Tüdőnk egészsége: röntgen, CT vagy MR?

WEBBeteg összeállítás
lektorálta: Dr. Laki András, radiológus frissítve:

Gyakran hallhatunk a tüdőszűrés kötelező jellegének megszüntetéséről, kevesebben tudják azonban, hogy nem a tüdőszűrés során alkalmazott mellkasröntgen az egyetlen lehetséges képalkotó eljárás a tüdő betegségeinek felderítésében. A tüdő vizsgálata többféle módszerrel történhet, melyek segíthetnek a tüdőt érintő betegségek felismerésében, elkülönítésében vagy követésében.

A mellkasröntgen és előnyei

A mellkasröntgen a mellkast érintő betegségek tisztázása során általában az első választandó képalkotó diagnosztikus módszer. Mellkas-röntgenfelvételeken látható a tüdő, a gátorüreg (mediastinum), a szív, a nagyerek, a bordák és a rekeszizom árnyéka, illetve bizonyos eltéréseik is. A röntgenkészülékek alacsony dózisú ionizáló sugárzással működnek, így a szervezetet érő sugárzás kis mértékű, a vizsgálat biztonságos módszernek tekinthető.

Mellkasröntgent leggyakrabban tüdőgyulladás gyanúja esetén végeznek. A megjelenő foltárnyék tájékoztató jelleggel utalhat a tüdőgyulladás eredetére, illetve megmutatja a gyulladás kiterjedését. Röntgen segítségével követni lehet a folyamatot, tudnunk kell azonban, hogy a kezdődő tüdőgyulladás az első 1-2 napban gyakran nem látható a röntgenfelvételen, vagyis a kép „késik” a klinikai tünetekhez képest. A tüdőgümőkór (tbc) diagnózisához is alapvető vizsgálat a mellkas röntgen. Sok évvel ezelőtt ennek a betegségnek a korai felismerése céljából jött létre a tüdőszűrés.

A hagyományos tüdőszűréshez hozzátartozik, hogy a szűrőállomásokon használt ernyőképek mérete és felbontóképessége kisebb, mint a diagnosztikában használt nagy formátumú felvételek, akár hagyományos filmes, akár digitális rendszerekről van szó.

A mellkasröntgen korlátai

A tüdő egy része nehezen vizsgálható röntgennel, mert a rávetülő anatómiai képletek (például a rekeszizom, a szív, a nagyerek) nehezítik a megítélést. A bordák mögötti területek, a tüdőcsúcs, illetve a mellkasbemenet gyakran rejtve maradnak a hagyományos röntgenfilmen.

A sugár áthaladása közben az egy irányba eső képletek egy árnyékká vetülnek össze (szummáció), ami a korlátozza a megítélésüket. Ez az oka annak is, hogy az egy centiméternél kisebb eltérések sokszor nem határozhatók meg biztonsággal.

A tüdőszűrés a tüdődaganatok szűrésére nem elég hatékony eljárás, számos elváltozást nem lehet időben felismerni a segítségével (amikor a röntgenfelvételen megjelenik a kóros elváltozás, rendszerint már hosszabb ideje fennálló, kiterjedtebb folyamatról van szó). Ennek ellenére napjainkban a tüdőrákos elváltozások nagy részét - elsősorban más vizsgálatok elterjedésének a hiánya miatt - még tüdőszűrő- vagy más okból készült mellkasi röntgenvizsgálat kapcsán fedezik fel.

Mellkas CT

A mellkas CT (komputer tomográfia) vizsgálatára rendszerint akkor kerül sor, ha a röntgenfelvételen valamilyen elváltozás volt látható. CT-vel ugyanis jobban ábrázolódik a tüdő szerkezete, rendkívül részletgazdag képet kapunk a tüdő állapotáról, a tüdőben lévő esetleges elváltozásokról. A röntgenvizsgálattal biztonsággal nem megítélhető, „rejtettebb” területek is vizsgálhatók. A tüdő CT vizsgálatát bizonyos javallatok esetén (pl. tüdőrák szűrése az arra fokozott kockázatú személyeknél, vagy a diffúz tüdőbetegségek megállapítása) sok helyen már jelentősen csökkentett sugárdózissal – low-dose technikával – végzik.

Másrészről a mellkas CT vizsgálata alapvető fontosságú az úgynevezett diffúz, vagy intersticiális tüdőbetegségek, a tüdő kötőszövetes vázának megbetegedései kimutatásában és elkülönítő diagnosztikájában is. A magas felbontású, vékony szeletes CT vizsgálattal apró gócokat, kötőszövet-felszaporodást (tüdőfibrózist) és egyéb jeleket keresnek.

A CT a daganatok diagnózisában, illetve stádium meghatározásához elengedhetetlen vizsgálat. A hagyományos röntgenvizsgálattal szemben sokkal pontosabb, érzékenyebb módszer, a tüdő rosszindulatú daganatai például 95%-nál is nagyobb biztonsággal ismerhetők fel a mellkas CT segítségével.

A CT észlelési mérettartománya jóval tágabb, az egy centiméternél kisebb, néhány milliméter nagyságú elváltozások is felismerhetők, a korai stádiumban felismert tüdődaganat (vagy áttét) túlélése pedig lényegesen jobb, mintha késői stádiumban ismerték volna fel.

Részletesen az egyes vizsgálatokról

MR (mágneses magrezonancia)

Az MR csak korlátozottan alkalmazható a mellkasi szervek vizsgálata során. A mellkasfal, a gátorüreg, a szív és a nagyerek elváltozásairól ad információt, a tüdőszövet azonban a levegőtartalom miatt az MR-en gyakorlatilag nem ábrázolódik, és a kisebb gócok sem különíthetők el.

Daganatos betegségek elkülönítésében és stádiumba sorolásában speciális esetekben hasznos lehet, általános esetben azonban a CT a megfelelőbb vizsgálati eljárás. Nagy előnye, hogy a gátorüreg elváltozásait (például daganatok, tüdőembólia) akár kontrasztanyag alkalmazása nélkül is képes vizsgálni, ami előnyös lehet terhesség vagy kontrasztanyag allergia esetén, és mindenképpen hasznos alternatíva, ha a beteg a jódos (CT-) kontrasztanyagra allergiás.

WEBBeteg összeállítás
Lektorálta: Dr. Laki András, radiológus

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Belgyógyászati leletértelmezés 24h

Belgyógyászati leletértelmezés 24h

Dr. Szabó Roxana belgyógyász szakorvosjelölt

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Bodnár Zsuzsanna

Dr. Bodnár Zsuzsanna

Ultrahang vizsgálat

Budapest

Cikkajánló