Az agyvelőgyulladás

Az agyvelőgyulladás (encephalitis) az agyállomány gyulladásával járó súlyos betegség, ami a központi idegrendszer károsodásával jár. Leggyakrabban fertőzéses eredetű, Magyarországon elsősorban kullancsencephalitis-vírus és herpeszvírus fertőzések szövődménye.

Az agyvelőgyulladás kialakulása

A betegség hátterében a vírusos eredet dominál. Némely vírus közvetlenül okozza az agyvelőgyulladást, ilyen a kullancsencephalitis, a herpes simplex, de a mumpsz, járványos gyermekbénulás, Nyugat-nílusi vírus, HIV is. Ritkábban baktériumok, gombák is állhatnak a háttérben, és mivel az agyvelőgyulladásos esetek mintegy harmadában nem születik a kórokozót meghatározó pontos diagnózis, várható újabb ágensek azonosítása is.

Más vírusok az immunrendszer aktiválódását követően képződő antitestekkel, másodlagosan okoznak kárt a központi idegrendszerben, az agyvelő mellett a gerincvelő gyulladását is okozva. Ez az immunmediált forma. Ilyen kórokozók pl. a kanyaró, a rózsahimlő és a bárányhimlő vírusai.

A vírusos agyvelőgyulladás tehát döntően más, részben sokakat érintő fertőzések rita szövődményeként alakul ki. Sok esetben nem tudjuk pontosan megmagyarázni, miért betegszik meg az egyik ember agyállománya, míg a másiknál ugyanaz a fertőzés enyhe lefolyású marad. Befolyásolja a kórokozó tulajdonsága, a beteg immunrendszerének állapota, életkora, de sok esetben nehezen meghatározható egyéni tényezőkön múlik az agyvelőgyulladás kialakulása.

Az agyvelőgyulladás (encephalitis) és agyhártyagyulladás (meningitis) hasonló módon alakulhat ki, részben a jellemző kórokozók is azonosak, sőt egyszerre is jelentkezhet a két állapot (meningoencephalitis). Mindkettő lehet súlyos, de az agyvelőgyulladás különösen veszélyes, mert az agyállomány működését közvetlenül érinti a gyulladás, nem az agyállományt körülvevő hártyát.

A fertőzéses eredet mellett ritkán kórokozóktól függetlenül is kialakulhat agyvelőgyulladás. Ilyen az autoimmun encephalitis, ahol az immunrendszer téves működése miatt lép fel a gyulladás, illetve toxikus encephalitis, ami nehézfémek, kábítószer, gyógyszermérgezés vagy súlyosan károsodott májműködés következménye lehet.

Az agyvelőgyulladás tünetei és diagnosztizálása

A tünetek hirtelen jelentkeznek. Változatos idegrendszeri panaszok jöhetnek létre attól függően, hogy az adott vírus az idegrendszer mely területét betegíti meg. Nem minden esetben fordul elő minden tünet. Jelentkezhet:

• magas láz
• fejfájás
• hányás
• romló éberségi állapot
• tudatzavar, viselkedésváltozás, beszédzavar
• reflex- és mozgászavar, járászavar, bénulás
• görcsök.

Bár a tünetek többnyire nem specifikusan az agyvelőgyulladásra jellemző panasz, a lázzal társuló zavartság, a reflexzavar, a görcsroham vagy bármely gyorsan súlyosbodó idegrendszeri állapot mindig sürgősségi helyzetet jelent, haladéktalanul hívni kell a segélyhívót (112)! Ha ezeket a tüneteket tapasztalják, ne várjanak az állapot javulására, a gyorsan megkezdett orvosi ellátás életmentő lehet.

Az agyvelőgyulladás diagnózisának megerősítéséhez a klinikai tünetek mellett az agyi-gerincvelői folyadék laboratóriumi és mikrobiológiai vizsgálata, továbbá a radiológiai képalkotó módszerek (elsősorban az agyi MRI) elvégzése fontos. Emellett bizonyos esetekben sor kerülhet koponya CT és az agy elektromos tevékenységét regisztráló EEG (electroencephalographia) vizsgálatra is. A mikrobiológiai vizsgálatok elvégzésére az oki diagnózis felállítása, a kórokozó azonosítása miatt van szükség. A kórokozó felismerése olykor jelentős diagnosztikai kihívást jelent, ezért a kezelés folytatása mellett a vizsgálatok megismétlésére lehet szükség.

A kullancsencephalitis

Hazánkban az ismert kórokú esetek fele kullancsencephalitis. A fertőzöttség területi különbségei magyarázzak azt, hogy az esetek többségét a Dunántúlon észlelik, az Északi-középhegység fertőzöttsége is jelentős, de az Alföldön is előfordulhat. Az emberbe kullancscsípéssel kerül a kórokozó, de állati tej is közvetítheti a fertőzést.

Fertőzés esetén a betegség első szakaszában influenzaszerű betegségre emlékeztető tünetek, láz és végtagfájdalom jelentkezik, ami után 1-3 nap tünetmentesség következik. A betegség második fázisában a fertőzöttek egy része - az európai adatok szerint mintegy harmada - ismét lázas lesz, szédülés, hányás lép fel, ekkor alakulhat ki a központi idegrendszeri gyulladás. A betegség lefolyása azonban nem egységes, az első szakasz olykor hiányzik vagy csak enyhe tünetekkel jár, és a központi idegrendszeri tünetek sem érintenek minden beteget.

Az esetek 20-40 százalékában figyelhetőek meg hosszú távon is fennálló maradványtünetek, mint a memóriazavar, krónikus fáradtság, egyensúlyzavar, olyakor végtaggyengeség vagy bénulás is.

A kullancsencephalitis ellen specifikus kezelés nem áll rendelkezésre. A kezelés elsősorban tüneti, a koponyaűri nyomás csökkentését, a gyulladásos reakció enyhítését célozza.

Kialakulása védőoltással megelőzhető. Az oltás ajánlható mindenkinek, aki kullancsencephalitis vírussal fertőzött területen él, dolgozik, vagy oda utazik és a természeti környezettel közelebbi kapcsolatba kerül (pl. favágó, természetjáró, tájfutó). Fontos tudni, hogy az oltás nem minden kullancs által terjesztett betegség ellen nyújt védelmet, ezért a kullancs elleni védelem mindenkinek fontos.

Lásd még

• A kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás: kullancsencephalitis
• Mikor forduljunk orvoshoz kullancscsípés után?

Herpes encephalitis

A herpeszvírus - leggyakrabban a herpes simplex vírus (HSV) ajakherpeszért is felelős 1-es típusa - által okozott agyvelőgyulladás igen súlyos állapot. A központi idegrendszeri gyulladás legtöbbször a homlok és halántéklebeny területét érinti, a megfertőzött területen elhaló (nekrotizáló) vérzéses gócok alakulnak ki, ezért is nevezik necrotizáló herpes encephalitisnek. A folyamat következtében nem csak az idegelemek, de az erek és az idegrendszer támasztószövetei is elpusztulnak.

Az agyvelőgyulladás nem csak közvetlenül a fertőzés utáni időszakban, hanem lappangó vírus reaktiválódása során is létrejöhet. Gyakrabban alakul ki az immunrendszer tartós vagy átmeneti meggyengülése esetén, általában a perifériás idegelemeken át eljutva a központi idegrendszeri területekre, kialakítva az agyvelőgyulladást.

A tünetek súlyos és gyors lefolyása jellemző. Láz, fejfájás után az érintett terület nagyságától függően gyorsan mélyülő tudatzavar fejlődik ki, a beteg félrebeszél, memóriazavarok lépnek fel, nem ismeri fel családtagjait, agresszív. Azonnali mentőhívás szükséges! A tünetek súlyosbodásával idegrendszeri görcsök lépnek fel, a beteg akár kómába is eshet.

Az agyi-gerincvelői folyadék (liquor) vizsgálata során víztiszta mintát nyerünk, melynek kémiai vizsgálata emelkedett fehérjeszintet és emelkedett sejtszámot mutat, mely sejtek többségben lymphocyták, a mintából speciális mikrobiológiai vizsgálattal kimutatható a HSV örökítőanyag. Az agyat képalkotó vizsgálattal (CT, MR) megvizsgálva meghatározható az elhalt terület nagysága.

A beteget minden esetben kórházban, legtöbbször intenzív osztályon kell ellátni. A herpes encephalitis esetében - eltérően a legtöbb agyvelőgyulladásos esettől, amelyre nincs specifikus vírusellenes terápia - létezik a vírusra ható gyógyszer. A herpesvírus által okozott agyvelőgyulladás gyanújakor meg kell kezdeni az aciklovir-kezelést. Tüneti kezelésként az agyvizenyőt (agyi ödémát) csökkentő kezelések jöhetnek szóba.

Kezelés nélkül a herpes encephalitis legtöbbször halálos kimenetelű, azonban időben megkezdett esetekben is 15-20 százalékos a halálozási aránya. A túlélők körében a betegek 60 szőzalékában fordulnak elő hosszú távú maradványtünetek, ezek az elhalt agyterület nagyságának függvényében lehetnek enyhébb vagy súlyosabb neuropszichiátriai következmények is: memóriazavarok, személyiségváltozás, beszédzavarok, görcsrohamok.

Lásd még A herpeszvírusok által okozott neurológiai tünetek

Rehabilitáció és utánkövetés

Enyhébb esetben a beteg teljesen felépülhet a gyulladás megszüntetésével, súlyosabb betegség után viszont hónapokig vagy akár tartósan is fennmaradhatnak panaszok. Ezek nem minden betegnél jelentkeznek, ugyanakkor a szakmai irányelvek minden esetben javasolják a maradványtünetek felmérését és az utánkövetést. Egyes hosszú távú panaszok akkor is fennállhatnak, ha a beteg leletei már a felépülésre utalnak.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Gócs Viktor infektológus, gyermekgyógyász
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus