• Létezik kiút a kényszerbetegségek fogságából

        Szerző: WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró

        Egyre többen és többször használják a hétköznapi beszédük során a kényszeres kifejezést anélkül, hogy ismernék a valódi jelentését, s hogy mivel is jár ezzel a betegséggel együtt élni és megküzdeni. Manapság is hatalmas kérdés, hogy mikortól tekinthető valaki kényszeresnek, s főként betegnek a kényszeres cselekedetei, gondolatai miatt.

        A kényszerbetegség a negyedik legnagyobb pszichiátriai kórkép, ami kezelés nélkül egyre csak rosszabb állapotot eredményez a páciensek számára, akik szenvednek a problémájuk miatt, de nem mindenkinek van bátorsága szakszerű segítséget kérni. Ha elhanyagolják a kényszerbetegségben szenvedő emberek a gyógyítás lehetőségét, gyakorta csúszhatnak az alkoholizmus, a depresszió, a gyógyszerfüggőség vagy a pánikbetegség fogságába. A kényszergondolatok és -cselekedetek rabságából van kiút, ha a beteg pszichiáter segítségét kéri, aki minden egyes helyzetet a páciensre „szabva” kezel a beszélgetésekkel, speciális foglalkozásokkal, és esetenként a gyógyszeres kezelésekkel, vagy épp ezek komplex kombinációjával.

        Hirdetés

        Dr. Tolvay Katalin pszichiáterrel a kényszerbetegségek megnyilvánulási formáiról, a hétköznapi életet megkeserítő hatásairól, a kórság kialakulásának okairól, kezelési lehetőségeiről beszélgettünk, több más kérdés mellett.

        - Az orvostudomány jelenlegi ismerete szerint a kényszerbetegségek – kényszergondolatok és -cselekedetek , milyen jellemző tünetekben nyilvánulnak meg, s mikor fedezi fel magán a páciens, és mit tud tenni ellene a napi életvitele során?

        - A kényszeres zavar kritériuma, hogy minimum napi egy órában kényszergondolatok és/vagy kényszercselekedetek állnak fenn az érintett életében, s ezek jelentős szubjektív szenvedést vagy funkciózavart okoznak. Kényszergondolatról beszélünk a tudatunkba akaratunk ellenére betörő, újra és újra visszatérő, szorongást keltő gondolat esetén. Az egyén a gondolattal nem tud azonosulni, nem érzi sajátjának, mégsem tud szabadulni tőle. A kényszercselekedet pedig ismétlődő, általában rituális jellegű viselkedés, mely szorongáscsökkentő hatású. A szorongással való kapcsolata miatt a kényszeres zavart korábban a szorongásos zavarok csoportjába sorolták. Az újabb betegségosztályozási rendszer külön fejezetet hozott létre a kényszer spektrumba tartozó betegségnek – kezdte gondolatát dr. Tolvay Katalin pszichiáter szakorvos.

        Miként válhat a kényszerbetegség szenvedéssé, szorongásos állapottá a betegek életében, ami depresszióhoz vezethet?

        - Leggyakrabban a kényszergondolatok és -cselekedetek fennállnak a betegek életében, és köztük jellemző kapcsolat van: a kényszergondolat a szorongás szintjét jelentősen megemeli, a kényszercselekedettel pedig az adott személy igyekszik azt csökkenteni. Jellemző és közismert a kórokozóktól való félelem, ami a betegben azonnal megfogalmazódik, ha például a buszon vagy a villamoson megfogja a kapaszkodót. A kényszergondolatban azonnal felmerül, hogy a kapaszkodón lévő baktériumok, szennyeződések miatt megbetegszik, megfertőződik az illető, ami ismétlődő kézmosáshoz, a kéz fertőtlenítéséhez vezethet. Amennyiben a kényszergondolat bizonytalansággal, kétellyel kapcsolatos (valóban kihúztam a vasalót a konnektorból, elzártam a gázt, lekapcsoltam a villanyt), ismétlődő ellenőrzésben fejeződik ki.

        Kényszergondolatok és kényszercselekedetek

        A kényszerbetegség tünetei közé tartozik például, amikor a betegek újra és újra jelentkező kényszergondolatok mellett állandóan késztetést éreznek az adott kényszeres gondolat keltette szorongás oldását célzó kényszercselkedetek végzésére, amelyek azonban maguk is feszültséget keltenek. A kényszergondolatokat a betegek maguk is kórosnak érzik, zavarja őket a kiegyensúlyozott életminőségük megteremtésében, szorongást okoz számukra ez a kínzó állapot, próbálnak megszabadulni mind a kényszergondolatoktól, mind a kényszercselekedetektől, de erre orvosi segítség nélkül egy bizonyos idő után nem képesek, így az ismétlődő kényszercselekedetekbe menekülnek, ami ha kezeletlen marad, rontja az életminőségüket, s teljes elszigetelődést is kialakíthat a környezetükben.

        - Mitől válik ez az állapot kényszeressé, betegessé?

        - Ezt az állapotot az teszi betegessé, és időrabló, szenvedést okozó tevékenységgé, hogy a befejezettség élménye hiányzik, a kényszergondolat és kényszercselekedet ismétlődő végrehajtása ellenére is újra visszatér. Vannak azonban esetek, amikor kényszergondolatok vagy kényszercselekedetek izoláltan jelentkeznek.

        Ismeri-e már az orvostudomány a kialakulás okait, s mennyiben meghatározóak a családi, genetikai örökletességek a kényszerbetegségek kialakulásában?

        - A betegség kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak. Elsőfokú rokonok körében a betegség előfordulása húsz százalék körüli, míg a teljes népesség esetében 3 százalékra tehető azoknak a betegeknek az aránya, akikkel a szakorvosok találkoznak.

        A kényszercselekedetek sora szinte végtelen, személyenként-egyénenként változik, de egymáshoz hasonlatos is lehet. Miként kerül a beteg ennek a fogságába, mi tartja fenn ezt az állapotot, s miként lehet ezzel együtt élni, tekintettel a családra, a környezetre, a munkahelyre?

        - A kényszergondolatok tartalma gyakran ijesztő, fenyegető a betegek számára, például agresszív vagy szexuális tartalmú kényszergondolatok esetén. A beteg ezért megpróbálja kiszorítani őket a tudatából, de minél jobban próbálja, annál kevésbé sikerül. Fontos eleme a betegség kialakulásának a kontrollvesztés: a kényszercselekedetek ismételgetése annak ellenére, hogy a beteg szeretné azt abbahagyni. A kényszerbetegség és egyéb pszichés zavarok közt igen nagy az átfedés, a komorbiditás. A kényszerbetegek 70 százaléka depressziós, 12 százaléka pánikbeteg, 20 százaléka szenved valamilyen speciális fóbiában, magas arányban jellemzően szociális fóbiában, valamivel kevesebb azoknak az aránya, akik evészavarral küszködnek.

        Milyen biológiai, biokémiai vagy bizonyos agyi tünetek mutatkoznak meg a kényszerbetegség során, s miként kezelhető, gyógyítható a magával is békétlenségben élő páciens?

        - A kényszeres zavar a homloklebeny-törzsdúcok-talamusz háromszögben megjelenő fokozott aktivitáshoz köthető. Az idegi ingerületátvivő anyagok közül a szerotonin és a dopamin szerepe bizonyított. Érdekes lehet, hogy a szülői nevelési attitűd is fontos: a túlóvó, bizonytalan és a szigorú, a kis vétséget is maximális büntetéssel sújtó nevelésnek egyaránt jelentős szerepe van. Amennyiben maga a szülő is kényszeres, a gyerek tüneteinek kialakulásában a mintakövetés is szerepet játszik. A betegség létrejöttében kóros tanulási folyamatok, és gondolkodási hibák is előfordulnak. A kezdet időpontját pedig az aktuálisan fennálló stresszhatások határozhatják meg. A kényszeres zavar a két nemnél hasonló arányban jelenik meg. A fiúk korábban, jellemzően a tizenéves korukban vagy annál korábban kezdenek tüneteket mutatni. A nők esetében ez általában jóval későbbi időre tehető. Gyakran az első gyermek születése körüli időben jelenik meg. Mi eredményezhet gyógyulást? - kérdez vissza dr. Tolvay Katalin pszichiáter szakorvos. – Ha felismeri a beteg vagy például a környezetében egy egészséges személyiséggel rendelkező családtag, hogy napi egy óra vagy az afeletti kényszeres cselekedet vagy kényszeres gondolat rendre ismétlődik, mindenképpen indokolt szakembert felkeresni. Magától a probléma nem szűnik meg, és nem múlik el, nem oldódik meg, nem lesz jobb a beteg állapota. Abban az esetben is gondoljunk erre, ha a kényszeres tünetekkel eltöltött idő ennél rövidebb, de jelentős szenvedést okoz vagy súlyosan befolyásolja, akadályozza az egyén napi rutinját, az életviteléhez tartozó feladatok végzését. Ez egyénenként változhat.

        Vagyis a pszichiáter a beteg állapotának és kényszerbetegségének függvényében állítja fel a pontos diagnózist, és határozza meg a kezelés módját, időtartamát?

        - A tünetek értő kikérdezése és a pszichiátriai vizsgálat általában egyértelművé teszi a diagnózist. Kérdéses esetekben, becslőskálák állnak rendelkezésre. A betegség kezelésében általában a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia kombinációja a legeredményesebb. A gyógyszerek közül az antidepresszánsok egy része hatékony kényszerellenes hatással bír. Ezeket a gyógyszereket orvosi kontroll mellett, legalább egy évig folyamatosan szedni kell a betegnek, hogy ne essen vissza. A kognitív viselkedésterápia is bizonyítottan hatásos a kényszeres tünetek kezelésében, melyek típusai és súlyossága szintén egyénenként változik, egészen a legsúlyosabb állapotig, ami a beteg életminőségét alapjaiban változtatja meg. Ez a terápia magába foglalja a gondolkodásban megjelenő torzítások korrekcióját, és viselkedésterápiás elemeket: az expozíció és válaszmegelőzés azt jelenti, hogy kitesszük a beteget annak a feltételrendszernek, amelyben a kényszeres viselkedés megjelenik, de nem hagyjuk, hogy a kényszereket végrehajtsa. Helyette a figyelmét eltereljük, relaxációval csökkentjük a feszültségét. A túlcentralizálás esetén pedig megkérjük a pácienst, hogy hajtsa végre a kényszeres viselkedést, lényegesen hosszabb ideig, mint ahogyan spontán végezné a hétköznapok során. Egyéb pszichoterápiás módszerek is hatékonyak lehetnek.

        - Teljes tünetmentesség, gyógyulás elérhető, remélhető?

        - Teljes tünetmentességet nem minden esetben sikerül elérni, de ha csökkenteni tudjuk a kényszeres viselkedés súlyosságát, és az azzal járó időt és megterhelést, javíthatjuk a pácienseink mindennapi életét, viselkedését, elérhetjük önmaga elfogadását, a szorongások oldását, a kényszercselekedetek vagy -gondolatok enyhülését, csökkenését.

        A kényszerbetegség tünetei és kezelése

        Tünetek lehetnek a fertőzéstől való félelem s egyben kényszergondolat, agresszivitással, gyilkossággal kapcsolatos kényszergondolatok, vallással kapcsolatos kényszeres cselekedetek sorozata (pl. a kényszerbeteg úgy érezheti, hogy egy imát többször egymás után el kell mondania, vagy valamit újra és újra meg kell gyónnia). Kényszercselekedet lehet a tisztálkodáshoz kapcsolódó, már-már az egészséget károsító mániás félelem a fertőzésektől, a takarítás olyan fokú kényszercselekedete, amivel a beteg a környezetét az „őrületbe kergeti”, a társ, a gyermek vagy mások ellenőrzésének, kontrollálásának, elszámoltatásának megmagyarázhatatlan mértéke, s olykor a nem létező események, cselekedetek kivetítése az éppen kiszemelt „áldozatra”, aki bármit mond, elfogadhatatlannak tűnik a válasza a kényszerbeteg számára. Ez sajnos teljesen tönkreteheti a párkapcsolatot, a szülő-gyermek viszonyt is. Gyermekek esetében a szülőknek, nagyszülőknek hatalmas szerepük és felelősségük van abban, hogy időben felismerjék a kényszeres gondolatok és/vagy kényszeres cselekedetek visszatérő állapotát. A gyermek titkolja, tagadja, szégyelli mindezeket, így nehezebb tetten érni és a segítségére lenni családon belül is. Ha mégis kiderülnek ezek a frusztráló helyzetek, a türelmes, békés, nyílt és szeretetteljes beszélgetések után, semmiképpen ne keseredjenek el a szülők, ha eredménytelen minden jó szándékuk. Gyermeküket mindenképpen szakorvoshoz kell vinni, és rá bízni a speciális gyógykezelést. Épp ez vonatkozik a felnőttekre is. Kuruzslással, időhúzással semmire nem megyünk. A korszerű pszichoanalízis és egyéb viselkedésterápiák sokasága, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel, a gyógyulás felé vezeti a kényszeres betegségben szenvedőket. Gyermekkorban egyébként is csak indokolt esetben alkalmazzák a pirula felírását.

        Olvasson tovább! A depresszió kezelése

        Forrás: WEBBeteg
        Balogh Mária, újságíró
        Szakértő: Dr. Tolvay Katalin, pszichiáter

        Módosítva: 2019.04.02 13:03, Megjelenés: 2019.04.02 13:03
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        Bepisil, rohan a WC-re

        Bepisil, rohan a WC-re

        Dr. Sándor György

        Hogyan előzhetők meg a húgyhólyag és az alsó húgyutak funkcionális zavarai?

        Nátha kisbabáknál

        Nátha kisbabáknál

        Szponzorált tartalom

        A nátha a legkisebbek esetében különösen gyakori betegség. Mit tehetünk? (x)

        Kényszerbeteg vagyok?

        22 éve szenvedek abban, hogy előre egy évre felírom a napi teendőimet, és azt minden nap meg kell tennem. 3 éves a fiam, még nem beszél. Tegnap voltunk pszichiátrián, ott azt mondták, azért van elmaradva a gyermekem, mert kényszerbeteg vagyok - Válogatás a WEBBeteg orvos válaszol rovatának kérdéseiből.

        Létezik kiút a kényszerbetegségek fogságából

        Egyre többen és többször használják a hétköznapi beszédük során a kényszeres kifejezést anélkül, hogy ismernék a valódi jelentését, s hogy mivel is jár ezzel a betegséggel együtt élni és megküzdeni. Manapság is hatalmas kérdés, hogy mikortól tekinthető valaki kényszeresnek, s főként betegnek a kényszeres cselekedetei, gondolatai miatt.

        Kényszerbetegség - Rituálék fogságában

        Mindannyian jártunk már úgy, hogy le kellett ellenőriznünk, bezártuk-e a lakás ajtaját, kihúztuk-e a vasalót. Vannak azonban, akik ezt több százszor is kénytelenek megismételni, akár több utcasarokról visszafordulva is.

        Miért jó énekelni? - Az éneklés pszichés vonatkozásai

        Az emberi hang egy mindenki számára hozzáférhető hangszer. A saját hangunk és szüleink hangjának élménye a legkorábbi tapasztalataink közé tartozik. Mielőtt egy kisgyermek megtanul beszélni, már az úgynevezett nyelv előtti ábécé rendszerében képes kommunikálni az édesanyjával. Ez a fajta nonverbális kommunikáció, a játék a hangszínnel, hangmagasággal, hanglejtéssel, hangerővel és tempóval, megegyezik a zene kifejezőeszközeivel.

        Perfekcionizmus, maximalizmus: A gyakorlás segít leküzdeni

        Állandóan a tökéletességre törekedni nagyon megterhelő és kimerítő. A perfekcionisták és maximalisták nem tudják megfékezni igyekezetüket, és ezért sokszor nem készülnek el időben feladataikkal. Az önmagukkal és másokkal szembeni teljesíthetetlen elvárásaik miatt állandóan elégedetlenek.

        A hajtépés pszichológiája

        A trichotillomania nem más, mint egy olyan kényszerbetegség, mely során a beteg leküzdhetetlen vágyat érez a hajtépésre. Ez a viselkedés látható, foltokban történő kopaszodáshoz vezet, leggyakrabban a homlok felett, halántéktájon, a szemöldök és a szempilla területén, ám a test bármely részén elfordulhat.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.