Mi lesz velünk a járvány után? A kapcsolataink

Szerző: WEBBeteg - Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus

Végre kinyitott az ország, és bár még fertőtlenítővel, néha maszkban, de végre újra „szabadok lehetünk”. Régóta vártunk erre. De vajon, hogyan hat ez a párkapcsolatunkra? Befolyásolja a viszonyunkat a gyerekeinkkel? Mi történik akkor, ha egyedül vagyunk? Tudunk és merünk még egyáltalán ismerkedni? Hogyan integráljuk a gyerekünket, aki még szinte sosem volt eddig közösségben?

Kérdések, amelyekre egyelőre még csak kutatjuk a választ, hiszen sosem voltunk még ilyen helyzetben...

Mi lesz velünk a járvány után? - A téma cikkei

4/1 A munkahelyre való visszatérés
4/2 Az iskolába való visszatérés
4/3 A kapcsolataink
4/4 Mi lesz, ha az élet visszatér a „normál kerékvágásba”? Sokan aggódnak emiatt

A vírus hatása a kapcsolatainkra

Párkapcsolat: Soha véget nem érő „mézeshetek”?

Egy szerelem kezdetén a legtöbben azt kívánjuk, milyen jó lenne mindig együtt lenni, már-már összeolvadni a másikkal, amit szimbiotikus fázisnak is szoktak nevezni. A párkapcsolat előrehaladtával azonban a „mi” érzés mellett egyre inkább megjelenik az „én” is. A differenciálódás egy normális folyamat, ami azt jelenti, hogy ugyan egy pár vagyunk, ám önálló személyiséggel rendelkezünk. Ebből kifolyólag pedig szükségünk van külön programokra, saját barátokra és eltérő hobbikra. A vírushelyzet azonban ezt sok helyen felülírta, és a legtöbb pár a szokásosnál jóval több időt töltött együtt, különösen akkor, ha mondjuk mindketten otthonról dolgoztak vagy a gyerekek miatt otthon kellett lenniük. Ebben a szituációban az egyik legnehezebb az, hogy a munkahelyi és a családi tér nem különül el élesen egymástól. Gondoljunk bele, milyen nehéz rávenni magunkat arra, hogy csináljunk egy randi estet ugyanazon a kanapén, amin egy órával előtte még hivatalos megbeszélést tartottunk a főnökünkkel. Emiatt az állandó összezártságot sokan nehezen élték meg, mert egy melegítőpulcsiban sokkal nehezebb időről-időre megújulni, és egy kapcsolat hamarabb megszokottá válhat akkor, ha a legtartalmasabb közös programunk az, hogy elmegyünk együtt bevásárolni.

Ugyanakkor, olyanok is akadtak, akik kifejezetten élvezték, hogy sok időt tölthettek együtt, hogy lehetőségük volt napközben is együtt ebédelni.

És akadnak olyanok is, akik szorongva gondolnak arra, mi lesz akkor, ha kevésbé tarthatják a szemüket a párjukon. Ők félnek tőle, hogy mi történik, ha kinyílik a világ és ezzel együtt azok a lehetőségek is, amitől egy darabig kevésbé kellett tartaniuk, pl. szórakozóhelyek, kocsmák, kaszinók.

Próbáljuk megtartani azokat a szokásokat, amelyek jók voltak a karantén alatt!

Ha van rá lehetőségünk, akkor lógjunk el egy közös ebédre vagy vacsorára akár hétköznap is. Igyekezzünk beiktatni otthonon kívüli randi napokat, ami lehet egy este a kedvenc éttermünkben vagy egy nagy kirándulás a természetben. Újra adjunk magunkra és öltözzünk csinosan, igényesen. Ha a karantén alatt lett egy új, közös hobbink, pl. mozgás, puzzle vagy társasjáték, akkor ezekről ezután se mondjunk le.

Gyerekek: Ragaszkodó totyogók és függetlenedni vágyó kamaszok

A járványidőszakban nemcsak a társunkkal, hanem a gyerekeinkkel is jóval több időt töltöttünk együtt. Ez sok esetben hangsúlyosabbá tette az apák szerepét, akik annak köszönhetően, hogy otthonról dolgoztak, olyan eseményeknek lehettek részesei, amelyeknek korábban sohasem voltak. A kisgyerekek sokszor nem jártak közösségbe, kevesebbet voltak játszótéren, és kimaradtak a baba-mama foglalkozások is. Sok gyerek úgy nőtt fel eddig, hogy szinte alig találkozott más gyerekkel, és felnőttekkel is csak maszkban. Egy kisgyereknek még elsősorban a szülei közelsége fontos, hiszen ők jelentik számára a biztonságot. A kortársakra a gyerekek 1,5-2 éves kor körül kezdenek el felfigyelni, de ekkor általában még nem játszanak együtt. A közös játék az óvodában, kb. 5 éves kor körül kezdődik, tehát ennek a korosztálynak ugyan még mindig fontosak a szülei, de már erősen igényelheti a kortárs közösséget is. Míg egy kisgyerek legfontosabb törekvése, hogy fizikailag egyre függetlenebbé váljon a szüleitől, addig egy kamasz szociálisan egyre függetlenebb szeretne lenni. Így nem véletlen, hogy egy kamasz gyerek életében kitüntetett szerepe van a vele egykorúaknak. A „próbálgatás időszaka” ez, amikor a szülő jelenléte akár kifejezetten ciki és idegesítő lehet. Az online oktatásnak köszönhetően azonban az eddig alig látott kamasz gyerekünk is kénytelen volt sokkal több időt otthon tölteni még akkor is, ha ebben az „örömben” nem mindig osztozott velünk.

Kisgyerekeknél figyeljünk rá, hogy fokozatosan engedjük be őket a közösségbe, és ne erőltessünk semmit. Ha arra van igénye, hogy velünk legyen és csak a mi közelségünkből fedezze fel a világot, akkor engedjünk ennek teret. Meg kell tanulnia, hogy hogyan tud együtt játszani a többi gyerekkel, és ez nem mindig egyszerű feladat. Ami az elmúlt időszakban jól működött otthon, a családban kialakult napi rutin, az nem biztos, hogy az adott intézményben is ugyanolyan lesz. Törekedjünk arra, hogy óvoda, iskola után és hétvégén tudjunk vele minőségi időt tölteni, pl. üljünk le együtt vacsorázni, vegyük elő a társast, amit szeretett, olvassunk mesét lefekvés előtt! Az az érzés, hogy az otthoni rutin valamilyen formában megmaradt, biztonságérzetet adhat neki.

Egy kamasz gyereknél lélekben készüljünk fel, hogy mostantól jóval kevesebbet lesz otthon. Engedjük, hogy a barátaival legyen, hogy szórakozzon. Mindeközben egy kamasz gyereknek is szüksége van a szülői támogatásra és iránymutatásra még akkor is, ha ezt konkrétan nem is ismerné el. Itt se maradjanak el a közös étkezések, hiszen ez a legkézenfekvőbb alkalom arra, hogy kötetlenül beszélgessünk. Ráadásul, egy fejlődésben lévő kamasz szervezet mindig éhes! Ezenkívül keressünk kevésbé direkt alkalmakat a kapcsolódásra, menjünk el vásárolni, vonjuk be őket a főzésbe vagy nézzünk meg egy filmet együtt.

Egyedüllét és félelem a visszatéréstől

Elsőre akár furcsának tűnhet, de a vírus egy kicsit kiegyenlítette az egyenlőtlenségeket, azaz sok magányosan élő, zárkózott ember érezhette azt, hogy végre nem lóg ki a sorból. Nem volt többé kínos feszengés a céges bulin, hanem végre igazi „ürügy” volt arra, hogy az ember otthon maradhasson, ráadásul mindenki ezt csinálta. A vírus hatására nagyon sok minden áthelyeződött az online térbe: edzés, pszichológus, képzések. Nem voltak közös kávézások a barátnőnkkel, elmaradtak a munka utáni borozások és a nyári fesztiválok. Időközben viszont lehet, el is szoktunk már tőlük és szinte szorongunk, ha tömegben, emberek között kell lennünk. Előfordulhat, hogy a korábban rutinos ismerkedés most sokkal döcögősebben megy, bizalmatlanabbak vagyunk és félve válunk meg a maszkunktól is. Jobban feszengünk az edzőteremben, hiszen az online tornán senki se látta, hogyan áll rajtunk az edzőruha, és azt sem, ha kicsit ügyetlenebbek vagyunk, ahogy személyesen a pszichológusnak is nehezebb megnyílni, és emiatt inkább sokszor el sem megyünk.

A legfontosabb kérdés: jól esik egyedül lenni vagy vágynék társaságra? Ne kapkodjunk, adjunk időt magunknak. Ha úgy tartjuk komfortosabbnak és megtehetjük, maradjunk még egy darabig az online térben. Használjuk jól az internet nyújtotta lehetőségeket! Lehet, hogy részesei lettünk egy olyan online közösségnek, ami később a való életbe is átültethető, de ha nem, még mindig találhatunk olyan Facebook-csoportokat, blogokat, ahol nagyszerű közösség verődhet össze. Ne feledjük, hogy ebben a helyzetben, amiben most vagyunk, minden érzés normális. Nem éltünk még át világjárványt, de az őseink háborúkat igen. A háborús kutatások azt mutatják, hogy az emberek rosszul viselik azt, ha megfosztják őket a korábban biztonságot jelentő környezetüktől vagy szociális hálójuktól. A háborúból hazatért katonák vagy foglyok később nehezen tudtak visszailleszkedni, és sokszor szenvedtek különböző pszichés problémáktól, mint amilyen a szorongás is. Nincs ez másképp a mostani járvány idején sem, ezért nem meglepő, ha valakinek nehezebben megy a visszailleszkedés. Abban az esetben, ha ez tartósan fennáll, mindenféleképpen javasolt a megfelelő szakember felkeresése!

Tovább

Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológusForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Poszt-COVID stressz zavar és...

A járvány egyik fontos, és mind egészségügyi, mind anyagi és a mentális jóllét szempontjából legmegterhelőbb maradványtünete a poszt-COVID...

5 millió 23 ezer a beoltott, 258 az...

Folyamatosan zajlik az oltás, a beoltottak száma 5 023 145 fő, közülük 3 012 483 fő már a második oltását is megkapta. 258 az új fertőzöttek...

Mit jeleznek az ellenanyagszintek...

Több megkeresés is érkezett szerkesztőségünkbe olyan személyektől a koronavírus oltás kapcsán, akik 3-4 hete már megkapták a második dózis...

Mit mutat a koronavírus teszt az...

Ön is a közé a többmillió magyar közé tartozik, aki már megkapott legalább egy dózis COVID-19 elleni védőoltást? Érdekli, hogy kialakult-e...

A COVID-19 szívet érintő...

A COVID-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 nevű koronavírus elsősorban a légutakat, légzőszervet támadja meg, de nem ritka egyéb szervek...

Hogyan készüljünk fel a COVID-19...

Íme pár tanács, és válasz néhány gyakran feltett kérdésre azt illetően, hogy hogyan kellene felkészülni a COVID-19 elleni védőoltás beadására.

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.