APRÓSÁGOK, AMIK SEGÍTENEK

Aki egy kicsit is megperzselődött a pánikbetegséggel, az már biztosan tartogat a tarsolyában egy-két fortélyt is, amik a "túlélését" biztosítják.

Ezekhez vagy olvasmányai révén jutott hozzá, vagy elég volt a személyes tapasztalat. Esetleg az orvosa adott néhány használható gyakorlati tanácsot.

Minden második ezzel foglalkozó irodalom a légzést ajánlja, vagyis ennek kontrollálását. Nos, a tudatos légzés tényleg nagyon jó dolog,például a jógában. De erre az esetre alkalmatlanok. Legalábbis én így voltam velük. Volt, hogy reggelente papírzacskóba fújással kezdtem a napot, vagy az utcán haladva igyekeztem rettenetesen odafigyelni a légzésemre, ha jött a rosszullét.

Egyik alkalommal sem jártam sikerrel,sőt, sokkal rosszabb volt minden. A túlzott koncentrálás (vagy rossz koncentrálás?) oda vezetett, hogy  végképp nem kaptam levegőt, és ha lehet, még inkább fulladoztam, mint a dolgok kezdetén.

Szóval ilyen formában a légzésre való odafigyelés nem hat. Viszont tényleg nagyon jó egyébként, a rosszullétek szüneteiben edzeni ezt a képességet.

Ugyanakkor hasznosak azok az eljárások, amelyeket gyorsan elsajátít a (pánikos) ember. Például az erős, csípős cukorkák szopogatása, az esernyő támaszként való hordása, a zenehallgatás menet közben, a gondolatok gyors elterelése, a zár képzése a hasban.Sokaknak segít, ha háziállatot tartanak, kutyát vagy macskát. Az is hatásos, ha olyan sportot talál ki maga számára az ember, amiben jól megizzad. A tenyér masszírozása is lehet gyorssegély.(A mutató és hüvelykujj közötti érzékeny pont)Egy másik blogon azt olvastam hogy valaki állandóan a tarkóját masszírozta, amíg a buszra várt. Ebből is látni, hogy egyéni módszerek tucatjai létezhetnek, mindenki megtalálhatja a maga számára legmegfelelőbb figyelemelterelési technikát.