Májbetegség téma

A benignus rekurráló intrahepatikus kolesztázis (BRIC) egy ritka genetikai betegség, amire az átmeneti (általában hetekig, de hónapokig vagy akár évekig is tartó) epepangás jellemző, amit spontán teljes javulás követ.

Nagyon gyakori, hogy a májfunkció laboratóriumi vizsgálata során emelkedett májenzimértékeket mérnek. Egyrészt magának a májnak a betegségei és működésének zavarai emelkedett értékekkel járnak. Másrészt van számos olyan betegség is, amely nem áll közvetlen összefüggésben a májjal, mégis gyakran okozza a májenzimek szintjének emelkedését a vérben.

Májcirrózisnak (májcirrhosis) nevezzük a különböző eredetű krónikus májbetegségek visszafordíthatatlan végstádiumát, melyet a májsejtek pusztulása, regenerációs göbök kialakulása és kötőszövetes átépülés jellemez.

A máj a szervezet anyagcsereközpontja, méregtelenítésért felelős fő szerv. A beérkező vért tisztítja, közben koleszterint termel az epe előállításához, felelős a véralvadásért, keményítőt tárol, hogy szervezetünk megterhelés esetén a szükséges energiákat biztosítani tudja. A kedvezőtlen körülményeket sokáig jól tűri, végleges károsodása azonban végzetes lehet, akár halált is okozhat.

A máj a gyógyszerek lebontásának egyik helyszíne. A szervezetbe jutott legtöbb gyógyszer olyan átalakuláson megy át, melynek hatására vízoldékonnyá válik. Ezután a vérkeringés tovább viszi a bomlástermékeket, majd a vese kiválasztja azokat, és a vizelettel távoznak a szervezetből.

Az Alagille-szindróma egy autoszóm domináns módon öröklődő betegség, amely elsősorban a májat és a szívet érinti, de egyéb jellegzetes megjelenési formái is ismertek. Tünetei már csecsemő- vagy kisgyermekkorban megjelenhetnek. Kezelés nélkül a betegség halálozási aránya elérheti a 10%-ot, de gyógyszeres vagy sebészi beavatkozással ez az arány javítható.

Az egyik leggyakoribb hasiultrahang-leleten szereplő orvosi, radiológiai szakzsargon, ami magyarázatra szorul. Abban biztosak lehetünk, hogy valami kórosat jelent, hiszen nem az szerepel a papíron, hogy „hepar eltérés nélküli” vagy „a máj homogén echodús”, esetleg „normális hepar”. Több állapot manifesztálódhat diffúz májlaesio (májlézió) képében.

A májelégtelenség a májfunkciók olyan súlyos mértékű romlása, amikor a máj már nem tudja ellátni a szervezetben betöltött szerepét. Ha kialakul a májelégtelenség, az azt jelenti, hogy a máj nagy része károsodott.

A máj működéséről a laborértékek közül bizonyos enzimek, illetve a bilirubin vérben mért koncentrációja szolgáltat információkat. Sokan azt gondolják, hogy ezek eltérései a normál tartománytól kizárólag az alkoholfogyasztással állhatnak összefüggésben, valójában azonban számos olyan betegség is okozhat emelkedett értékeket, amelyek nem állnak összefüggésben az alkoholfogyasztással.

Fájhat-e egyáltalán a máj? Kezdjük egy fontos tévhit eloszlatásával. A máj nem rendelkezik saját fájdalomérző receptorokkal, mint például a bőrünk. Mégis szoktuk azt mondani, hogy májtáji fájdalmat érez, vagy „fáj a mája”. Ennek hátterében nem magának a máj állományának, hanem általában a májat körülvevő finom hártyának, a májtoknak a feszülése, sérülése áll.

Sárgaságnak a bőr, a nyálkahártyák és a szem ínhártyájának sárgás elszíneződését nevezzük, mely a szövetekben lerakódó epefesték következménye. Mivel a sárgaság leggyakrabban súlyos betegség tünete, azonnali orvosi vizsgálat és kezelés javasolt.

Akut májelégtelenségről beszélünk azon esetekben, ahol a májműködés összeomlása olyan emberekben alakul ki, akik nem szenvedtek korábban ismert krónikus májbetegségben. A végső stádium egyes esetekben akár egy hét alatt is kialakulhat.

Mi okozhatja a lép túlműködését? Milyen tünetekkel járhat a hypersplenia? Hogyan diagnosztizálható? Hogyan lehet kezelni?

A máj megbetegedése esetén - kóroktól függően - megjelenhetnek általános panaszok, hasi diszkomfort, fájdalom, emésztőrendszeri tünetek, testsúlyváltozás, vizesedés, neurológiai, valamint pszichés tünetek is. Legszembetűnőbb elváltozások azonban a bőrtünetek.

A Gamma-GT (teljes nevén gamma-glutamil-transzferáz, rövidített nevén GGT) a máj, a hasnyálmirigy és a vesék által termelt enzim. Legnagyobb koncentrációban a vesékben található, azonban a vérben mérhető koncentráció túlnyomó része a májból származik, ezért rendszerint a Gamma-GT laborvizsgálatot a máj és az epeutak vizsgálata során végzik.