út is elég sokszínű lehet. "Csak" egy rossz élet, egy örökös egzisztenciális pánikolás nem alapja a pánikbetegségnek. Hisz ott van a rengeteg sztár a...

MINT A FRONTVONAL KATONÁI

Utálom a közösségi programokat. Ezért egy évzáró vagy évnyitó a halálom. Egyrészt azért, mert az álldogálás, várakozás eleve az a tevékenység, ami melegágya a pánikos megnyilvánulásoknak. Másrészt az alapból és aktívan meglevő agorafóbiának sem kedveznek az ilyen esetek. Nem is lenne baj ezzel. A számomra kritikus helyzeteket egyszerűen kiiktatom, legfeljebb szegényebb leszek egy koncerttel, egy tüzijátékkal, egy fevonulással. Annyi baj legyen. Szerencsére a mozit és a színházat egészen jól...

A GYEREKEKNEK TABU

Munkából jövet gyakran hallgatok rádiót. Figyelemelterelésre kiváló eszköz. Amikor rosszabb állapotban vagyok, akkor csak zenét tudok befogadni, abból is a pörgősebbet, ha viszont kicsit jobban érzem magam, akkor bármire vevő vagyok. Így volt szerencsém délután hallgatni egy riportot egy humoristáról, aki mániás depressziós. Nagyon érdekes volt, kár, hogy csak a beszélgetés közepén kapcsolódtam be. Arról  mesélt, hogy sokszor mély depresszióban írja a humoreszkjeit, ami kissé paradox dolog, ha...

KÁNIKULÁBAN

Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Mármint a meleghez való gyötrő viszonyommal. A pánikbetegek népes társadalmában szignifikánsan többségben lehetnek azok, akik szenvednek ettől. A hőségben különös előszerettel burjánzanak a pánik rejtett csírái is. Az az ember, aki a mindennapi életben is gyakrabban van rosszul, mint egy normális embertársa- nem számíthat semmi jóra a nyári kánikula idején. Ha csak nem tengerparta vagy más hűsítő vízpartra veti jó sorsa.Mert a betonban szinte tutira vehető...

MEGTANULTAM PÁNIKUL

Megtanultam pánikul. Azt hiszem, ez a leghelyesebb és legegyszerűbb kifejezése ennek az állapotnak. Az ember olyan sokszor gyakorolja a pánikos lét különféle megnyilvánulásait, hogy rutinná válik számára, bármikor képes előidézni és alkalmazni. Mint a jó diák az iskolában, aki addig bifláz egy szöveget, amíg sajátjává nem válik, és ettől a pillanattól kezdve képes bármikor felidézni, ha akarja: órán, szünetben, két tanulás között. Sőt, egy idő után akkor is előindázhat ez a bizonyos jól...

EGY FECSKE ÜRÜGYÉN

Tegnap a labor ajtaján berepült egy fecske. Egy földszintes épületben vagyunk, nagy melegek idején nyitott ajtóval. Az eresz alatt gyakran fészkelnek nálunk fecskék, ami jó jel. Nem csak azért, mert úgy általában kellemes látni és hallani őket, hanem azért is, mert állítólag olyan helyeken telepednek meg ezek a kis madárkák, ahol kedvezőek a térerők és nincs káros sugárzás. Szóval egy kis fecske megint betévedt, és az istennek sem talált vissza. Folyton neki lendült a fénynek, ami történetesen...

EGY SZKEPTIKUS ISMERŐS

Tegnap, amikor hazafelé baktattam, összetalálkoztam egy ismerősömmel. Régen találkoztunk már, pár éve együtt jártunk egy tanfolyamra. Valahogy szóba kerültek a betegségek és ennek kapcsán teljesen véletlenül a pánikbetegség. Ő természetesen nem tud az én mizériámról, s arról sem, hogy blogot írok ezzel kapcsolatban. MInden esetre hosszasan beszélt arról, hogy nem tudja megérteni az ilyen embereket, el nem tudja képzelni, hogy lehet valaki "csak úgy " rosszul.Akkor nem válaszoltam neki...