A prosztatarák kezelési lehetőségei

Meglepően hangzik, de a korai stádiumban lévő daganat egyes esetekben nem feltétlenül igényel kezelést, hiszen terápia nélkül is jók a beteg életkilátásai, és a negatív mellékhatásokkal sem kell számolni.

A téma cikkei

5/1 A második leggyakoribb daganat 5/2 Prosztatarák - Kik a veszélyeztetettek? 5/3 Milyen tünetek esetén gondoljunk daganatra? 5/4 Prosztatarák - Milyen vizsgálatokra számíthat? 5/5 A prosztatarák kezelési lehetőségei

A prosztatarákos beteg kezelése komplex feladat. A terápia megválasztása mindig egyénileg történik a daganat stádiumának, szövettani típusának, a beteg általános állapotának, a prosztatarák mellett meglévő esetleges más betegségek, valamint a PSA meghatározás eredményének figyelembevételével.

Alapvetően több módszer áll a kezelést végző orvos rendelkezésére a prosztatarák gyógyításában, melyeket alkalmazhatnak önállóan, vagy különböző kombinációkban is.

Bizonyos esetekben szóba jöhet a várakozás, terápia nélkül. Egyes vizsgálatok szerint a korai stádiumban lévő prosztatadaganat nem növeli a túlélést, vagyis kezelés nélkül is ugyanannyi ideig, ugyanolyan állapotban élhetnek a betegek, mint kezeléssel. Előnye, hogy az esetleges kezelések mellékhatásaival nem kell számolnunk, és a beteg szexuális életében nem következik be változás. Ugyanakkor a beteg számára bizonytalanságérzetet okoz, mivel minden egyes vizsgálat magában hordozza annak a felismerésnek a lehetőségét, hogy a daganat növekedésnek indult.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Ebben rejlik veszélye is: a rossz hírtől való félelem egyes betegeket távol tarthat a kontrollvizsgálatoktól, így megfosztják magukat a terjedés felismerésének lehetőségétől, pedig a korai beavatkozás eredményei természetesen sokkal jobbak.

A várakozó álláspont inkább az idős férfiak esetében jöhet szóba, amennyiben a daganat kis méretű és szövettanilag a differenciált formák közé tartozik. Természetesen ennek mérlegelése orvosi feladat, és a beteg nagyfokú közreműködését igényli, mivel ebben az esetben rendszeresen részt kell venni az előírt időközökben végzendő orvosi vizsgálatokon, hogy a daganatot követni lehessen, és az első kedvezőtlen jelek esetén haladéktalanul el lehessen kezdeni a megfelelő kezelést.

A kezelés lehet műtéti, sugárterápia, gyógyszeres: hormonális vagy kemoterápia.

Műtét: jó esély a gyógyulásra

Az erekciós és vizelettartási problémák kezelése

A pénisz izgalmi állapotban bekövetkező merevedésének (erekció) zavarai viszonylag jól uralhatók  a péniszbe adott injekciók, illetve tablettás kezelés segítségével. A vizelettartási (kontinencia) zavarok gyógyszeres és/vagy elektrostimulációs kezeléssel szintén nagymértékben javíthatók. A kezelés esetleges kezdeti szerény eredményei ellenére nem szabad azt abbahagyni, mivel jelentős javulás következhet be akár még két évvel a műtét után is.

A műtéti kezelésen (radikális prostatovesiculectomia) átesettek tízéves túlélési esélye 90-95 százalékos is lehet, azaz igen jók az esélyek a műtött beteg felépülésére hosszabb távon is. A beavatkozás 1-es és 2-es stádiumú betegek esetében megteremti a beteg teljes gyógyulásának feltételét.

A műtét folyamán teljes egészében eltávolítják a prosztatát, az ondóhólyagokkal együtt. Sajnos a műtét a szexuális élet kisebb-nagyobb mértékű zavarait és a vizelettartás nehézségét okozza.

Mivel a PSA csak a prosztatában termelődik, a műtét után szintje 0-ra csökken. Ha a 0-ra csökkent szint a későbbiekben újból megemelkedik, az a daganat kiújulását jelzi.

Gyógyítás sugárterápiával

A sugárterápia a műtéti megoldás alternatíváját jelentheti, ám a kezelés eredményei szerényebbek: a 10 éves túlélés 70-90 százalék. A kezelés során külső sugárforrásból előre meghatározott alkalommal, előre meghatározott dózisú sugárzást irányítanak a daganatos területre.

A mai modern képalkotó eljárások segítségével a daganat jól lokalizálható, ezáltal pontos célzás válik lehetővé, amely csökkenti a mellékhatások számát és növeli a daganatot érő sugárzás mennyiségét. A kellemetlen mellékhatások teljes kiküszöbölése ugyanakkor nem lehetséges: kialakulhat a húgycső szűkülete, a húgyhólyag és a végbél sugárzás okozta gyulladása, bizonyos fokú potenciazavar és inkontinencia.

Mit kell tudni a hormonkezelésről?

A kezelés mellékhatásai

A kezelések mellékhatásai igen sokfélék, gyakran sajnos kifejezetten kellemetlenek. A herék eltávolítása és az LHRH analógok alkalmazása hőhullámokat, az emlők megnövekedését, és nem utolsósorban potenciazavarokat, a szexuális élet nehézségeit okozhatják. Megnő a vérrögképződés esélye, az antiandrogének pedig sok esetben káros hatással vannak a máj működésére. Bár a terápiák mellékhatásai olykor komolyak lehetnek, a terápia vállalásával a túlélési mutatók igen kedvezőek, így semmiféleképpen nem szabad a mellékhatásoktól való félelem miatt a kezeléseket visszautasítani. Másrészről, mivel a fent említett melléhatások előre várhatóak, a panaszok nagy része megfelelő módszerekkel csökkenthető, megszüntethető.

Amennyiben a daganat a prosztata tokját átlépte (akár a környező szervekre terjedt, akár a nyirokcsomókba vagy távoli szervekbe adott áttétet), a kezelés egész szervezetre ható formáját kell választani, esetleg a műtét és/vagy a sugárkezelés mellett.

A szisztémás terápia alapja a hormonkezelés. Az eljárás alapja, hogy a prosztatarák hormonfüggő, vagyis csak tesztoszteron jelenlétében képes csak kialakulni, illetve a magasabb tesztoszteron szint kedvez a növekedésnek és a terjedésnek. Ebből következik, hogy a szervezet tesztoszteronszintjének csökkentésével a daganat megkisebbedését, a terjedés ütemének csökkenését, teljes leállását lehet elérni.

Hormonkezelés szükséges azon betegek esetében is, akiknél a műtétet követően a PSA szint nem csökken a nullára, vagy a PSA szintje újra a mérhető tartományba emelkedik. Sugárterápia kiegészítő kezeléseként is gyakran végeznek hormonkezelést, mivel a hormonkezelés "felerősíti"  a radioterápia hatását.

• A herék eltávolítása. A férfi nemi hormonok (androgének), elsősorban a tesztoszteron szintjének csökkentésére több lehetséges módszer szolgál. Mivel a termelődés fő helyszínének a herék tekinthetők, azok eltávolítása kézenfekvő megoldás. Bár műtét szükséges hozzá, a kialakult hatás miatt mégis a hormonkezelés egy fajtájának tekintik.
• Hormontermészetű gyógyszerek. Bizonyos hormontermészetű gyógyszerek, melyek a herék működését gátolják, szintén a terápia egy lehetséges formáját jelentik. Ezek hatása a herék eltávolításával ellentétben nem végleges, ugyanakkor folyamatos gyógyszerszedést jelent a betegnek.
• Antiandrogén gyógyszerek. Az ún. antiandrogén gyógyszerek alkalmazásával nem a tesztoszteron termelődését akadályozzák meg, hanem a hormon keletkezésének a végső folyamatát gátolják, ami által az a biológiai hatását (többek közt a prosztatarák terjedésének elősegítését) nem képes kifejteni a szervezetben. Ezen gyógyszercsoport alkalmazása fiatal, szexuálisan aktív korban lévő betegek esetében, áttét nélküli, alacsony stádiumú daganatoknál jön szóba.
• Totális androgén blokád. Az ún. totális androgén blokád kombinált forma, amikor is a herék eltávolítását vagy az LHRH analógok alkalmazását antiandrogén kezeléssel kombinálják. Rossz kórjóslatú, azaz nagy kiterjedésű áttétes esetekben alkalmazzák, és csak akkor, ha az előzőleg választott terápiára nem reagál jól a beteg.

A hormonkezelés esetében gyakran előfordul, hogy a terápia elveszíti hatékonyságát, a daganat terjed. Ezt az állapotot hormonrezisztenciának (a hormonnal szembeni érzéketlenségnek) nevezik. Ilyenkor terápiaváltásra van szükség: leggyakrabban az estramustin nevű gyógyszerre térnek át, amely ösztrogén (a fő női nemi hormon) és egy citosztatikus (a kemoterápiák során alkalmazott) szer keveréke. Amennyiben a betegnek már panaszokat okozó csontáttétei vannak, lehet a kezelés első vonalaként is alkalmazni.

Különleges esetekben "klasszikus", az egyéb daganatok elleni terápiák során alkalmazandó kemoterápiás szerek használata is szóba jön. Ezek mellékhatásai többek közt a hányinger, hányás, hasmenés, hajhullás, a szájnyálkahártyán előforduló fekélyek megjelenése, a fertőzésekre való fokozott hajlam, illetve egyes szerek káros hatással vannak a szívre. Az általuk okozott vérszegénység következtében felléphet ájulás, gyengeségérzés.

(Dr. Kónya Judit)