Hormonterápia és az ösztrogénpótlás hatása a szívinfarktus kockázatára

A menopauza körüli időszak sok nő életében jelentős testi és lelki változásokkal jár. A hőhullámok, alvászavarok, hangulati ingadozások és az életminőség romlása miatt sokan fordulnak hormonpótló kezeléshez. Ugyanakkor kardiológiai szempontból gyakran merül fel a kérdés: milyen hatással van az ösztrogénpótlás a szívinfarktus és más szív-érrendszeri események kockázatára?

A nők szív-érrendszeri kockázata menopauza után

A szív- és érrendszeri betegségek a nők körében is vezető halálokot jelentenek. A menopauzát megelőzően a nők relatív kardiovaszkuláris védettséget élveznek, amelynek egyik fontos tényezője az ösztrogén. A menopauzát követően az ösztrogénszint csökkenése együtt jár:

• az LDL-koleszterin emelkedésével,
• a HDL-koleszterin csökkenésével,
• az inzulinrezisztencia fokozódásával,
• az endothelfunkció romlásával,
• valamint az érelmeszesedés felgyorsulásával.

Ennek következtében a nők szívinfarktus-kockázata a menopauzát követő években meredeken emelkedik, és néhány évtized alatt eléri, majd meg is haladhatja a férfiakét.

Az ösztrogén kardiovaszkuláris hatásai

Élettani szempontból az ösztrogén több, kardiológiailag kedvező hatással bír:

• javítja az érfal belső rétegének (endothel) működését,
• fokozza a nitrogén-monoxid-termelést, ezáltal elősegíti az erek tágulékonyságát,
• kedvezően befolyásolja a lipidprofilt,
• csökkenti az érfali gyulladást és az oxidatív stresszt.

Ezen hatások alapján sokáig úgy tűnt, hogy az ösztrogénpótlás alkalmas lehet a szívinfarktus megelőzésére. A klinikai vizsgálatok azonban ennél árnyaltabb képet mutattak.

Klinikai vizsgálatok tanulságai

A 2000-es évek elején publikált nagyszabású randomizált vizsgálatok fordulópontot jelentettek. Ezekben a tanulmányokban a hormonpótló kezelésben részesülő nők átlagéletkora magasabb volt, és gyakran már fennálló, előrehaladott érelmeszesedéssel éltek. Ebben a populációban:

• a szívinfarktus kockázata nem csökkent,
• a kezelés kezdeti szakaszában átmeneti kockázatemelkedést is észleltek,
• nőtt a tromboembóliás események előfordulása.

Ezek az eredmények világossá tették, hogy a hormonpótló kezelés nem alkalmas primer vagy szekunder kardiovaszkuláris prevencióra, és nem alkalmazható „szívvédő” terápiaként.

A „timing hipotézis”

Az elmúlt másfél évtized kutatásai alapján született meg az úgynevezett „timing hipotézis”, amely ma már a kardiológiai gondolkodás részét képezi. Eszerint:

• ha az ösztrogénpótlás a menopauzát követő első 10 éven belül, illetve 60 éves kor alatt indul,
• és a nőnek nincs ismert koszorúér-betegsége vagy manifeszt érelmeszesedése,

akkor a kezelés nem növeli a szívinfarktus kockázatát, sőt egyes megfigyelések szerint mérsékelten kedvező hatású lehet.

Ezzel szemben késői életkorban, már kialakult plakkok jelenlétében megkezdett hormonpótlás destabilizálhatja az érfalat, és növelheti az akut koronáriaesemények esélyét.

A készítmény és az alkalmazás módjának kardiológiai jelentősége

Kardiológiai szempontból nem mindegy, milyen formában történik az ösztrogénpótlás. A jelenlegi adatok alapján:

• a transzdermális (bőrön át alkalmazott) ösztrogén kevésbé fokozza a trombóziskészséget,
• kisebb mértékben befolyásolja a véralvadási faktorokat,
• és kevésbé terheli a máj anyagcseréjét, mint az orális készítmények.

A progesztogén típusa szintén jelentős: egyes szintetikus progesztogének kedvezőtlenül hathatnak a kardiovaszkuláris kockázatra, míg a természetes progeszteron metabolikusan semlegesebbnek tekinthető.

Mikor ellenjavallt a hormonpótló kezelés kardiológiai okból?

Hormonpótló kezelés nem javasolt, ha az anamnézisben:

• korábbi szívinfarktus vagy stroke szerepel,
• igazolt koszorúér-betegség áll fenn,
• aktív vagy korábbi vénás tromboembólia ismert,
• kezeletlen, súlyos hypertonia vagy előrehaladott cukorbetegség áll fenn.

Ezekben az esetekben a kardiovaszkuláris kockázat egyértelműen meghaladja a várható előnyöket.

Kardiovaszkuláris kockázati csoportok – kardiológiai besorolás hormonpótlás előtt

A hormonpótló kezelés megkezdése előtt kardiológiai szempontból célszerű a betegeket kardiovaszkuláris kockázati csoportokba sorolni, mivel ez alapvetően meghatározza a kezelés biztonságosságát.

Alacsony kockázatúnak tekinthető az a nő, aki:

• 60 év alatti életkorban van,
• a menopauza óta kevesebb mint 10 év telt el,
• nincs ismert szív- és érrendszeri betegsége,
• nem dohányzik,
• nincs hypertoniája, cukorbetegsége vagy jelentős dyslipidaemiája.

Ebben a csoportban a hormonpótló kezelés megfelelő indikáció esetén, gondos mérlegeléssel alkalmazható, kardiológiai ellenjavallat általában nem áll fenn.

Közepes kockázatú csoportba tartozik az a beteg, akinél:

• több kardiovaszkuláris rizikófaktor együttesen van jelen (pl. hypertonia, dohányzás, emelkedett koleszterinszint),
• nincs igazolt koszorúér-betegség, de az összkockázat emelkedett,
• a menopauza óta több mint 10 év telt el.

Ebben az esetben a hormonpótló kezelés csak egyéni elbírálás alapján, lehetőleg transzdermálisösztrogén-formában, a legalacsonyabb hatásos dózisban javasolható, rendszeres kardiológiai kontroll mellett.

Magas kockázatúnak minősül az a beteg, akinél:

• korábbi szívinfarktus vagy stroke szerepel az anamnézisben,
• igazolt koszorúér-betegség, perifériás érbetegség vagy jelentős carotis-atherosclerosis áll fenn,
• aktív vagy korábbi vénás tromboembólia ismert,
• súlyos, kezeletlen hypertonia vagy előrehaladott cukorbetegség áll fenn.

Ebben a csoportban a hormonpótló kezelés kardiológiai szempontból ellenjavallt, mivel a potenciális kockázat egyértelműen meghaladja a várható előnyt.

Összegzés

Kardiológiai szemmel az ösztrogénpótlás és a szívinfarktus kockázatának kapcsolata nem fekete-fehér kérdés. A hormonpótló kezelés nem alkalmas szívvédő terápiának, ugyanakkor megfelelő időzítéssel, gondos kardiovaszkuláris kockázatfelmérés után biztonságosan alkalmazható lehet a menopauzával járó panaszok enyhítésére.

A döntés ideálisan nőgyógyász és kardiológus együttműködésével, egyéni rizikóprofil alapján történik, szem előtt tartva nemcsak a tünetek enyhítését, hanem a hosszú távú szív-érrendszeri egészség megőrzését is.

Tovább

• Változókorban: milyen betegségekre kell jobban figyelni?
• A szívinfarktus okai, rizikófaktorai
• A szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus