Mit tudunk jelenleg a koronavírus legújabb, C.1.2 variánsáról?

Nemrégiben Dél-Afrikában ismét egy újabb koronavírus-variánst azonosítottak a kutatók. Szoros nyomon követése, alapos vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a többi vírustörzshöz képest meglepően, sőt riasztóan sok mutációt tartalmaz, amelyek negatív értelemben forradalmi előnyökkel járnak számára - tehát a megtámadható humán szervezetek szempontjából jelentős hátrányt jelentenek.

Idén májusban fedezték fel, ténylegesen júliusban azonosították ezt a jelenleg csak C.1.2-nek nevezett variánst, ami az első dél-afrikai fertőzéshullám alatt domináns C.1 vírusvariánsból fejlődött ki. A detektálás idején ez a C.1.2 variáns a Dél-Afrikában felügyeleti (surveillance) programban részt vevő tudósok által szekvenált 1.054 genomnak mindössze 0,2%-át tette ki – írja a MedRxiv beszámolója. Egy hónappal később viszont már ez adta a vizsgált (2.077) minta 1,6%-át, júliusban pedig már a minta (1.326) 2%-át tette ki.

Ez a terjedési mintázat „hasonló ahhoz a növekedéshez, amit a béta- és a delta-variáns mutatott e térségben a korai detektálási időszakban” – írták a tanulmány szerzői, utalva az először Dél-Afrikában, illetve Indiában azonosított koronavírus-variánsokra.

Ezt követően a C.1.2 Afrikából átterjedt Ázsiába, majd Óceániába, végül eljutott Európába is. Újabban több más helyszínen (így pl. Botswana, Mauritius, Kína, Új-Zéland, Portugália, Svájc és az Egyesült Királyság területén) is nyomára leltek már a tudósok.

Az új helyszín az USA lesz?

Arra a kérdésre, hogy tartani kell-e attól, mit okoz majd az Egyesült Államokba érkezve, két neves szakértő: az immunológus-epidemiológus dr. Stuart Ray (Johns Hopkins University, School of Medicine), illetve dr. Ramon Lorenzo-Redondo virológus (Northwestern University Feinberg School of Medicine) véleményét kérték ki a beszámoló szerkesztői. Elsősorban is arról beszéltek a szakemberek, hogy közelebbről mi is az a C.1.2 variáns. Leszögezték, ma elsősorban azt lehet tudni, hogy mi nem.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg két kategóriába sorolja a figyelem középpontjába került variánsokat.

Az érdeklődésre számot tartó variánsokban (variants of interest – azaz VoI) a genetikai markerek hatása abban nyilvánul meg, hogy milyen a vírusvariáns fertőzésátviteli képessége, a receptorkötési képessége, illetve miben nyilvánulnak meg egyéb jellegzetességei. Melyik jellemzője javítja (teszi – a maga szempontjából – jobbá, eredményesebbé) a vírus fittségét, életképességét.

A WHO másik kategóriájába az aggodalomra okot adó variánsok (variants of concern, azaz VoC) tartoznak. Ezek olyan vírusok, amelyekről már ismert bizonyítékok léteznek a való világban – evidencia mutatja olyan jellemzőiket, amelyek miatt jóval nagyobb kihívást jelentenek a vírusok legyőzése szempontjából. Például könnyebben terjednek, súlyosabb betegséget okoznak, vagy csökkentik az immunrendszer által termelt ellenanyag hatékonyságát.

Mára nyilván mindenki előtt közismert a nagyon fertőzőképes delta-variáns, ami az esetszám kiugró megnövekedéséért felel az USA sok pontján. Ez tehát ugyanúgy VoC variáns, mint az alfa, a béta és a gamma. A további ismert variánsok: az éta, ióta, kappa, lambda és mű „csak” érdeklődésre számot tartóak (VoI) – egyelőre. A C.1.2 egyik listára se került föl, e pillanatig.

Miért szóbeszéd tárgya mégis?

Jelenleg is zajlanak a genomikai vizsgálatok a rutin koronavírus tesztek során, a dél-afrikai közösségi és magánlaboratóriumokban nyert mintákon. Ezek eredményeként a tudósok a C.1.2 variánsban számos, aggodalomra okot adó mutációt találtak. Olyanokat, amelyekről az egyéb (VoI, VoC) variánsokból nyert ismeretek alapján úgy vélik, hogy a sejtek megfertőzésében segítik a vírust, illetve abban is, hogy kitérjen a humán szervezet védelmi rendszere elől. És ez még nem minden: „Van néhány extra mutáció, amelyeknek jelentősége lehet” abban, hogy végül milyen sikeres tud lenni maga a vírus, mondja dr. Ramon Lorenzo-Redondo virológus, és ebben egyetért vele az immunológus/epidemiológus dr. Stuart Ray is. Ő így fogalmaz: „van benne néhány ’érdeklődésre számot tartó’-nak nevezhető mutáció, ezek teszik ugyanis végül figyelemre méltóvá magát a variánst”.

A variánsban jelen lévő mutációk közül sok, mint például az N501Y elnevezésű felel azért, hogy a vírusvariáns jobban tud kötődni a sejt felszínén lévő ACE2-receptorhoz. A szakértők előtt ismert, hogy a vírus ezt a receptort célozza meg azért, hogy bejuthasson a sejtbe. Más mutációk képesek csökkenteni az ellenanyagok hatékonyságát, függetlenül attól, hogy az ellenanyagok a COVID-19 elleni vakcina hatására alakultak ki, vagy pedig egy korábbi koronavírusfertőzés nyomán.

Miért mondják azt, hogy erősen mutálódott?

Úgy tűnik, a variáns rövid időszak alatt gyűjtött össze, halmozott fel sokféle mutációt. A MedRXiv-jelentés szerzői azt feltételezik, hogy a C.1.2 fejlődési üteme csaknem kétszer (kb. 1,7-szer) gyorsabb, mint általában véve a koronavírus jelenlegi globális terjedési sebessége. „A variáns szembetűnő jellemzője, hogy aggasztóan sok változást hordoz, és az is, hogy a változás folyamata igen gyorsan ment végbe” – mondja az immunológus dr. Ray. A tanulmány szerzői szerint a fejlődés nagyobb tempója párhuzamba állítható a többi ’befolyásos’ variáns (mint az alfa, béta, gamma) korai felfutásával.

Dr. Stuart Ray különbséget lát a mutálódás tempója és a fejlődés üteme között. A változás végbemeneteléhez szükségesek a mutációk, de azok léte nem jelent garanciát a variálódás bekövetkeztére nézve. „A mutálódás esetleges (random) folyamat” – mondja az immunológus. Bármikor megtörténhet, amikor a vírus a megfertőzött gazdaszervezeten belül lemásolja magát, márpedig az tudnivaló, hogy a vírusok kifejezetten sokszor duplikálódnak.

A legtöbb mutációból valójában a vírusnak nem is származik előnye. Közülük néhány azáltal juttatja a vírust valamiféle előnyhöz, hogy segíti adaptálódási képességét, amikor valamiféle sajátos környezeti nyomást érez, vagy amikor új terjedési lehetőséget talál. „Amikor egy organizmus új rést (niche) talál, akkor új kihívásokkal is szembesül. És ha ez megtörténik, akkor egy kis ideig gyorsabban fejlődhet”, magyarázza dr. Ray.

A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy a C.1.2 nagyszámú mutációja annak lehet a következménye, ha „elnyúló, hosszan tartó vírusfertőzés esetén az egyénben egy felgyorsult (vírus)fejlődési szakasz zajlik”. Olyan, ami sokkal tovább tart, mint az általában tipikus kéthetes betegséglefolyás. Ha adott a vírus számára az a lehetőség, hogy hosszú ideig szabadon tud duplikálódni egy egyén szervezetében, a különben ritka mutációk végül összeállnak, és ártó képességük összeadódhat.

A vakcinák vagy a fertőzésen való átesés következtében kialakuló ellenanyagok a C.1.2 ellen kevésbé hatékonyak?

Gyakran merül fel ez a kérdés, a szakmai körökön kívül is.

A C.1.2 variánsban egy egész sornyi mutáció van hatással a vírus tüskefehérjéjére, amit különben a célba vett sejthez való kötődésre, annak kinyitására használ. Ez az a fehérje, aminek felismerésére az mRNS-vakcinák megtanítják a szervezet immunrendszerét, s ezzel rábírják arra, hogy készüljön fel a támadásra.

Ha az ellenanyagok – a szervezet válaszaként – koronavírus-fertőzés következtében termelődnek, akkor ezek az antitestek a behatoló vírus tüskefehérjéjére vannak szabva.

Akárhogy is, a tüskefehérjében bekövetkező változások „aggodalomra adnak okot, mert hatással lehetnek az antitestek hatékonyságára, és az immunrendszer más válaszaira, amelyek célja és feladata, hogy felismerjék, ártalmatlanítsák és elpusztítsák a sejtekbe bejutó vírusokat”, magyarázza az immunológus-epidemiológus dr. Stuart Ray.

Ha az említett változások elég nagy jelentőségűek ahhoz, hogy megakadályozzák az antitesteket a C.1.2 felismerésében, akkor a vírus könnyebben térhet ki az immunrendszer elől. „Érdemes óvatosnak lennünk tehát” – összegzi dr. Ray, s hozzáteszi, hogy az ellenanyag nem a legfőbb ütőkártya a szervezet immunrendszerében. A T-sejtek és az egyéb limfociták szintén meg tudják támadni az eléjük kerülő idegen ’elemeket’, például a vírust is. „Sok mindent képesek a T-sejtek is felismerni” – fogalmaz megnyugtatóan dr. Ray.

Mennyire aggódjunk?

Vegyünk mély levegőt, s nyugodjunk meg. A szakértők azt mondják, hogy egy új variáns megjelenése nem jelenti szükségképpen a küszöbön álló gyászos véget. „Sok variánsról hallunk, de ezek többnyire csak szalmalángok – nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy kialakul-e belőlük valami jelentős, fontos változat”, mondja dr. Stuart Ray. Napjainkban a delta-variáns jóval nagyobb fejfájást okoz, mivel sok országban, így az USA-ban is ez lett a domináns törzs, ezt kell legyőzni.

„Azt megtanultuk, hogy a variánsok között most zajló futóverseny sokat árulhat el arról, hogy melyikük mennyire agresszív” – utal az immunológus/epidemiológus dr. Ray arra, hogy a delta-variáns milyen gyorsan múlta felül a legtöbb új koronavírus-variációt. „Ha egy variáns nem tudja lenyomni riválisait, kevéssé valószínű, hogy egy hasonlóan szívós, kitartó, állandó fenyegetés lesz. Látnunk kellene, de egyelőre nem vettük még észre, hogy ez a C.1.2 valahol kiüti a deltát. Persze lehetséges, hogy majd szert tesz olyan képességre, aminek a segítségével ez meg fog történni. Szóval résen kell lennünk, s éberen figyelni!” – figyelmeztet dr. Ray.

A másik szakértő, dr. Lorenzo-Redondo szerint nagyobb aggodalomra az adhat okot, hogy veszélyesebb variánsok fognak felbukkanni azzal párhuzamosan, hogy a be nem oltott, ezért ’sérülékeny’ lakosság körében tovább terjed az infekció. Így valójában a védekezésre fel nem készített, oltatlan szervezetek lassabb reagálása ad újabb és újabb táptalajt, lehetőséget a vírusok új mutációinak, mivel a vírusok csak gazdaszervezetekben képesek szaporodni, duplikálódni, ezáltal mutálódni is. Minél hosszabb tehát a vírus gazdaszervezetben eltöltött ideje, annál nagyobb az esély, hogy a sokszorozódás során újabb variánsok jöhetnek létre. „Jelenleg globális háború zajlik.” El kell kerülni azt a helyzetet, hogy azonos időben több variáns bukkanjon fel – mert ez azzal járna, hogy hosszabb lesz a járvány időszaka. Viszont a rossz forgatókönyv bekövetkeztét csak az gátolhatná meg, ha a világ összes pontján jóval több ember tudna hozzáférni a védőoltásokhoz, használva is azokat – összegezte a legfontosabb üzenetet a virológus szakember, dr. Lorenzo-Redondo.

Ez is érdekelheti

• Csaknem minden COVID-áldozat a nem beoltottak közül kerül ki az Egyesült Államokban
• A COVID-19 elleni vakcinák összehasonlítása
• Milyen ütemben alakul ki a COVID-19 elleni vakcinák hatása?

WEBBeteg.hu
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró; Forrás: What is the C.1.2 coronavirus variant — and should we be worried? (Yahoo News)
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos