Neuropátia téma

Jelenlegi ismereteink alapján úgy becsülhető, hogy a cukorbetegek mintegy harmada szenved olyan panasztól, mely a neuropátiával hozható összefüggésbe. A 2-es típusú cukorbetegek esetében már a diabetes megállapításának időpontjában fennállhatnak panaszok, illetve tünetek (1).

A cukorbeteg férfiak körében az egészséges emberekhez képest 2-4-szer nagyobb a szívinfarktus kockázata. A cukorbeteg nőknél pedig hatszorosa, és ez a rizikó a menopauza után még tovább nő. Az állandóan magas vércukorszint ugyanis idővel károsítja az ereket. Azonban a cukorbetegek a szívinfarktusra utaló figyelmeztető jeleket gyakran nem észlelik.

A (poli)neuropátia a perifériás (környéki) idegeket érintő károsodás, mely általában nem önálló betegségként jelenik meg, hanem valamilyen anyagcsere-betegséghez - pl. cukorbetegséghez, alkoholizmushoz, vesebetegséghez, pajzsmirigybetegséghez, vitaminhiányhoz - társul, vagy valamilyen toxikus tényező okozza (gyógyszerek, kémiai szerek).

A lábzsibbadás az érzészavarokhoz tartozik. Normális esetben az ember érzi a tapintást, a hőt, a nyomást, és a fizikai behatás által kiváltott fájdalmakat.

Általában a diabétesz mindegyik szövődményére igaz, hogy rossz anyagcserekontroll, tartósan magas vércukorérték esetén a szövődmények kialakulása és progressziója felgyorsul. Jó anyagcsere-beállítás esetén a szövődmények kialakulása megelőzhető, illetve lassítható.

Cukorbetegségben az idegrendszer károsodása kiterjedhet a szomatikus (testi) és az autonóm (vegetatív) idegrendszerre. A két rendszer károsodása más és más panaszokkal és tünetekkel jelentkezik, így a kimutatásukra alkalmas vizsgálómódszerek is különbözőek.

Cukorbetegség során az idegrendszer károsodása kiterjedhet az érzőidegekre, a mozgatóidegekre és a vegetatív idegrendszerre. Mindhárom terület károsodása sajátos tünetekkel jár, melyek megfelelő odafigyeléssel viszonylag korán felismerhetőek, vagy legalább a neuropátia gyanúját felvethetik (1).

A neuropátia a cukorbetegség jól ismert és veszélyes szövődménye. Érinti a perifériás idegrendszert, amely leggyakrabban az érzőidegek működési zavarával jár és érinti a mozgató idegeket, amely az izomcsoportok működészavarát eredményezheti.

Minden krónikus betegség okozhat szorongást, mely szexuális diszfunkcióhoz vezethet, ám a diabéteszes neuropátia esetén ez az arány magasabb: a betegek 20 százaléka tapasztal valamiféle szexuális zavart.

A perifériás neuropátia az agyon és a gerincvelőn kívüli idegek betegségét jelenti. Ha károsodnak az idegek, nem lesz megfelelő az agy, valamint az izmok, a bőr, a zsigerek és az erek közti kommunikáció, ami zavarokhoz, fájdalomhoz, érzéketlenséghez vezethet.