A kóros vérzékenység

A véralvadás bonyolult, összetett folyamat, melynek elemei mind szükségesek ahhoz, hogy a szervezetben ne jöhessen létre vérzés, vagy ha keletkezett, akkor hamar elállhasson.

A véralvadás rendellenességei miatt a betegek legtöbbször konkrét vérzéses panasszal keresik fel orvosukat (pl. orrvérzés), máskor az orvos veszi észre a jeleket, mint a bőrön kialakult bevérzések, véraláfutások.

A kivizsgálás folyamán tisztázni kell, hogy a vérzéses jelenségek milyen okokra vezethetők vissza: a vizeletben található vér oka lehet például egyszerű felfázás során kialakult húgyhólyaggyulladás, a térdben található vérömleny visszavezethető sportsérülésre, a véres széklet oka lehet aranyér, stb.

Számos vérzéses jelenség oka a vérrendszeren kívül keresendő:

• érelváltozások,
• a trombociták zavarai,
• a véralvadási faktorok zavarai.

A vérzéses folyamatok, leginkább az egyéb szervrendszerek kórállapotai kapcsán alakulnak ki. A vérzéses panaszok jellegéből a szakember már következtethet arra, hogy a vérzési folyamat mely pontján lehet a kóros állapot.

Elsődleges és másodlagos véralvadás

A normális véralvadás két egymás után következő folyamat eredménye: a kezdeti történésekben az érfal és a vérlemezkék (trombociták) vesznek részt. A trombociták a vér azon sejtes elemei, melyeknek kulcsszerepe van a véralvadási folyamatban.

Az elsődleges véralvadás. Az ér egy esetleges sérülésre illetve folytonosságának megszakadására úgy reagál, hogy a falában található simaizom elemek összehúzódása, szűkíti az érfalon kialakult folytonossági hiányt, azaz a vérzés mennyisége csökken.

Vörös- és fehérvérsejt

Az érösszehúzódással párhuzamosan a trombociták a sérülés helyén tömörülnek, aggregátumot képeznek, mely mint egy dugó, eltömíti az érfalon keletkezett nyílást (ezt hívjuk fehér trombocitathrombusnak). A folyamatot elsődleges véralvadásnak nevezzük.

A másodlagos véralvadás. A folyamat második fázisa során a plazmában (a vér sejtes elemektől mentes része) lévő komponensek (úgynevezett faktorok) aktiválódnak, egymáshoz kapcsolódnak, végül a plazmában található fibrinogén nevű fehérje fibrinné alakul.

A fibrin szerepe, hogy hálót alkosson a sérülés helyén. Ebben a hálóban további trombociták akadnak fenn, így egy második thrombus alakul ki, mely szintén az érfalon keletkező sérülés fedésére szolgál. A véralvadási faktorok működéséhez a K-vitamin megfelelő mennyisége szükséges.

Az ép szervezetben normálisan is keletkezik kis mennyiségű fibrin, melyet az úgynevezett fibrinolitikus rendszer azonnal lebont. A folyamat neve fibrinolízis. A véralvadás után a thrombust ugyanez a rendszer oldja fel, hogy a sérült érben a keringés újra a normális állapotba térhessen vissza.

A fibrinolízis másik nagyon fontos szerepe, hogy a kialakult véralvadást lokalizálja, ne engedje, hogy az a szervezet egyéb helyein is beinduljon, elzárva ezzel az egészséges ereket.

A fibrinolitikus rendszert számos egyéb anyag aktiválhatja, illetve gátolhatja is. Ezek kutatása jelentős szerepet játszik napjaink thrombózis ellenes terápiájában.

A véralvadás-fibrinolízis igen sérülékeny rendszer: elsősorban rendkívüli összetettsége, a tényezők nagy száma miatt.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos