Szorongás és pánikbetegség

Köszi a sorokat és tudom, a remény hal meg utoljára, de elég kevés van belőle s ha eltűnne, sem tűnne fel, h már nincsen. azért szívesen olvasom az írásokat és persze igyekszem mindenre válaszolni!Krisztina [email protected]

Kedves Hajni! köszi kedves soraidat, szívesen "beszélgetek" ezekről a gondokról és sajnos hozzá is tudok fűzni gondolatokat, de méginkább segítenék, hátha talál valaki egy-egy gondolatot írásomban, ami segíthet! Krisztina [email protected]

Olvastam írásodat, bizony a Te esetedben, egyetlen kiút létezik!Mielőbb, kiszállni ebből a környezetből, mert már ígyis maradandó nyomok maradtak benned!Megírtam az e-mailt onnan többet tudok majd személyesen, Neked tanácsot adni.Hajni.

Örülök, hogy többen is hozzászóltatok a témámhoz! Igen , aki akar levelezhet velem, sok egyébb megtörtént dolgot is taglalhatunk, s megismerjük egymá[email protected] Hajni.Aranyosak vagytok mind!

Szia Hajni Véletlenül bekukkantottam erre a lapra, és láttam az írásodat. Ha van kedved, és eröd, javaslom, levelezzünk. Mindíg van remény. Hajni, Csaby, Kriszti! Ha van kedvetek, írjatok. Sanyi [email protected]

szia, pedig jól írtam a nevet és egyből meg is talált. most kérdőjellel vagy a többi név mellett. ha gondolod és beszélgetnél, én Kriszta néven vagyok fent.gondolom sokan vannak hasonló névvel, ezért a zánkai Krisztát válaszd, az vagyok én.amúgy még meg sem kérdeztem, hogy vagy? te hogyan viseled a hirtelen időjárás-változást? sportolsz-e valmit? ha gondolod, írj magadról! szia! Kriszta (írhatsz is: [email protected])

Szia! Biztos, hogy felvettél skype-ra??? Én nem látom!

Elöszőr is köszi, hogy bíztatsz, nagyon rendes tőled! Másodszor pedig sajnálom azt ami veled történt! Igazából én se mozdulok ki otthonról, sokat vagyok otthon, csak mindig bennem van a szorongás! Köszönöm a segítséget, megfogadom a tanácsod!és te se hagyd el magad, mozdulj ki otthonról ha teheted!sok sikert neked is!Andi

szia, felvettelek Skype.ra...szívesen írok neked magamról,és te is írhatsz, bármi is jut eszedbe. volt egy blogom is valahol, már ezer éve nem írtam, megpróbálom folytatni. ha sikerül, azt is elolvashatod, hátha lesz benne valami olyan, ami segítségedre lesz...addig is kitartást és sok erőt kívánok! Krisztina.

szia, mindig szomorúan hallom, olvasom, amikor egy család igazából nem is egy család!amikor gyermeket vállal két felnőtt (?) ember és aztán mindent megtesznek, h az a gyermek, aki semmiről nem tehet, rosszul érezze magát a világban.ez nálunk is hasonlóan folyik, csupán annyi különbséggel, h az én apám nem iszik, neki munkamániája van, szinte soha nincsen itthon, amikor meg itthon van, veszekedik édesanyámmal, aki teljesen tönkre ment ebben az állapotban és mi, gyerekek is. egyszerűen nem tudják lezárni a múltat, hadakoznak egymással és közben nem vesik észre, h körülöttük szép csendesen tönkre tesznek mindent. nekem nem volt rossz gyermekkorom, de 15 éves korom óta egyre inkább hasonlítok egy élettelen idegroncsra, mintsem egy élő, jókedvű, boldog emberre! egyszerűen nem érdekli igazán a szüleimet, (főleg eleinte), h miért van nálam mindez, ami van, miért ülök itthon minden nap, miért nincsen társam, és miért nem eszek rendesen. csak azzal vannak elfoglalva, h ők ketten mennyire utálják egymást. azt írtad, h alig mrsz hazamenni, mert félsz, h mi van otthon, én meg nem merek kimozdulni itthonról, mert félek, h valójában mi is van a nagyvilágban, amiből még szinte nem is láttam semmit.és csak mennek az évek, egyre csak soványodok és nincsen,aki segítsen, ha lehet még rajtam segíteni....te még nagyon fiatal vagy.tudom, nem könnyű, de ne zárkózz el semmitől, tanulj és ha teheted, hagyj magad mögött minden rosszat, lépj ki és merd vállalni önmagad, hiszen te is vagy olyan értékes ember, mint bárki más!!ne engedd tönkretenni magad, ha kell, kérj segítséget, ne szégyelld, h nem tudsz mindent egyedül megoldani!!!kívánok neked ehhez sok erőt és kitartást!!Krisztina. ui:bármikor írhatsz! szia.