A szívritmuszavar diagnózisa

A szívritmuszavar diagnózisához elengedhetetlen, hogy az EKG akkor készüljön, amikor a ritmuszavar fennáll, tehát csak időszakosan jelentkező ritmuszavar felismerésééig hosszú idő telhet el. A szívritmuszavarok diagnózisának felállításához orvosa vizsgálhatja a hajlamosító betegségeket, illetve folyamatos monitorozást javasolhat az aritmiák kimutatására.

A szívritmuszavarok kivizsgálása

Legfontosabb vizsgálatok:

• Nyugalmi EKG – első lépés.
• 24–72 órás Holter-monitor – ritkábban jelentkező zavarok felismerésére.
• Eseményrögzítő vagy beültethető loop recorder – hónapokig képes monitorozni a szívet.
• Terheléses EKG – terhelésre fellépő ritmuszavarok felismerésére.
• Szívultrahang – szerkezeti eltérések kimutatására.
• Laborvizsgálat – elektrolitok, pajzsmirigy, gyulladásos jelek.

Szívritmuszavar gyanújakor orvosa érdeklődhet a hajlamosító betegségek iránt, így vizsgálatokat végezhet a szívbetegségek, illetve a pajzsmirigybetegségek irányában. Előfordulhat, hogy az aritmiák kimutatására orvosa folyamatos monitorozást fog javasolni. A monitorozás során vagy passzívan figyelik meg a szívműködést, vagy aktívan próbálnak aritmiát indukálni a szívműködés folyamatos monitorozása mellett.

Passzív monitorozó vizsgálatok

Elektrokardiogram (EKG): Az EKG-vizsgálat során a mellkasra, illetve a végtagokra felhelyezett több érzékelő (elektróda) segítségével detektálják a szív elektromos tevékenységét. Az EKG a szívverés egymást követő elektromos fázisainak időzítését és időtartamát detektálja.

Holter-vizsgálat: A Holter-vizsgálat során egy hordozható EKG-készüléket rögzítenek fel a testre, amit aztán egész nap hordani kell, így ez rögzíti a szív elektromos tevékenységét a napi rutinfeladatok végzése közben.

Eseménymonitor: Az időnként váratlanul előforduló aritmiák kimutatása érdekében ezt a hordozható EKG-készüléket otthon kell tartani és akkor kell felhelyezni és aktiválni, amikor Ön az aritmiára utaló tüneteket észleli. Ez lehetővé teszi, hogy orvosa a tüneteket okozó kóros szívműködést vizsgálja.

Echokardiográfia: Az echokardiográfiás vizsgálat (szívultrahang) során egy vizsgálófejet (transducer) helyeznek a mellkasra, ami hanghullámok segítségével a szív méretéről, szerkezetéről és mozgásáról alkot képeket.

Aktív monitorozó vizsgálatok

Stressz teszt: Bizonyos aritmiák mozgásra alakulnak ki, illetve romlanak. A stressz vizsgálat során meg fogják Önt kérni, hogy egy szobabiciklin vagy futópadon mozogjon, miközben a szív működését EKG segítségével rögzítik. A mozgáshoz hasonlóan fokozhatja a szív terhelését egy bizonyos gyógyszer is. Ennek alkalmazása a vizsgálat során elsősorban akkor jön szóba, hogyha Ön nem tud mozogni.

Billenő asztalos vizsgálat: Orvosa akkor javasolja ezt a vizsgálatot, ha időnként visszatérő ájulásos rosszullétei vannak. A szívfrekvenciát és a vérnyomást folyamatosan monitorozzák, miközben Ön vízszintesen fekszik egy asztalon. Ezt követően az asztalt lassan álló helyzetbe "billentik". Orvosa a szívműködés billentés hatására bekövetkezett változását fogja figyelni, ami az idegrendszer szívműködés-szabályozására lesz jellegzetes.

Elektrofiziológiás vizsgálat és térképezés: E vizsgálat során egy vékony elektródát tartalmazó flexibilis csöveket (katéter) juttatnak fel az ereken keresztül a szívüreg különböző területeire. A helyükre kerülve az elektródák pontosan fel tudják térképezni a szívben futó elektromos impulzusokat. Emellett az elektródák segítségével a szívet különböző frekvenciákkal ingerelhetik, kimutatva, hogy melyek okoznak aritmiát. A vizsgálat segítségével meghatározható az aritmia keletkezésének helye és a háttérben álló mechanizmus. Hogyha kardiológusa szerint a rádiófrekvenciás katéterabláció eredményesen tudná kezelni az Ön aritmia típusát, akkor ezt a beavatkozást az elektrofiziológiás vizsgálat során is elvégezheti.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus