VASÁRNAPI ÖNGYILKOSSÁG
A tegnapi estét sikeresen megúsztam. Igazából kétszer kerültem krízis közeli helyzetbe. Egyszer, amikor még várakoztunk az ifjú párra, a házasságkötő terem előtt. Egyszerűen nem bírom a várakozást. Akkor éreztem, hogy kezdődik a kötélszakadás, bevetettem mindent, amit évtizedes gyakorlatom alatt megtanultam.Végül már nem is a rohamtól remegtem, hanem az erőfeszítéstől.
Másodszorra meg a kaja alatt éreztem egy jelentős lezuhanást. Ez is gyakran megtörténik velem. Az egyik pillanatról a másikra émelyegni kezdek, megemészthetetlenek tűnik az éppen számban csócsált falat. Ilyenkor nincs mit tenni, abba kell hagyni az evést. Legalább ettől a vacsorától nem híztam. Ez is valami.
Ma viszont a volt férjem örvendeztetett meg. Két éve folyamatosan öngyilkosággal fenyeget,ha nem veszem vissza. Erre tett ígéretet most is. Ez jó hír így vasárnap délelőttre. És ne legyek pánikos?