VAKÁCIÓ PÁNIK MÓDRA

Amióta elváltunk, a kislányaimmal el-elmegyünk néhány napra valahova a nyári vakáció alatt. Sok időre sem pénzünk, sem lehetőségünk, de ez se rossz.Sőt, titkon arra gondolok, még jó, hogy nem futja hosszabb kiruccanásokra, úgyis csak a baj lenne belőle.

Ezek a kirándulások ugyanis pánik-állapot szempontjából meglehetősen kétes vállalkozások. Iszonyú ingatagsággal, változékonysággal, kiszámíthatatlansággal. Ha éppen kielégító az állapotom, akkor ott kísért a háttérben folyamatosan a démon, ami bármely váratlan pillanatban kész kitörni. Az amúgy is rossz passzban levőséget meg nem kell különösebben ecsetelni.

Voltak egészen kellemes nyaralások, de emlékszem olyanra is,ami maga volt a pokol. Fogalmam sincs, hogy a város, amit néztünk, milyen. Az egész kőszegi kirándulásból csak a lázas és verejtékes küzdelem maradt meg, az állapotok, amikkel viaskodtam. Ahogy elevickéltem egyik utcasaroktól a másikig, vagy egyik kiállítási tárgytól a másikig, azon parázva állandóan, hogy jaj, csak kibírjam, és hogy, istenem, mennyi van még hátra. Úgy hagytam magam mögött a teljesített távokat és a megúszott perceket, mint az üldözött vad támadóit.

Most nagy bennem a remény, hogy ez a nyarunk a jobbik fajtából fog kikerülni. Már ez is valami, a hit nagy úr. Azt hiszem, Pécsre megyünk. Majd beszámolok a fejleményekről.