SZEMBE KELL NÉZNI

Ma arra kért a doki, hogy menjünk végig a betegségemen, próbáljam elmesélni az egyes állomásokat,a főbb gócpontokat. Próbáljam úgy nézni a saját történetemet, mint egy filmet,kivülről és tárgyilagosan, és ragadjam ki belőle azokat az epizódokat, amelyek szerintem fontosak lehetnek.

Mondtam neki, hogy ez nem fpg menni, mert erre egy hét sem lenne elég, nem hogy ez a fél óra, ami a rendelkezésünkre áll. Semmi baj, válaszolta, akkor írjam le ezeket.

Nem tudom, hogy menni fog-e, hosszú oldalakat igényelne, sok-sok időt, és koncentrációt. Abban sem vagyok biztos, hogy szívesen emlékszem vissza, válaszoltam neki.

Erre azt felelte,hogy ezzel ne törődjek, ha fáj, vagy kellemetlen, akkor is idézzem fel, sőt, ez a legjobb, amit tehetek: szembenézni a szörnyeimmel, hisz az egyik legalapvetőbb  kivédési mechanizmus  a szembesülés. A fóbiák nagy részét ezzel a módszerrel győzik le.Deszenzitizálásnak nevezik azt az eljárást, amikor először elképzeltetik a beteggel azt, amitől fél, aztán szembesítik is vele.

Na, ezzel is okosabb lettem.