Mit jelent a pszichoszomatika?

A pszichoszomatika kifejezés a lélek és test egységére utal. A pszichoszomatikus orvoslás a gyógyítás olyan általános irányultságát jelenti, amely a megbetegedések keletkezésében, lefolyásában és kezelésében figyelembe veszi a testi, lelki és társadalmi kölcsönhatásokat.

Ha a hagyományos keleti orvoslásra gondolunk, a test és lélek egységének szemlélete nem újdonság. A nyugati orvoslás hagyományosan szomatikus: a testi, élettani történések megismerésének vágya és a tudományos-technikai lehetőségek alkalmazása vezetett el az elmúlt évszázad és napjaink robbanásszerű fejlődéséhez és hozott elvitathatatlan eredményeket az orvostudományban.

A nyugati orvoslás és filozófia az ókortól kezdve szintén rendelkezik a lélek-test egységes szemléletének hagyományával. A pszichoanalízis létrejötte és más lélektani irányzatok diagnosztikus és terápiás módszereinek fejlődése a XIX-XX. században hatalmas lökést adott ennek a szemléletnek. Azonban a szomatikus medicina ezzel párhuzamos, robbanásszerű fejlődése a pszichoszomatikus szemlélet háttérbe szorításának irányába hat.

A pszichoszomatika lényege, hogy számos olyan organikus betegség, testi tünet észlelhető, melyek hátterében egyértelműen lelki okok, feloldatlan konfliktusok tárhatók fel. A pszichoszomatikus szemlélet a modern medicinában sem nélkülözhető. A lelki történések biológiai hatásának tudományos elemzése a stresszelmélet kidolgozása óta intenzív kutatások tárgya, a legmodernebb medicinába illesztve.

Pszichoszomatikus betegségek

Több típusuk van a keletkezés mechanizmusa szerint, itt kettőt ismertetek.

1. A konverziós tünetképzés mechanizmusára a mélylélektan világított rá. A betegben valamilyen lelki konfliktus keletkezik, melynek feloldási kísérlete gyanánt szimbólum jellegű tünet jön létre. Ilyen módon bénulások, hányás, fájdalmak és érzékszervi funkciózavarok: vakság, süketség jöhetnek létre.

2. A funkcionális szindrómák (tünetegyüttesek) esetében a beteg feltűnő, diffúz, több szervet érintő, össze nem illő panaszokkal jelentkezik, melyek hátterében a leggondosabb kivizsgálás sem tud organikus eredetet feltárni. Rendszerint már az első vizsgálatkor világos, hogy komoly szervi baj nincs. A beteg könnyen megkapja a családtól és az egészségügytől, hogy " semmi baja", "csak nyavalyog". Ezek a folyton orvoshoz járó, nehéz, kellemetlen, idegesítő betegek, akiken a szomatikus szemléletű orvos képtelen segíteni.

Mindkét esetben a háttérben álló lelki ok szakszerű feltárása és pszichoterápia a megoldás.
Ha nem kerül felismerésre a probléma és megfelelő szakemberhez a beteg, végeláthatatlan őrlődés kezdődhet az egészségügy útvesztőiben, sok-sok felesleges vizsgálatra és felesleges mértékű kockázattal adott, tünetmérséklő gyógyszerelésre fordított pénz, energia, idő árán.

A pszichiátria részletesen foglalkozik ezekkel a problémákkal, de az ellátók kapacitását meghaladja az igény. Gyakori megoldás a tünetcsökkentő gyógyszerelés - immár nemcsak a szomatikus orvos, hanem a pszichiáter részéről is -, mert a pszichoterápia szakember- és időigényes, s nekünk egyikből sincs elég.

A problémák szétválasztódnak. A szomatikus orvos nem akar, nem tud a lélekkel foglalkozni, mert nincs ránevelve, nincs a szemléletében. Ennélfogva a probléma felismerése késik. Biztató, hogy hazánkban egyre több orvos vesz részt pszichoterapeuta képzésben, így integrálva a pszichoszomatikus szemléletet saját gyakorlatába.

A test-lélek egység másik vetülete a szomatopszichés történések megértése: a testi betegségek lelki következményeivel való törődés. Egy súlyos betegség diagnózisa és lefolyása kapcsán a betegben fellépő halálfélelemmel, szorongással és sok egyéb lélektani következménnyel többnyire semmilyen rutin- és rendszerszerű törődés nincs. Sok ilyen betegség egyre jobban kezelhető, növekvő túléléssel. Nem mindegy, milyen életminőséggel.

(WEBBeteg)