Csontritkulás
Mindent a témáról
|
További tartalmak
Minden rovat és szolgáltatás
|
Az oszteoporózis (osteoporosis), más néven csontritkulás a csontrendszer betegsége. A csontok tömege, minősége és szilárdsága csökken, miközben egyre törékenyebbé válnak. Csontritkulás nőknél és férfiaknál egyaránt kialakulhat minden életkorban, de idősebb korban gyakoribb.
A Csontritkulás Világnapja |
A WHO indítványára a Csontritkulás Világnapját 1999 óta október 20-án tartják. A betegség Magyarországon is komoly népegészségügyi gond, gyógyítására és megelőzésére országos program készült. |
A csontritkulás kezelésére a terápiát annak függvényében választják ki, hogy a betegség milyen stádiumban van. A kezelés elsősorban a csontanyagcsere befolyásolására és a fájdalom csillapítására irányul. Kezelés nélkül a betegség egyre súlyosbodik, a csontok törékenysége fokozódik, nő a csonttörés kockázata. Ha az oszteoporózis következtében a beteg már csonttörést is szenvedett, akkor az újbóli törések megakadályozása érdekében mind a törések szakszerű ellátása, mind a csontritkulás megfelelő kezelése életbevágóan fontos. Ne várja meg, míg idáig fajul az állapota! Ezért is nagyon fontos lehetőleg minél hamarabb megkezdeni a megfelelő terápiát, amely jelenthet gyógyszeres kezelést, esetleg hormonkezelést. Akár gyógyszeres, akár hormonkezelésben részesül, elengedhetetlen a helyes táplálkozás, speciális étrend betartása, illetve a megfelelő, rendszeres sportolás. Az egészséges életmód, illetve az arra való átállás mind a csontritkulás megelőzésének, mind már kialakult betegség esetén a súlyosbodás megakadályozásának fontos része.
Ez is érdekelheti! A csontritkulás (oszteoporózis) előjelei és veszélyei
Amennyiben orvosa gyógyszeres kezelést vagy szájon át szedhető hormonkészítmények szedését rendelte el, szedje ezeket orvosa utasításainak megfelelően!
Járjon rendszeresen az előírt kontrollvizsgálatokra! Ez azért is fontos, hogy aktuális állapotának megfelelően kezelőorvosa szükség szerint módosítani és optimalizálni tudja a terápiát.
Ügyeljen a helyes testtartásra ülés, állás, járás, emelés és egyéb tevékenységek közben. Ennek elsajátításában kérje gyógytornász segítségét vagy kezelőorvosa tanácsát.
o Amennyiben látásproblémái vannak, viseljen Önnek megfelelő látásjavító eszközt (szemüveget vagy kontaktlencsét)!
o Szükség esetén használjon járást segítő eszközt (pl. mankó, járóbot, járókeret)!
o Viseljen lapos, csúszásmentes talpú lábbelit!
o Csökkentse a szédülés és járási bizonytalanság kockázatát! Ennek érdekében lehetőség szerint kerülje az olyan gyógyszereket, amelyek befolyásolják reakcióképességét, ilyenek például a nyugtató- és altatószerek. Ha pszichés vagy alvásproblémái vannak, beszéljen orvosával a kezelési lehetőségekről! Ha egyéb betegsége van (pl. keringési zavarok, cukorbetegség), kezeltesse azokat, szedje gyógyszereit orvosa előírása szerint, rendszeresen ellenőriztesse állapotát!
o Tartson otthon egy kis élelmiszerkészletet arra az esetre, ha odakint nedves, havas vagy jeges az út, hogy ilyen veszélyes felületen ne kelljen közlekednie!
o Távolítsa el a lakásból azokat a tárgyakat, amiben megbotolhat. Tegye biztonságosabbá otthonát! A fürdőszobába például szereltessen fel kapaszkodókat és használjon csúszásgátló kádkilépőt; a lépcsőhöz szereltessen korlátot, a lépcsőfokok esetleges egyenetlenségeit igazíttassa ki, helyezzen rájuk csúszásgátlót; ügyeljen a megfelelő megvilágításra; a csúszós, felgyűrődő szőnyegeket távolítsa el a lakásból.
Viseljen csípővédő nadrágot! Ez olyan alsónemű, amely mindkét oldalon a csípőnél belevarrott, kagylóhéj alakú lágy műanyaggal van kipárnázva. Helyes használat mellett eleséskor tompítja az ütés erejét, és jelentősen csökkenti a combnyaktörés rizikóját.
Mindig tartsa magánál feltöltött mobiltelefonját, hogy szükség esetén segítséget tudjon hívni!
Ügyeljen a helyes táplálkozásra és a megfelelő étrend betartására!
o A soványság (20 alatti BMI) a csontritkulás egyik rizikófaktora. Igyekezzen elérni és megtartani az egészséges, normál testsúlyt!
o Gondoskodjon a szükséges kalcium- és D-vitamin-bevitelről!
Kalciumban gazdag táplálkozással az oszteoporózisos csonttörés kockázata csökkenthető. A kalciumnak fontos szerepe van többek között a csontok felépítésében és stabilitásában. Csontritkulás esetén naponta kb. 1000-1500 mg kalciumot kell táplálkozás útján a szervezetbe juttatni. Ez az igény fedezhető kalciumban gazdag élelmiszerek fogyasztásával, ilyenek a sajtok, a tej és a tejtermékek, de a zöldségekben is megtalálható ez a fontos ásványi anyag, a brokkoli és a kelkáposzta például nagy mennyiségben tartalmazza, ahogy a hüvelyesek és a teljes kiőrlésű gabonafélék is. Ha orvosa azt javasolja, kiegészítésképpen kalciumkészítmények szedésére is szükség lehet.
Szervezete megfelelő D-vitamin-ellátottságáról is gondoskodnia kell! A D-vitamin szükséges ahhoz, hogy a kalcium beépüljön a csontokba. Szervezetünk a D-vitamint 90 százalékban maga állítja elő napfény hatására. Mivel az élelmiszerek közül csak nagyon kevés tartalmazza (pl.: halételek, tej, vaj, tojássárgája), csontritkulás esetén csak táplálkozás útján nem lehet hozzájutni a hiányzó mennyiséghez, ezért a csontritkulás terápiájának részeként az orvosok gyakran rendelik el D-vitamin-készítmények szedését.
Figyelem! A kalcium és D-vitamin-tartalmú táplálékkiegészítők csak orvossal való konzultáció után alkalmazhatóak, mivel például veseköves beteg nem szedhet kalciumkészítményt!
A csontritkulásban szenvedő betegeknek ajánlott a rendszeres testmozgás, mivel pozitívan befolyásolja a csontanyagcserét. A fizikai aktivitásnak kiemelkedő szerepe van a csonttömeg felépítésében, megőrzésében és a csontok minőségében. Miközben mozgunk, az izmok megfeszülése és a nehézségi erő mechanikai ingerként hatnak a csontjainkra. A csontok reagálnak az ingerre: a csontanyagcsere fokozódik és új csontsejtek képződnek.
Ez okból kifolyólag a sportosan aktív embereknél ritkábban alakul ki csontritkulás. A sportnak nemcsak a megelőzésben, hanem célzott mozgásprogram formájában a csontritkulás kezelésében is jelentős szerepe van a csonttömeg megőrzése és felépítése révén. A legmegfelelőbbek az erősítő edzés és az úgynevezett kombinált mozgásprogramok. Utóbbiak az erőnlét, a kitartás és az egyensúlyérzék mellett a koordinációt is támogatják. Az erősítő edzés különösen hatékonynak bizonyul, ennek során ugyanis nagyobb terhelés éri a csontokat, mint a kitartást javító edzés közben, vagyis jobban serkenti a csontanyagcserét.
De a séta, valamint az olyan sportágak is, amilyen a nordic walking, a tajcsi vagy a torna, illetve a hétköznapi mozgásformák, például a lépcsőzés is pozitív hatással vannak a csontritkulásos betegekre. Hozzájárulnak ahhoz, hogy csontritkulása ellenére is biztosabban mozogjon és aktívabb legyen, ami pedig jó a csontanyagcserének.
Az általános jó közérzetért és a szív- és érrendszer egészségének megőrzése érdekében hasznos az úszás és a kerékpározás. Ezek a sportágak a csonttömeg felépítésére és megőrzésére kevésbé vannak hatással, ezért kifejezetten az oszteoporózis terápiájában kevésbé hatékonyak. Mindamellett természetesen űzhetők egyéb pozitív hatásaik miatt, csak mellette a már említett gyakorlatok végzése is javasolt.
Fontos szabály, hogy ha Ön csontritkulásban szenved, mielőtt sportolni kezd, beszéljen orvosával, aki sport- vagy fizioterapeutához is irányíthatja Önt. Nagyon fontos ugyanis, hogy az edzést, beleértve az erősítő edzést is helyesen végezze, a gyakorlatokat pontosan kivitelezze, valamint hogy izmait és csontjait ne terhelje túl. Mindez különösen fontos abban az esetben, ha a csontritkulása már előrehaladottabb állapotban van, illetve ha ebből kifolyólag már egy vagy több csonttörést is szenvedett.
Bármit is sportol, mindig biztonságos környezetben tegye, ügyeljen a balesetmegelőzésre, és ne terhelje túl magát!
Olvasson tovább! A csontritkulás nem csak az idősebb korosztályt fenyegeti
Forrás: WEBBeteg
B. M., szakfordító; gesundheit.gv.at, beobachter.ch
Lektorálta: Dr. Árki Ildikó, háziorvos
Nyílt nap a debreceni reumatológián
Az arthritis és a csontritkulás világnapjaihoz csatlakozva a Debreceni Egyetem szakemberei ingyenes betegfórumot tartanak október 19-én a Klinikai Központban. Az érdeklődők a megelőzésről, a terápiás eljárásokról és a helyes életmódról tájékozódhatnak.
Milyen vizsgálatokkal igazolható a csontritkulás?
A kivizsgálás a páciens egyéni és családi kórtörténetének alapos kikérdezésével kezdődik. Fontos figyelembe venni a beteg kórelőzményében előforduló traumákat, beleértve az eséseket, és természetesen a családban előforduló csontritkulást, valamint a beteg életkorát.
Idiopathiás juvenilis oszteoporósis (IJO) - a gyermekkori csontritkulás
A betegség primer oszteoporósis, vagyis hátterében nem diagnosztizálható más betegség, kialakulásának oka ismeretlen.
A csontritkulás okai és rizikófaktorai
Harmincöt éves korát követően szinte mindenki szervezete több csontot bont le, mint amennyit képez. A csontritkulás kockázata főleg attól függ, hogy mekkora csonttömegre tett addig szert az egyén és milyen gyorsan kezdi el a csonttömeget veszíteni.
Csontritkulásban szenvedő betegek étkezése
A csonttömeg fiziológiás csökkenése a 40. életévüket betöltött személyeknél indul meg, ahogy előrehalad a kor, egyre gyakoribbá válik és töréseket okoz.
Már fiatalkorban tennünk kell a csontritkulás megelőzéséért!
A csontritkulás megelőzéséért egész életünkben tennünk kell. A kiegyensúlyozott és teljes értékű táplálkozásnak, az egészséges életmódnak, valamint a rendszeres fizikai aktivitásnak már gyermekkortól kezdve nagy szerepe van a csontok egészségének megőrzésében.
Több százezer magyarnak törhet bármikor a csontja
Az elmúlt években felére csökkent a kezelt csontritkulásban szenvedők száma, jóllehet, mind többen (csaknem 900 ezren) érintettek a „néma járványban”.
Az üdítőitalok károsíthatják a csontozatot
Azok a fiatalok, akik gyakran fogyasztanak üdítőitalt, kevés ásványi anyagot juttatnak csontjaikba, melyek kevésbé lesznek stabilak, ezáltal megnő az időskori csontritkulás kialakulásának esélye.
Figyelem! Az oldalon található információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik a szakszerű orvosi véleményt. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!