A szapora pulzus okai – Mikor természetes, és mikor jelezhet betegséget?

Szapora szívverést szinte mindenki tapasztal élete során. Futás, lépcsőzés vagy erős érzelmi megterhelés hatására természetes, hogy gyorsabban ver a szívünk. Máskor azonban látszólag minden előzmény nélkül emelkedik meg a pulzus, esetleg szívdobogásérzés, gyengeség, légszomj vagy mellkasi kellemetlenség is társul hozzá. Ilyenkor felmerül a kérdés: mi okozza a szapora pulzust, és szükség van-e kivizsgálásra?

Mit jelent a szapora pulzus?

A pulzusszám azt mutatja meg, hogy a szív egy perc alatt hányszor húzódik össze. Felnőtteknél nyugalomban általában 60–100/perc közötti szívfrekvenciát tekintünk normálisnak. A 100/perc feletti nyugalmi szívfrekvenciát tachycardiának nevezzük. A 100/perc azonban nem éles határ, amely alatt minden rendben van, fölötte pedig biztosan betegségről beszélünk. A pulzust az adott helyzettel, az általános állapottal, a tünetekkel és a szívritmussal együtt kell értékelni. Fizikai terheléskor a pulzus jelentősen megemelkedhet, hiszen a szervezetnek több oxigénre van szüksége. Hasonló reakciót válthat ki az izgalom vagy a stressz is.

Nem minden szapora pulzus kóros

A tachycardia egyik leggyakoribb formája a sinus tachycardia. Ilyenkor a szívverést továbbra is a szív természetes ingerképző központja, a sinuscsomó irányítja, csak a szokásosnál gyorsabban. Hátterében gyakran élettani ok áll. Sportolás, fizikai munka, fájdalom vagy stressz hatására emelkedik a pulzus, majd a kiváltó tényező megszűnésével fokozatosan visszatér a nyugalmi értékre. A tartós vagy nyugalomban jelentkező sinus tachycardia azonban betegség kísérőjelensége is lehet.

Lázas állapotban a pulzus rendszerint megemelkedik. Fertőzés során a fokozott anyagcsere és a testhőmérséklet emelkedése nagyobb munkát követel a keringéstől. Hasonló hatása lehet a folyadékhiánynak. Hányás, hasmenés, fokozott izzadás, elégtelen folyadékbevitel vagy vérvesztés következtében csökkenhet a keringő vér mennyisége, amit a szervezet részben a pulzus emelésével próbál ellensúlyozni. Vérszegénységben a vér oxigénszállító képessége csökken, amit a szív gyorsabb működéssel igyekszik kompenzálni. A szapora pulzus mellett fáradékonyság, gyengeség és terhelésre jelentkező nehézlégzés is előfordulhat.

Pajzsmirigybetegség is állhat a szapora pulzus háttérben

A pajzsmirigy túlműködése szintén emelheti a pulzusszámot. Ilyenkor a szapora szívveréshez fogyás, fokozott izzadás, kézremegés, melegintolerancia, idegesség vagy alvászavar társulhat. Tartós tachycardia esetén ezért a pajzsmirigyműködés laboratóriumi ellenőrzése is indokolt lehet.

Kávé, energiaital, nikotin és gyógyszerek hatása a szívre

Nagyobb mennyiségű koffein, energiaital, nikotin és alkohol kiválthat szívdobogásérzést vagy szapora szívverést. Bizonyos gyógyszerek, például egyes hörgőtágítók és stimuláló hatású készítmények is emelhetik a szívfrekvenciát. Ha a panasz új gyógyszer elkezdése vagy dózisának megváltoztatása után jelentkezett, ezt érdemes jelezni a kezelőorvosnak.

Amikor ritmuszavar áll a tachycardia hátterében

A szapora pulzust valódi szívritmuszavar is okozhatja. A supraventricularis tachycardiák gyakran hirtelen kezdődő és megszűnő, szabályos, gyors szívdobogással járnak. A pulzus akár 150–200/perc vagy ennél magasabb is lehet. Pitvarfibrillációban ezzel szemben jellemzően szabálytalan a szívverés. Pitvari flutter, pitvari tachycardia, illetve ritkábban kamrai eredetű ritmuszavar is járhat jelentősen emelkedett pulzussal. A ritmuszavar típusát pusztán a pulzusszámból nem lehet megállapítani, ehhez EKG szükséges.

Szív- és tüdőbetegségek is okozhatnak szapora pulzust

Szapora szívverés jelentkezhet szívelégtelenség, szívizombetegség vagy koszorúér-betegség mellett is. Tüdőbetegség, oxigénhiány vagy tüdőembólia szintén tachycardiát okozhat. Különösen fontos komolyan venni, ha a szapora pulzust mellkasi fájdalom, nehézlégzés, ájulásközeli állapot vagy jelentős gyengeség kíséri.

Ritkább okok: IST és POTS

Ritkábban a nyugalmi pulzus úgy marad tartósan magas, hogy a kivizsgálás nem talál ezt magyarázó betegséget vagy külső tényezőt. Ezt nem megfelelő (inadekvát) sinus tachycardiának (IST) nevezik. Fiatalabbaknál felmerülhet a poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma (POTS) is, amikor felálláskor a pulzus kifejezetten megemelkedik, amihez szédülés, gyengeség, szívdobogásérzés vagy terhelési intolerancia társulhat. E diagnózisok előtt azonban ki kell zárni a tachycardia gyakoribb okait.

Hogyan történik a kivizsgálás?

Fontos tisztázni, hogy a magas pulzus nyugalomban vagy terhelésre jelentkezik-e, hirtelen vagy fokozatosan kezdődik-e, szabályos vagy szabálytalan, mennyi ideig tart, illetve társul-e hozzá mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés vagy ájulás. Az EKG alapvető vizsgálat. Ha a ritmuszavar csak időszakosan jelentkezik, 24 órás vagy hosszabb Holter-EKG, illetve más tartós ritmusmonitorozás válhat szükségessé. A kivizsgálás része lehet a vérnyomásmérés, a vérkép, az elektrolit- és pajzsmirigyértékek ellenőrzése, indokolt esetben pedig szívultrahang.

A legfontosabb kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy mennyi a pulzus, hanem az, hogy miért gyorsult fel a szív. A további teendőket és a kezelést mindig a kiváltó ok határozza meg.

Tovább A szívritmuszavar diagnózisa

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus