Tévhitek és tények a rák kialakulásáról

A Rákgyógyítás górcső alá vette a daganatos betegségek kialakulásával és felismerésével kapcsolatos gyakori állításokat és a szakmailag megalapozott tudnivalókat a betegek és hozzátartozóik számára.

Nem igaz, hogy a rák mindig panaszokat okoz

Sajnos az, hogy egészségesnek érezzük magunkat, nem garancia arra, hogy valóban azok is vagyunk. A rosszindulatú daganatos betegségek egy része alattomosan bujkál a szervezetben: legyen szó akár nőgyógyászati daganatokról, akár vastagbélrákról, vesetumorról vagy hasnyálmirigyrákról, a betegség egy ideig észrevétlenül fejlődik, akár évekig nem okozva semmilyen panaszt.

Ezért fontos annyira, hogy amelyik tumortípusnál erre lehetőség van, rendszeresen járjunk el a szűrővizsgálatokra. Ha pedig azt érzi, hogy valami nincs rendben a szervezetében, ne halogassa a kivizsgálást! Mindig mindenki fel tud sorolni féltucatnyi okot, hogy miért nincs ideje orvoshoz fordulni. Ennek a szomorú következménye az, hogy minden egyes héten emberek százai szembesülnek azzal: ha korábban rászánták volna magukat a kivizsgálásra, nagyobb esélyük lenne a gyógyulásra.

Lásd még A leggyakoribb daganatok első tünetei

Nem igaz, hogy a rák csak az idősek betegsége

Bár igaz, hogy az életkor előrehaladtával – ahogyan a sejtek megújulóképessége romlik, s az évtizedeken át felhalmozódó környezeti hatások összeadódnak – sok daganattípusnak nő a kockázata, vannak olyan tumortípusok, amelyeknek fiatalabb korban van nagyobb esélye. A kifejezetten gyermekkorra jellemző ideg- és vérképzőrendszeri daganatok mellett a nyirokrendszer tumorai, a hererák, a méhnyakrák vagy az emlődaganat jelentős számban érint fiatalabb felnőtteket is.

Nők számára védelmet az évenkénti nőgyógyászati kontroll jelent, valamint az önvizsgálat. A fiatal emlőállományt a mammográfia nem képes megfelelő megbízhatósággal átvilágítani, ezért kiemelt hangsúlyt kell kapnia a mellek havi önvizsgálatának. Ugyanez igaz a férfiakra is: a hererák a tudomány mai állása szerint nem előzhető meg, ám a kóros elváltozás korai felismerése és kezelése esetén a tumor a legnagyobb arányban meggyógyítható daganatos folyamatok közé tartozik.

Nem igaz, hogy a rák biztosan szétterjed a szervezetben

Az előrehaladott rosszindulatú daganatos betegségek egyik ismérve, hogy az elsődleges (primer) tumorról a daganatsejtek átterjedhetnek a környezetükre, valamint a vérárammal és a nyirokkeringéssel a szervezet távolabbi szerveiben is képesek megtapadni, majd növekedésnek indulni.

Áttétek (metasztázisok) az átlagosnál gyakrabban jelennek meg a májban, a tüdőben, a csontokban vagy az agyban. Az egyes daganatoknak ugyanakkor szövettani típusuktól függően rendkívül különböző az agresszivitásuk és áttétképzési hajlamuk. Annál kisebb az esély arra, hogy később áttétek alakuljanak ki, minél hamarabb sikerül műtétileg eltávolítani egy daganatot.

A kiújulást és az áttétek megjelenésének kockázatát csökkentik a műtét utáni kemoterápiás kezelések is, amelyek az esetlegesen a szervezetben maradt ráksejtek elpusztítását célozzák. Az utóbbi években a daganatokra célzottan ható gyógyszeres terápiák térhódítása révén az áttétes betegségek kezelésében is nagy előrelépések történtek.

Nem igaz, hogy csak a tumor méretétől függ az áttét

Elsődlegesen nem a tumor mérete határozza meg, lehet-e a szervezetben áttét (metasztázis). Van összefüggés a két tényező között, mert egy daganat a növekedése által képes betörni a nyirokrendszerbe vagy az erekbe, s azokon keresztül szétterjedni, ám az ok-okozati kapcsolat nem ennyire közvetlen és automatikus.

Az áttétképzési hajlam függ a szövettani jellemzőktől, a tumor agresszivitásától, elhelyezkedésétől, terjedési irányától, szerkezetétől, a fellelhető tumorsejtek tulajdonságaitól. Egy néhány milliméteres melanoma is adhat áttétet, míg szerencsés esetben egy több centiméter átmérőjű emlődaganatot is el lehet úgy távolítani, hogy nem maradnak vissza áttétképző tumorsejtek.

Nem igaz, hogy a dohányzás csak a tüdőrák kockázatát növeli

Tévednek azok, akik a cigarettában csak a tüdőre veszélyes – a tüdőrák kialakulásának kockázatát 40-szeresre emelő – szenvedélyt látnak. A kátrány és a nikotin mellett mind az erősebb, mind a gyengének mondott cigaretták füstje több mint ezerféle rákkeltő anyagot tartalmaz.

Miután a méreganyagokat a dohányosok folyamatosan adagolják a saját és környezetük szervezetébe, ezzel növelik a szájüregi rákok, a garat- és a gégerákok vagy a mérgeket a szervezetből kiválasztó húgyhólyag és vese rosszindulatú daganatos elfajulásának kockázatát. A dohányosok gyakori ellenérve, hogy olyan emberek is megbetegednek, akik sosem gyújtottak rá. Ez igaz, ám a tüdőkórházakban vagy a fej-nyaksebészeti központokban szembetűnőek az arányokban megmutatkozó különbségek.

Nem igaz, hogy tumormarker-vizsgálattal előre lehet jelezni a rákot

A vérből kimutatható tumormarkerek vizsgálata önmagában nem alkalmas szűrésre, mivel értékük nemcsak daganatok miatt változhat: a magasabb értékek nemcsak rákos folyamatot jelezhetnek, hanem gyulladás miatt is megemelkedhetnek. Ennek az ellenkezője is előfordulhat, azaz olykor egy előrehaladott rák esetén is megtörténhet, hogy a vér tumormarker értékei normális szinten maradnak.

Mire jók akkor a tumormarkerek? Az értékek folyamatos követése a már diagnosztizált betegek esetén jelzőül szolgálhat a daganatellenes terápia hatásosságának mérésében, illetve – ugyancsak az adott beteg korábbi eredményeit ismerve – figyelmeztethet az esetleges kiújulásra.

A magasabb tumormarker érték miatt általában kontrollvizsgálat történik, és ha ez ismét magasabb, illetve növekvő értéket mutat, akkor rendszerint képalkotó vizsgálatokat (röntgen, ultrahang, csontizotóp, MRI...) kezdeményeznek annak kiderítésére, mi állhat a változás hátterében.

A teljes cikksorozatot partnerünk, a Rákgyógyítás weboldalán olvashatja.