Szívritmuszavarok gyermekkorban – Mikor természetes jelenség és mikor kell orvoshoz fordulni?

A szülők számára ijesztő élmény lehet, ha gyermekük szíve „összevissza ver”, kihagy egy-egy ütést, vagy a gyermek hirtelen nagyon gyors szívdobogásra panaszkodik.

Szerencsére a gyermekkorban előforduló szívritmuszavarok jelentős része jóindulatú, nem jár szívbetegséggel, és sok esetben kezelést sem igényel. Ugyanakkor bizonyos ritmuszavarok komoly kivizsgálást, ritkán akár sürgős ellátást is szükségessé tehetnek.

A panaszok helyes megítélésében nagy segítséget jelent, ha a szülők tisztában vannak azzal, mi számít normálisnak, és mikor indokolt gyermekorvoshoz vagy gyermekkardiológushoz fordulni.

Mit nevezünk szívritmuszavarnak?

Normál esetben a szívverést a jobb pitvarban elhelyezkedő szinuszcsomó irányítja. Innen indul ki minden szívösszehúzódást kiváltó elektromos inger, amely szabályos sorrendben terjed végig a szívizmon. Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha az ingerképzés vagy az ingerületvezetés zavara miatt a szív túl gyorsan, túl lassan vagy szabálytalan ritmusban működik. Gyermekkorban azonban fontos tudni, hogy a szívritmus sokkal változékonyabb, mint felnőtteknél. A pulzusszámot befolyásolja többek között az életkor, a testmozgás, az érzelmi állapot, a láz, a sírás vagy akár az alvás is. Emiatt önmagában a gyorsabb vagy lassabb pulzus nem feltétlenül jelent betegséget.

Mennyi a normális pulzusszám gyermekkorban?

A gyermekek pulzusa életkoronként jelentősen eltér.

Terhelés, futás vagy intenzív játék során ezek az értékek átmenetileg jóval magasabbak is lehetnek, ami teljesen élettani jelenség.

A leggyakoribb, többnyire ártalmatlan ritmuszavarok

1, Respiratorikus sinus arrhythmia

Ez a gyermekkor leggyakoribb ritmuseltérése, és valójában nem tekinthető betegségnek. Belégzéskor a pulzus kissé felgyorsul, kilégzéskor pedig lelassul. A jelenség teljesen normális, különösen gyermekekben és fiatalokban, kezelésre nincs szükség.

2, Sinus tachycardia

Sinus tachycardia esetén a szív a szinuszcsomó irányításával ver gyorsabban a normálisnál.

Leggyakoribb okai:

• láz,
• kiszáradás,
• fájdalom,
• sírás,
• stressz,
• izgalom,
• fizikai terhelés,
• vérszegénység,
• pajzsmirigy-túlműködés

A kezelés ilyenkor nem magának a ritmuszavarnak, hanem a kiváltó oknak a megszüntetését jelenti.

3, Sinus bradycardia

Lassabb szívfrekvencia gyermekeknél is előfordulhat, különösen alvás közben vagy rendszeresen sportoló serdülőknél. Ez önmagában többnyire nem kóros.

Kivizsgálás akkor szükséges, ha a lassú pulzust szédülés, ájulás, terhelésre jelentkező rosszullét vagy veleszületett szívbetegség kíséri.

4, Extrasystolék

Extrasystolának nevezzük az idő előtt bekövetkező szívösszehúzódásokat, amelyeket sokan "szívkihagyásként" érzékelnek.

Gyermekkorban pitvari és kamrai extrasystolék egyaránt előfordulhatnak, és egészséges gyermekekben is gyakran kimutathatók egy 24 órás Holter-vizsgálat során.

Amennyiben a gyermeknek nincs strukturális szívbetegsége, az EKG és a szívultrahang is normális, az izolált extrasystolék többsége jóindulatú jelenség, csupán rendszeres ellenőrzést igényel.

Mit jelent a szívdobogásérzés (palpitáció) gyermekkorban?

A palpitáció, vagyis a szívdobogásérzés azt jelenti, hogy a gyermek érzékeli saját szívverését. A nagyobb gyermekek és serdülők ezt gyakran úgy fogalmazzák meg, hogy „nagyon ver a szívem”, „ki akar ugrani a mellkasomból”, vagy „összevissza dobog”. A kisebb gyermekek sokszor még nem tudják pontosan megfogalmazni panaszaikat, ilyenkor nyugtalanná válnak, mellkasukra mutatnak vagy sírnak.

Fontos tudni, hogy a palpitáció önmagában nem jelent szívritmuszavart. Futás, sportolás, izgalom, stressz, sírás, lázas állapot vagy kiszáradás során az egészséges gyermekek is érezhetik szívük gyorsabb működését. Ugyanakkor visszatérő vagy nyugalomban jelentkező szívdobogásérzés, illetve a hirtelen kezdődő és hirtelen megszűnő nagyon gyors szívverés valódi ritmuszavarra is utalhat. Különösen indokolt a kivizsgálás, ha a palpitáció mellkasi fájdalommal, szédüléssel, nehézlégzéssel, ájulással vagy rosszulléttel társul. Amennyiben lehetséges, a szülő a panasz jelentkezésekor próbálja meg megszámolni a gyermek pulzusát vagy okoseszközzel rögzíteni a pulzusszámot. Ezek az eszközök azonban nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, és gyermekeknél ritmuszavar diagnosztizálására önmagukban nem alkalmasak.

Milyen tünetek utalhatnak ritmuszavarra?

Kisebb gyermekek gyakran még nem tudják pontosan megfogalmazni panaszaikat. A ritmuszavarra az alábbi tünetek hívhatják fel a figyelmet:

• hirtelen jelentkező szívdobogásérzés,
• mellkasi kellemetlenség,
• gyors kifáradás,
• terhelhetőség csökkenése,
• sápadtság,
• szédülés,
• ájulás,
• nehézlégzés,
• csecsemőknél nyugtalanság, etetési nehézség vagy fokozott izzadás.

Fontos tudni, hogy a mellkasi fájdalom gyermekkorban ritkán szíveredetű, azonban ha szívdobogásérzéssel vagy ájulással társul, minden esetben orvosi kivizsgálást igényel.

Mikor kell mielőbb orvoshoz fordulni?

Gyermekkardiológiai vizsgálat javasolt, ha

• visszatérő szívdobogásérzés jelentkezik,
• ismétlődő ájulás fordul elő,
• terhelés során rosszullét lép fel,
• a pulzus nyugalomban is tartósan nagyon gyors vagy nagyon lassú,
• ismert veleszületett szívbetegség áll fenn,
• a családban fiatal életkorban hirtelen szívhalál vagy öröklődő ritmuszavar fordult elő.

Azonnali sürgősségi ellátás szükséges, ha a gyermek tartósan fennálló heves szívdobogás mellett sápadt, elesett, mellkasi fájdalma, nehézlégzése vagy eszméletvesztése jelentkezik.

Hogyan történik a kivizsgálás?

A kivizsgálás első lépése a részletes kórelőzmény felvétele és a fizikális vizsgálat. Az orvos rákérdez a panaszok jellegére, gyakoriságára, a kiváltó körülményekre, valamint a családban előforduló szívbetegségekre.

A legfontosabb vizsgálatok közé tartoznak:

• 12 elvezetéses EKG,
• 24–72 órás Holter-EKG,
• szívultrahang (echokardiográfia),
• terheléses EKG,
• laborvizsgálatok,
• szükség esetén genetikai vizsgálat vagy elektrofiziológiai kivizsgálás.

Mire figyeljen a szülő?

A legtöbb gyermekkori ritmuszavar jóindulatú, ennek ellenére fontos megfigyelni, milyen körülmények között jelentkeznek a panaszok. Érdemes feljegyezni:

• mikor kezdődött a panasz és mennyi ideig tartott;
• fizikai terhelés, sportolás vagy nyugalom közben jelentkezett-e;
• társult-e mellkasi fájdalom, szédülés, nehézlégzés vagy ájulás;
• sikerült-e pulzust mérni a panasz alatt, és hozzávetőlegesen milyen értéket mutatott;
• előzte-e meg láz, fertőzés, fokozott stressz vagy nagyobb mennyiségű koffeintartalmú ital fogyasztása.

Ha lehetőség van rá, egy rövid tüneti napló vezetése sokat segíthet a gyermekorvosnak vagy a gyermekkardiológusnak a diagnózis felállításában.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus