Neuralgia (idegzsába) és a neuralgiás fájdalom jellemzői
aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász frissítve:
A testünk különböző pontjain visszatérő jelleggel, naponta többször jelentkező, néhány másodpercig-percig fennálló, kínzó, késszúrásszerű, nyilalló fájdalom megkeserítheti mindennapjainkat. A neuralgiás fájdalmakról és arcidegzsábáról bővebben.
Mik a neuralgiák?
A neuralgia az idegfájdalom latin eredetű orvosi megfelelője, amit magyarul idegzsába néven ismerünk. Nem egyetlen betegséget jelent, hanem különböző idegeket érintő, eltérő okok miatt kialakuló fájdalomszindrómák gyűjtőfogalma. Ide sorolhatók többek között az arcidegzsába (trigeminus neuralgia), a bordaközi idegfájdalmak bizonyos formái, a nyelv-garat idegzsábája (glossopharyngealis neuralgia), illetve egyes sérülések vagy betegségek után kialakuló neuralgiás fájdalmak.
A neuralgiás fájdalom egy adott környéki ideg ellátási területén, annak lefutása mentén jelentkező éles, nyilalló, sokszor áramütésszerű fájdalom. Az idegzsába/neuralgia kifejezés olyan kórképeket jelöl, amelyek hátterében az érintett ideg károsodása, irritációja, összenyomódása vagy kóros működése állhat, általában valamilyen trigger hatására jelentkező éles fájdalomként nyilvánul meg. A konkrét kiváltó okok és a tünetek az érintett idegek függvényében eltérőek lehetnek.
A neuralgia az idegi eredetű fájdalmak egyik jellegzetes formája. A neuropátiás fájdalom tágabb fogalom: a központi vagy perifériás idegrendszer károsodása vagy betegsége következtében kialakuló fájdalmakat jelöli, amelynek tünetei nem feltétlenül a neuralgiára jellemző éles, nyilalló, rohamokban jelentkező fájdalom formájában jelentkeznek.
A neuralgiás fájdalmak jellemzői
A neuralgiás fájdalom hirtelen jelentkezik és rövid ideig tart, ugyanakkor rendkívül éles, villámcsapás- vagy áramütésszerű fájdalomként írják le. A fájdalom a beteg számára olykor elviselhetetlen, volt már rá példa, hogy nem megfelelő kezelés esetén öngyilkossághoz is vezetett arra hajlamos egyéneknél.
A fájdalom rohamokban jelentkezik, naponta akár több alkalommal. A fájdalmas időszakok általában néhány másodpertől akár 10-30 percig tartanak. Ezek a naponta többször ismétlődő fájdalmas periódusok hetekig-hónapokig tartanak.
A fájdalmas időszakokat néhány hétig, hónapig, esetleg évig tartó fájdalommentes periódus követi. Ebben az időszakban a beteg általában panaszmentes, néha enyhe fájdalomról, fonákérzésről, érzéketlenségről számol be az adott területen.
Mi okozhat neuralgiás fájdalmat?
Leggyakrabban nincs kimutatható ok a neuralgiák hátterében, ez az úgynevezett idiopátiás forma. Az egyes idegzsábákban a kiváltó okok eltérőek lehetnek, leginkább az ideg környeztében elhelyezkedő gyulladás, daganat, nyomódás állhat a háttérben. Arcidegzsába esetén például a klasszikus formában az ideg és egy ér közötti érintkezés az ideggyök morfológiai eltérésével, például elvékonyodásával vagy elmozdulásával jár, az ún. másodlagos neuralgia esetén pedig a panasz mögött más betegség, például sclerosis multiplex vagy daganatos betegség áll.
A diagnózis felállítása a jellegzetes tünetek alapján történik. Ezt követően célzott vizsgálatokkal lehet a háttérben álló okot megkeresni. Leggyakrabban valamilyen képalkotó vizsgálat (elsősorban CT vagy MR, ezeken kívül ultrahang, röntgen), illetve laborvizsgálat válhat szükségessé.
Idegzsábák gyakori típusai
Arcidegzsába (trigeminus neuralgia)
A trigeminus neuralgia vagy köznapi nevén arcidegzsába a leggyakoribb neuralgia, mely általában 40-50 éves kor fölött jelentkezik. A nervus trigeminus vagy más néven háromosztatú ideg biztosítja az arc érző működését. Ennek az idegnek neuralgiában leggyakrabban a második (n. maxillaris) és a harmadik (n. mandibularis) ága érintett. Ennek megfelelőn a fájdalom a szem alatti területtől az állig húzódó területen, kezdetben fél oldalon jelentkezik.
Villanásszerű, néhány másodpercig tartó, néhány percenként ismétlődő, kínzó, éles, elviselhetetlen fájdalom. A fájdalom naponta akár százszor is jelentkezhet. A fájdalommal egy időben finom rángások is megjelenhetnek az érintett területen. A fájdalmat kiválthatja nyelés, beszéd, orrfújás, az arc egy adott pontjának érintése. A fájdalom elkerülése miatt a betegek nem esznek, nem isznak, lesoványodnak.
A fájdalmas periódusokat hosszabb-rövidebb ideig fennálló fájdalommentes szakaszok váltják fel. Régóta fennálló betegség esetén a fájdalom állandósulhat, vagy magának a „fájdalom-rohamoknak” az időtartama növekedhet. Ha a betegség kiújul, akkor általában másik ág területén jelentkezik, nem a korábbi fájdalom helyén. A többszöri kiújulás esetén jellemző az oldalváltás a tünetekben.
Részletesen Az arcidegzsába
Ülőidegzsába, azaz isiász (ischialgia) |
| Bár köznyelvi elnevezése szerint idegzsába, orvosi értelemben nem soroljuk a neuralgiák közé. Ennek oka, hogy nem maga az ülőideg az érintett, hanem a porckorongnál található ideggyök nyomása váltja ki a panaszt. Tünetei is részben eltérőek, az isiászra jellemző, a deréktól a farpofa, lábak felé kisugárzó éles fájdalom mellett jelentkezhet tompa fájdalom és zsibbadás is, ami a neuralgiákra nem jellemző. |
Egyéb neuralgiák
Poszherpeszes neuralgia, övsömör - Az övsömört a bárányhimlőért felelős herpes zoster vírus újraaktiválódása okozza. Első tüneteként általában hólyagos kiütések jelennek meg egy ideg lefutása mentén, általában a mellkas és a törzs területén (az öv vonalában). Ezt követi az érintett területen a neuralgiás fájdalom, melyet postherpeses neuralgiának nevezünk. A fájdalom a kiütések elmúlása és a hólyagok gyógyulása után is fennáll, sőt előfordul, hogy ez az egyedüli tünete a betegségnek. Az érintett területén a bőr kifejezett érzékenysége (allodynia) és égő jellegű fájdalma figyelhető meg, gyakran már a ruha viselése vagy a takaróval való érintkezés is kínzó fájdalmat okoz. Kezelése meglehetősen nehéz, a szokásos kezelésre kevésbé reagál, hónapokig, akár évekig fennállhatnak a tünetek.
Nyelv-garat idegzsába (glossopharyngealis neuralgia) - A nyelvgyökön, torokban, állkapocsszögletben, ritkán fülben jelentkező, nyelés, rágás, ásítás által provokált, jellegét tekintve az előzőekkel megegyező fájdalom a glossopharyngeus neuralgia, melyet az azonos nevű ideg bántalma okoz. Előfordul, hogy fennállása kapcsán csökken a beteg szívverése, mely ájuláshoz vezethet. Kezelésében az ideg átmetszése hozhat eredményt, ha a gyógyszeres terápia nem célravezető.
Bordaközi idegzsába (intercostalis neuralgia) - A bordák vonala mentén, a mellkasi vagy a háti területen is jelentkező neuralgiás fájdalom a bordaközi idegzsába. Az éles, szúró, égő vagy nyilalló fájdalom fokozódhat mély légzésre, köhögésre, tüsszentésre vagy a mellkas megérintésére.
Tarkótáji idegzsába (occipitalis neuralgia) - A tarkótájon jelentkező a nervus occipitalis major vagy minor ellátási területén okoz kifejezett helyi nyomásérzékenységet és tarkóba sugárzó fájdalmat. Ezen formában az idegátmetszés helyett inkább a gyógyszeres terápiát részesítik előnyben.
Köztesideg neuralgia (nervus intermedius neuralgia) - Igen ritka, de annál elviselhetetlenebb fülfájdalmat okoz a nervus intermedius neuralgiája. Legtöbbször nem kerül felismerésre, valamilyen fülészeti betegséget keresnek az állandóan visszatérő fülfájdalom hátterében, ennek megfelelően a hatásos terápia is elmarad. A külső hallójárat hátsó részének érintése kiváltja a fájdalom-rohamot, mely diagnosztikus jelként szerepel.
Az itt felsorolt neuralgiák a leggyakrabban előfordulóak, de természetesen valamennyi ideg lefutása mentén jelentkezhet a jellegzetes rohamszerű fájdalom. Ilyenkor a tünetek alapján kell a diagnózist felállítani és a célzott kezelést megkezdeni, a fájdalom mielőbbi enyhítésére.
Lásd még A fej idegi eredetű fájdalmai - betegségek és tüneteik
A neuralgiák kezelésének lehetőségei
A neuralgiák kezelése az érintett idegtől, a kiváltó októl és a panaszok súlyosságától függ. Kezelése elsősorban gyógyszeres, illetve műtéti lehet. A terápia elsődleges célja a fájdalom megszüntetése vagy jelentős mérséklése, valamint az életminőség javítása. Abban az esetben, ha a háttérben kimutatható elváltozás áll, természetesen annak a kezelése az elsődleges, hiszen azzal párhuzamosan a neuralgia is mérséklődhet vagy megszűnhet. Oki terápiára azonban nem mindig van lehetőség, vagy az nem javasolt. Egyes típusokban (ha izom vagy ízületi elváltozás nyomja az ideget) fizioterápiás módszerek is segíthetnek.
Gyógyszeres kezelés
A neuralgiás fájdalom kezelésére általában nem a hagyományos fájdalomcsillapítókat alkalmazzák elsőként. A nemszteroid gyulladáscsökkentők és a paracetamol a klasszikus, rohamokban jelentkező neuralgiás fájdalom esetén rendszerint kevésbé hatékonyak, mivel a fájdalom hátterében elsősorban az ideg kóros ingerlékenysége áll. A neuralgiák kezelésében olyan gyógyszerek alkalmazására kerülhet sor, mint az antiepileptikumok, az antidepresszánsok, görcsoldók vagy érzéstelenítők.
Trigeminus neuralgiában a gyógyszeres kezelés első választandó szerei az ideg kóros elektromos aktivitását mérséklik, és sok betegnél jelentős fájdalomcsökkenést eredményeznek. Ha ezek a készítmények nem megfelelően hatnak, nem tolerálhatók, vagy önmagukban nem biztosítanak megfelelő fájdalomcsillapítást, egyéb gyógyszerek önmagukban vagy kiegészítő kezelésként alkalmazhatók. Bizonyos esetekben botox (botulinum toxin A) kezelés is szóba jöhet. A megfelelő gyógyszer és adagolás kiválasztása egyéni mérlegelést igényel, különösen idősebb, több gyógyszert szedő betegek, illetve máj-, vese- vagy vérképzőszervi eltérés esetén.
Nagyon erős, elhúzódó vagy gyógyszeres kezelésre nem reagáló akut fájdalomfellángolás esetén kórházi kezelésre is szükség lehet. Ilyenkor a gyógyszeres kezelés beállítása mellett intravénás érzéstelenítő és görcsoldó alkalmazása is szóba jöhet megfelelő monitorozás mellett.
Invazív kezelések
Ha a gyógyszeres kezelés nem biztosít megfelelő fájdalomcsillapítást, a gyógyszerek nem tolerálhatók, vagy a beteg számára a hosszú távú gyógyszeres kezelés jelentős terhet jelent, műtéti vagy intervenciós kezelés válhat szükségessé. A jelenlegi ajánlások szerint ilyen esetben nem szükséges éveken keresztül újabb és újabb gyógyszeres próbálkozásokat folytatni: a műtéti lehetőségeket időben ismertetni kell a beteggel.
A beavatkozás megválasztása függ a neuralgiát kiváltó októl, a beteg életkorától és általános állapotától, továbbá attól, hogy milyen kockázatokat tud vállalni.
A mikrovaszkuláris dekompresszió (MVD) a leggyakoribb idegzsába-típus, az arcidegzsába leggyakrabban alkalmazott műtéti megoldása. Ennek során nyílt koponyaműtét keretében felszabadítják a trigeminus ideget az azt nyomó ér alól, és az ér, illetve az ideg közé megfelelő anyagot helyeznek. A beavatkozás nem az ideg roncsolásán alapul, hanem a kiváltó mechanikai hatást szünteti meg.
Az ideg roncsolásával járó, úgynevezett neuroablatív eljárások kevésbé megterhelő alternatívát jelenthetnek. Ezeknek az eljárásoknak közös jellemzője, hogy a fájdalom továbbításában részt vevő idegrostok működését részben károsítják. Emiatt a fájdalom csökkenése mellett arczsibbadás vagy egyéb érzészavar is kialakulhat. Az ideg roncsolása és ezáltal a panaszok csökkentése több módszerrel is elérhető. Történhet hőhatással (percutan radiofrekvenciás termokoaguláció), egy kis ballon felfújásával mechanikus úton (ballonkompresszió), glicerin bejuttatásával (glycerol-rhizolysis), besugárzással (stereotaxiás sugársebészet, például gamma-kés).
A neuralgia prognózisa – Mire számíthat a beteg?
A neuralgiák kimenetele jelentősen különbözhet az egyes betegeknél és a különböző neuralgiatípusokban. A betegség önmagában nem feltétlenül jelent folyamatos fájdalmat: trigeminus neuralgiában például a rohamok között hosszabb teljesen panaszmentes időszakok is kialakulhatnak.
A gyógyszeres kezelés sok betegnél jelentősen csökkenti vagy megszünteti a fájdalmas rohamokat. A kezelés hatékonysága azonban idővel változhat, és előfordulhat, hogy módosítani kell a gyógyszert vagy a kezelési stratégiát.
Ha a gyógyszeres kezelés nem bizonyul elegendőnek, a műtéti és intervenciós kezelések jó esélyt adnak a jelentős és tartós fájdalomcsökkentésre. Különösen klasszikus trigeminusneuralgia esetén a mikrovaszkuláris dekompresszióval a megfelelően kiválasztott betegek nagy részénél hosszú távú fájdalommentesség érhető el. Egy nagyobb, hosszú távú beteganyagban a betegek több mint 80 százaléka öt évvel, és mintegy 80 százaléka tíz évvel a műtét után is kiújulás nélkül maradt; más vizsgálatok valamivel alacsonyabb, de szintén jelentős hosszú távú sikerarányokat találtak.
A fájdalom ugyanakkor a sikeres kezelés után is kiújulhat. A kiújulás kockázata az idő előrehaladtával nem szűnik meg teljesen, ezért hosszú távú utánkövetésre lehet szükség. A stereotaxiás sugársebészet és a percutan idegroncsoló eljárások szintén hatékonyak lehetnek, de általában nagyobb a kiújulás esélye, mint mikrovaszkuláris dekompresszió után, miközben az utóbbi nagyobb műtéti megterheléssel jár.
A prognózis szempontjából különösen fontos, hogy sikerül-e azonosítani és kezelni a kiváltó okot. Másodlagos neuralgia esetén – például sclerosis multiplexhez vagy térfoglaló folyamathoz társuló esetben – az alapbetegség is jelentősen befolyásolja a hosszú távú kimenetelt.
A tartós vagy visszatérő neuralgiás fájdalom jelentős pszichés terhet is róhat a betegre. A szorongás, alvászavar, depresszió, a társas és munkahelyi aktivitás csökkenése nem ritka, ezért a kezelésnek nemcsak a fájdalom intenzitására, hanem az életminőségre is ki kell terjednie. Súlyos, elviselhetetlen fájdalom, reménytelenség vagy önkárosító gondolatok esetén sürgős orvosi segítség szükséges.
Kapcsolódó Hogyan fáj? A fájdalmak típusai
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Bessenyei Mónika, neurológus
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász