Antidepresszánsok a szervi betegségek kezelésében
megjelent:
Az antidepresszánsokról a legtöbb embernek a depresszió és a pszichiátriai betegségek jutnak eszébe. Éppen ezért sok beteg meglepődik, amikor például krónikus fájdalom, irritábilis bél szindróma vagy visszatérő fejfájás miatt ilyen gyógyszert rendelnek számára. Gyakori a kérdés: ha nem vagyok depressziós, miért van szükségem antidepresszánsra?
Az antidepresszánsok nem kizárólag pszichiátriai gyógyszerek, hanem meghatározott klinikai helyzetekben a szomatikus, vagyis testi betegségek kezelésének is fontos eszközei lehetnek.
Az antidepresszánsok hatása ugyanis nem korlátozódik csak a hangulat szabályozására, és testi panaszok kezelésében sem csak pszichoszomatikus eredet esetén merül fel a használatuk. Egyes hatóanyagaik az idegrendszer fájdalomfeldolgozó folyamatait, a belső szervek érzékelését és az emésztőrendszer működését is befolyásolják. Nemcsak a hangulat, a motiváció és az alvás szabályozásában vesznek részt, hanem a fájdalomingerek vagy a szervek működését szabályozó jelek feldolgozásában és továbbításában is. Ezek a hatások bizonyos betegségekben a fájdalom és más testi tünetek enyhítését szolgálhatják akkor is, ha a betegnek nincs depressziója.
Az antidepresszánsok különböző gyógyszercsoportokat foglalnak magukba, amelyek eltérő módon befolyásolják az idegsejtek közötti jelátvitelt, így különböző kórképekben különböző típusú gyógyszerek lehetnek hatásosak.
Mely testi betegségekben alkalmazhatók antidepresszánsok?
Az antidepresszánsok szomatikus alkalmazásának egyik legfontosabb területe a krónikus fájdalom kezelése. Emellett bizonyos funkcionális emésztőrendszeri betegségekben, fejfájás-szindrómákban és egyes hólyagfájdalommal járó állapotokban is szerepet kaphatnak. Az alkalmazás célja, a hatásosságra vonatkozó bizonyítékok erőssége és az egyes készítmények javallata azonban területenként eltérő.
Krónikus és neuropátiás fájdalom
A krónikus fájdalom kezelése az egyik legfontosabb alkalmazási terület, különösen fontos a neuropátiás fájdalom, amely az idegrendszer sérülése vagy betegsége következtében alakul ki. Az ilyen fájdalom hátterében az idegrendszer működésének megváltozása áll, ezért a hagyományos fájdalomcsillapítók – például a nemszteroid gyulladáscsökkentők – sokszor nem biztosítanak megfelelő enyhülést. A fájdalom kezelésében ilyenkor olyan gyógyszerek is szerepet kaphatnak, amelyek az idegrendszeri fájdalomfeldolgozást módosítják.
A triciklusos antidepresszánsok közül az amitriptilin, a szerotonin- és noradrenalin-visszavétel-gátlók (SNRI-k) közül pedig a duloxetin rendelkezik fontos szereppel bizonyos neuropátiás fájdalomállapotok kezelésében. Krónikus neuropátiás fájdalom számos betegséggel összefüggésben jelentkezhet, pl. stroke utáni fájdalmak, a diabéteszes neuropátia, különböző neuralgiák stb.
A krónikus primer fájdalom olyan állapot, amelyben maga a fájdalom és az ahhoz kapcsolódó funkcióromlás válik a klinikai probléma központi elemévé, és nem magyarázható teljes egészében egy másik betegséggel. Ilyenkor a fájdalom, az alvászavar, a fáradtság és a mindennapi tevékenységek korlátozottsága egymást erősíthetik. A kezelés célja a fájdalom mérséklése, az alvás és az életminőség javítása, valamint a mindennapi aktivitás támogatása. A NICE irányelve is lehetőségként említi egyes antidepresszánsok alkalmazását felnőttek krónikus primer fájdalmában, a várható előnyök és kockázatok mérlegelését követően.
Fibromialgia
A fibromialgia krónikus, kiterjedt fájdalommal járó állapot, amelyet gyakran fáradtság, nem pihentető alvás, koncentrációs nehézség és fokozott fájdalomérzékenység kísér. A tünetek hátterében a fájdalomfeldolgozó idegrendszeri folyamatok megváltozása is szerepet játszhat.
A kezelés általában több – nem csak gyógyszeres – elemből áll, ám egyes antidepresszánsok is alkalmazhatóak a fájdalom, az alvászavar és a mindennapi működés javítására.
Irritábilis bél szindróma (IBS)
Az irritábilis bél szindróma gyakori, visszatérő hasi fájdalommal, puffadással és a székletürítés megváltozásával járó bél–agy interakciós zavar. Az alacsony dózisú triciklusos antidepresszánsok (pl. amitriptilin), az IBS egyes eseteiben a hasi fájdalom és az össztünetek enyhítésére alkalmazhatók. Hatásuk részben a bél–agy tengely és a fájdalomfeldolgozás módosításával magyarázható, emellett a bélmotilitást is befolyásolhatják. Mivel a triciklusos készítmények lassíthatják a béltranzitot, hasmenéses tünetekkel járó IBS-ben előnyösek lehetnek, míg székrekedés esetén fokozhatják a panaszokat.
Más emésztőrendszeri betegségek
Az IBS-en túl egyes más, a bél–agy kölcsönhatás zavarával járó emésztőrendszeri kórképekben is felmerülhet a központi idegrendszerre ható gyógyszerek alkalmazása. Ide tartozhat például bizonyos funkcionális hasi fájdalomszindrómák vagy a gyomor felső szakaszát érintő, diszpepsziás panaszok egy része.
Gyulladásos bélbetegségekben, például Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szintén előfordulhat, hogy a gyulladás aktivitásának csökkenése ellenére hasi fájdalom marad fenn. Ilyenkor bizonyos esetekben kiegészítő tüneti kezelésként jöhetnek szóba az antidepresszánsok, lényeges azonban, hogy ezek a gyógyszerek nem helyettesítik a gyulladásos bélbetegség célzott kezelését, és nem tekinthetők gyulladáscsökkentő terápiának. Esetleges alkalmazásuk előtt tisztázni kell, hogy a tartós fájdalom nem az alapbetegség aktivitásának vagy szövődményének következménye-e.
Migrén és tenziós típusú fejfájás
Az antidepresszánsok bizonyos fejfájásformák megelőző kezelésében is szerepet kaphatnak. Az amitriptilin például a krónikus tenziós fejfájás megelőzésére, valamint egyes migrénes betegek profilaktikus kezelésére alkalmazható. Ilyenkor nem az aktuálisan jelentkező fejfájás gyors megszüntetése a cél, hanem a rohamok gyakoriságának vagy intenzitásának csökkentése.
Hólyagfájdalom-szindróma és egyéb krónikus kismedencei fájdalmak
Egyes betegek kezelésében az amitriptilin kiegészítő lehetőségként felmerülhet. A fájdalomérzékelés módosítása mellett nyugtató és antihisztaminerg hatásai is hozzájárulhatnak a tünetek befolyásolásához hólyagfájdalom-szindróma (interstitialis cystitis) vagy krónikus kisemdencei fájdalom szindróma esetén. Ugyanakkor a bizonyítékok korlátozottak, a gyógyszer nem minden esetben megfelelő.
Ez is érdekelheti Hogyan fáj? A fájdalmak típusai
Hogyan alkalmazzák testi betegségek kezelésében az antidepresszánsokat?
A betegek számára meglepő lehet, hogy az orvos jóval kisebb adagot rendel, mint amilyet depresszió kezelésére szoktak alkalmazni. Ennek oka, hogy a fájdalommoduláló és más szomatikus hatások kialakulásához nem feltétlenül szükséges a depresszió kezelésében megszokott dózis.
A kisebb adag ugyanakkor nem jelent automatikusan mellékhatásmentességet. A készítmény típusától függően mellékhatásként álmosság, szájszárazság, székrekedés, szédülés vagy egyéb nem kívánt hatások alacsonyabb dózis mellett is jelentkezhetnek. Mindig olvassa el az adott készítmény betegtájékoztatóját is!
Az adagolást mindig az adott javallathoz, a beteg életkorához, társbetegségeihez, gyógyszereihez és tolerálhatóságához kell igazítani. A dózis módosítása, a kezelés megkezdése vagy elhagyása orvosi egyeztetést igényel.
Az antidepresszánsok hatása általában nem azonnal alakul ki. A fájdalom vagy más testi tünetek javulásához is több hétre lehet szükség.
Mit jelent, ha az orvos antidepresszánst ír fel, de a beteg nem depressziós?
Az antidepresszáns felírása önmagában nem jelenti azt, hogy az orvos depressziót diagnosztizált, vagy hogy a testi panaszokat pszichés eredetűnek tartja. A gyógyszer alkalmazásának célja lehet a fájdalomérzet módosítása, a zsigeri túlérzékenység csökkentése, a fejfájás megelőzése vagy más, bizonyítottan befolyásolható tünet enyhítése.
A testi és a lelki folyamatok szoros kölcsönhatásban működnek, de ez nem jelenti azt, hogy minden krónikus fájdalom vagy funkcionális tünet lelki eredetű (pszichoszimatikus) lenne. A fájdalom idegrendszeri feldolgozásának célzott befolyásolása ugyanolyan érvényes terápiás megközelítés lehet, mint más élettani folyamatok gyógyszeres módosítása.
Forrás: WEBBeteg
