Mit okoz a szervezetben, ha valaki évekig nem rág rendesen?
megjelent:
Sokan elsősorban esztétikai kérdésként gondolnak a foghiányra, pedig a következményei ennél jóval messzebbre mutatnak. A hiányzó vagy rosszul pótolt fogak hatással lehetnek a rágásra, az emésztésre, a táplálkozási szokásokra és az állcsont állapotára, hosszabb távon pedig az önbizalomra és a társas kapcsolatokra is.
Lássuk, mik lehetnek a hiányos fogazattal történő táplálkozás, rágás következményei, a foghiány testi és lelki hatásai!
Emésztés: az első lépés, ami kimarad
A rágás az emésztés első és egyik legfontosabb lépése. Ha az étel nem aprózódik fel megfelelően, a gyomornak és a bélrendszernek nagyobb munkát kell végeznie. Ez egyes embereknél hozzájárulhat emésztési kellemetlenségekhez, puffadáshoz, vagy ahhoz, hogy bizonyos ételek fogyasztása után gyakrabban jelentkeznek panaszok.
Az étrend csendes beszűkülése
Legalább ennyire fontos, hogy a hiányos rágás miatt sokan észrevétlenül átalakítják az étrendjüket. A leves, a főzelék, a krumplipüré megy. Az alma, a nyers répa, a ropogós kenyérhéj, a dió, egy jól megsütött hús viszont fokozatosan lekerül az étlapról. Van, aki mindent apróra vág, van, aki csak azt teszi a tányérjára, amit villával szét tud nyomni, és van, aki évek óta turmixolja a gyümölcsöt, mert beleharapni már nem mer. Ez hosszabb távon egyoldalúbb táplálkozáshoz vezethet: éppen az egészséges táplálkozás szempontjából oly fontos, rostban, vitaminban és fehérjében gazdag, rágást igénylő ételek szorulnak ki elsőként.
Az állcsont és a harapás is átalakul
A foghiány a szájüregen belül is folyamatos változásokat indíthat el. A hiányzó fog környezetében az állcsont fokozatosan leépülhet, mert megszűnik az a rágóterhelés, amely normál esetben fenntartja a csontállományt. A megmaradt fogak idővel elvándorolhatnak, megdőlhetnek, megváltozhat a harapás, és egyenetlenebbé válik a rágóerő eloszlása. Ez fokozott terhelést jelenthet az ép fogakra, sőt az állkapocsízületre is.
A lelki teher, amit a számok is mutatnak
A foghiány fizikailag és lelkileg is megterhelő lehet, és ez a felmérésünkben is látszik: tízből közel hat ember a két legrosszabb jegy egyikét adta a saját mosolyára. A rendelői beszélgetésekben ez így hangzik: van, aki évek óta a tenyerét teszi a szája elé, ha nevet, más a családi fotókon mindig zárt szájjal áll, megint más étteremben eleve azt választja, ami biztosan elfogyasztható. Ezek a kompromisszumok naponta ismétlődnek és összeadódnak, és sokan emiatt fokozatosan visszahúzódnak a társaságtól is.
