Miért görcsöl az izom? Minden az izomgörcsről

Az izomgörcs során az izomszövet tartósan összehúzódik, és elernyedésre nem, vagy csak hosszú idő elteltével képes.

Az izomgörcsök más-más módon jelentkeznek, a harántcsíkolt izom és a simaizom esetében.

A klasszikus görcsoldó gyógyszerek kitűnő hatásúak a simaizom görcsös állapotai esetén (menstruációt kísérő hasfájás), ám a vázizmokat alkotó harántcsíkolt izomszövetnél ez a hatás nem érvényesül, a háttérben álló eltérő anatómiai felépítés és patofiziológia miatt.

A harántcsíkolt izom esetében akkor beszélünk izomgörcsről, ha az spontán, vagyis akarattól függetlenül alakul ki. Ezen összehúzódások legtöbbször igen erőteljesek, emiatt fájdalommal járnak, és hosszabb időn át fennmaradnak, akár az izomrostok szerkezetét is károsíthatják.

Mi állhat az izomgörcs hátterében?

Az izomgörcs kialakulásának hátterében alapvetően az ionáramok egyensúlyának felborulása, illetve az izom tápanyag- és oxigénellátásának zavarai állnak. Leggyakoribb az izom túlterhelése következtében kialakuló izomgörcs, ami sportolás vagy hosszan tartó fizikai megterhelés hatására következik be.

A generalizált érszűkület (súlyos fokú érelmeszesedés, atherosclerosis) szintén az izomzat energia- és oxigénellátásának nehezítettsége miatt alakul ki. Ezen esetekben közös, hogy az izomnak több energiára és oxigénre lenne szükséges a működéshez, mint amennyi rendelkezésre áll. Előbbi esetben a túlzott megterhelés miatt, utóbbiban a vérerek szűkülete következtében kialakult, csökkent szállítókapacitás okozza a kellemetlen jelenséget.

Az atherosclerosis talaján kialakult lábfájdalom (claudicatio intermittens), jól jelzi a betegség előrehaladását: a betegeknél számszerűsíthető, hogy mekkora távolságot képesek megtenni anélkül, hogy lábuk megfájdulna. A fájdalom gyakran olyan mértékű, hogy a betegnek meg kell állnia, majd pihenésre szűnik a fájdalom.

Kálium-, magnézium-, kalciumszint is felelős lehet

A káliumszint megnövekedése is izomgörcshöz vezethet, amely inkább rángások formájában jelenik meg. Ez leginkább vesebetegeknél figyelhető meg, de a szervezet sav-bázis háztartásának felborulása, és a nagy kiterjedésű sejtkárosodással járó állapotok (nagy kiterjedésű lágyrészsérülések (pl. trauma) következtében, égés, kemoterápiás kezelés) is kiválthatják a tüneteket.

A szervezet kalciumhiánya is állhat görcsrohamok hátterében. Ez létrejöhet fehérjehiány talaján (nem kielégítő, egyoldalú táplálkozás, rosszul megválasztott diéta), a mellékpajzsmirigy alulműködése, a D-vitamin hiánya, a vese megbetegedései, illetve némely epilepszia elleni gyógyszer alkalmazása kapcsán.

A magnézium hiánya szintén izomgörcsöt okoz, leggyakrabban a lábikra területén. Ez egyoldalú táplálkozás, felszívódási zavarok, terhesség, cukorbetegség, pajzsmirigy-túlműködés következtében alakulhat ki.

A magnézium és kalcium hiányához, ún. paraesthesiák is csatlakoznak, amelyek a végtagok és/vagy az arc izmainak területén jelentkező bizsergésben nyilvánulnak meg. Gyakori a kézujjak jellegzetes tartása, melyet őzfejtartásnak nevezünk.

Szájzár és fájdalmatlan izomgörcs

Speciális izomgörcs a szájzár, melynek lényege, hogy a beteg képtelen a száját kinyitni, az állkapocs mozgásáért felelős izmok görcse miatt. Szájzárat a hátsó őrlőfogak vagy az állkapocscsont gyulladása válthat ki, de jellemző tünete a ritka tetanuszfertőzésnek is.

Az izomzat jellegzetes, fájdalmatlan görcsös állapotai társulhatnak komoly idegrendszeri betegségekhez. Ezek elkülönítése (dystonia, chorea, tremor, ballismus, tic, myoclonus), a háttérben meghúzódó kórállapotok tisztázása, és a megfelelő terápia kiválasztása, komoly ideggyógyászati kivizsgálást igényel. A központi idegrendszer kórállapotainak (pl. epilepszia) következtében kialakuló izomgörcs, a károsodás anatómiai helyzetének megfelelő testrészekben jelentkezik.

A legegyszerűbb esetben, mikor az izomgörcs erős fizikai erőkifejtés eredménye, a masszírozás és a pihenés oldja a görcsöt. Amennyiben az izomrostok károsodása következett be, és a fájdalom a görcs elmúltával is fennmarad, a kezelés az izomhúzódásoknak megfelelően történik.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos