Szorongás és pánikbetegség

Tegnap elkezdtem mégiscsak orvosok után keresgélni az interneten. Már nagyon magamba vagyok roskadva. Valami segítséget mindenféleképpen kell találnom. 3 órás keresgélés után végre egy használható sitera bukkantam. Először elolvastam a segítő cikkeket, majd a fórumba is beírtam a problémáimat. Majd, hogy ne legyek annyira egyedül az orvoskeresőben rákerestem a hozzám legközelebbi doktorra. A beszélgetésünk során mondta, hogy rengeteg hozzám hasonló betege van, de mégis sikerült lefoglalni egy időpontot. Ha ti is nagyon egyedül vagytok, és már nem láttok semmi kiutat sem, akkor nézzetek el ti is ide, tényleg hasznos weboldal. www.szorongok.hu

Szia Krisztina! Köszönöm a biztató szavakat! Hát (sajnos) jól esik hallani, hogy nem én vagyok az egyedüli. De bár senkinek ne lenne semmi nyavalyája! De hát ez sajna nem kívánságműsor.. Ha érdekel, hogy ez nálam hogy alakult ki, vagy mik voltak a kiváltó okok, szívesen elmondom Neked pl. skype-on vagy msn-en! És ha szeretnéd, Te is elmesélheted a Te történetedet (vagy csak a problémáidat)! Én sem találok megoldást és a szüleim egyre jobban ellenem vannak, mert nem tudják felfogni hogy EZ EGY ÖRDÖGI KÖR - ahogy Te is mondtad! Pontosan ugyanígy gondolom én is!! Ennél jobb kifejezés talán nincs is rá. Én már annyi mindenen gondolkoztam.. És már annyi helyen voltam.. Egyszerűen nem tudom már, hogy kiben bízzak vagy hova forduljak. A pszichiáterekben és kineziológusban csalódtam (úgy érzem nem veszik komolyan a problémámat), magamban pedig azért csalódtam, mert ahelyett, hogy javulna az állapotom, egyre elviselhetetlenebb. Látod, most sem tudok aludni - az a baj, hogy az ilyen betegségek magával vonzanak minden egyebet (pszichoszomatikus betegségek). Na mindegy, ha szeretnél velem erről egy jót beszélgetni, akkor várlak nagy szeretettel! :) skype: csaby82 msn: [email protected] e-mail: [email protected]

én csak a szorongásról szólnék....17 éves vagyok, de nem túl boldog, zárkózott. Már több mint két éve nincs kapcsolatom, mert nagyot csalódtam és félek újra szerelmes lenni. Pedig nagyon szeretnék párt találni magamnak, de valahogy valamilyen tudatalatti félelem mindig bizonytalanná és zárkózottá tesz. De sajnos családi okok miatt is szorongásaim vannak, néha félve megyek haza, remegek itthon. Ugyanis már sok-sok éve alkohol problémái vannak Apukámnak és mi egyéb,kvázi nem nagyon jövünk ki egymással ,sok a veszekedés és sajnos már tisztelni sem tudom. Szerintetek ez ilyenkor baj, hogy visszahúzódóbb,bizonytalan, de néha szemtelenebb lettem(apámmal szemben)? néha úgy érzem jobb lenne ha nem lennék, vagy nem is lettem volna. kiskorom óta van egy olyan érzésem(nem tudom miért), hogy nemélem meg a felnőttkort, de most hogy közeledek a 18 és az érettségi felé megrémültem, hogy hogyan tovább!

elég régen írtad a sorokat, én csak most olvastam el, nem nagyon szoktam errefelé "járni". mindenesetre ne gondold, hogy egyedül vagy ilyen és hasonló gonddal a világon. egy jó ideig én is azt hittem, h még egy ilyen ember nincsen, mint én, de sajnos van! nem igazán derült ki számomra, h mi is a fő probléma, ami hozta magával a többit, de mivel ebben a fórumban találtam rád, csak sejtem, h mi lehet. én 1995 óta kínlódom, eddig eredménytelenül. gyógyszereket azóta is szedek, ami teljesen kikészítette a szervezetem és a mai napig nem találok megoldást a gondomra. szerintem ez egy ördögi kör és ha igazán belecsúszik valaki, mint én is, annak szinte semmi esélye....jó lenne, ha találnál valami megoldást, mozgass meg minden követ, ha kell, próbálj ki mindent,még akkor is, ha egyáltalán nem gondolnál rá,mert valaminek "be kell jönnie", h jobban legyél!!állítólag mindenre van megoldás, csak meg kell találni. (még én is keresem....) kitartást kívánok: Krisztina.

Ezt sajnálom nagyon. Hosszú távon szerintem mindenképpen doktorhoz kéne fordulnod de egyenlőre magad is megpróbálhatsz utána nézni.

Hát sajnos ez a tavasz nem hozott nekem semmi változást, ugyanúgy magamba vagyok fordulva, még mindig nem szeretek emberek közé menni. Valaki segítsen!!! Orvoshoz még nem szeretnék menni, szerintem lehet más megoldás is.

Tiszteletem! Most nagyon fórumozós kedvemben vagyok (eddig nem aludtam tegnap óta semmit - de ez nálam megszokott). Ahány ember, annyi probléma (vagy sajnos problémák). Hát igen, engem sem kímélt a Jó Isten.. Kb. 5 éve (de lehet hogy van 6 is) szociális fóbiával mentem el egy pszichológushoz (akkor még nem tudtam hogy a pokol csak eztán kezdődik). Aztán jöttek a fizikai tünetek (legyengülés, blokk {minden téren}, nehéz fürdés/fog-, és hajmosás/borotválkozás, stb.). Mindig visszahúzódó voltam, de előtte semmi ilyen gondjaim nem voltak, hirtelen jött mint a karikacsapás (minden ok nélkül). A főiskolát is alig tudtam befejezni (kín-keservesen). Aztán jöttek a fogproblémák, amik mára nagyon eldurvultak. Kb. 2-3 hónapja pedig a bőröm úgy néz ki, hogy undor kelt el, ha belenézek a tükörbe - hiába kenegetem ezzel-azzal. Közben rájöttem, hogy nekem elkerülő személyiségzavarom is van (de még ki tudja hány féle kombináció), továbbá annyira maximalista vagyok, hogy nem tudom elviselni azt, ahogy most kinézek (a betegségem miatt) és ez még hozzá tesz egy lapáttal, hogy szinte abszolút ne mozduljak ki a lakásból. Mondanom sem kell, hogy munkám sincs, interneten próbálok mlm-es hálozatokkal, távmunkákkal, de sajnos annyira szörnyű a természetem, hogy még ha mindent elolvasok az aktuális "üzletről" A-tól cettig, akkor is elakadok valamiben vagy nem merek belevágni. Na már megint litániát írok, mint mindig - igen, ez is az egyik rossz tulajdonságom (a sok ezer közül), hogy mindig elveszek a részletekben. Igazából szeretnék megismerkedni olyan emberekkel/emberrel, aki úgymond sorstárs, vagy legalábbis hasonló problémái vannak (bár a pszichiáterem is megmondta, hogy speciális eset vagyok :)). Apropó az orvosokról: véletlenül se írjon nekem egyetlen pszichiáter sem! Köszönöm szépen, de nem kérek belőlük!!! Azon kívül hogy a gyógyszereket nyomatják meg bedugják az embert a kórházba, másra nem képesek! Néha úgy érzem, hogy kárnak vagyok a világon, néha pedig úgy, hogy valamilyen küldetésem van. Egyébként nagyon bonyolult, összetett és ellentmondásos, valamint teljes mértékben kiszámíthatatlan egyén vagyok.. Kérem, írjon nekem valaki, aki nem ijedt el tőlem és hasonló gondolkodással, vagy érzelemmel bír! Szívélyes üdvözlet minden olvasónak! Csaby

Születéstől fogva, már szorongásban éltem, anyám, fiút várt.Szeretetlenségben nőttem fel, s idővel kihatott egész életemre.A mai napig, súlyos beteg vagyok, sok elváltozást kaptam a szorongástó, stressztől.Pajzsmirigy problémák következtek, amik a mai napig, nálam, a súlyos szövödmények miatt, harmadszor már csak a végstádiumban mú űthető.Az első műtét után lettem pánikbeteg, a súlyos toxikus golyva miatt.Pszichiátriai kezelés alatt állok, egyébb más közben töretént problémák miatt.Gerinstörés, más miatt, életemet ez is megváltoztatta.Eddig 15 műtéten estem át.Nehezen viselem el, a mindennapos túlélést, mivel tudom, mi fog rám várni.Köszönöm, hogy leírhattam.Hajni.

köszönjük balamberke!igazán hasznos kis oldal,sok sok érdemi információval!

találtam egy linket, ahol gyűjtve vannak az orvosok, és le vannak írva a betegségek részletesen. Persze ez még mindig nem teljesen életszerű, de én is segítek, és ott az orvos is, akinek ráadásul nem kell a szemébe sem nlézned. http://www.szorongok.hu nézz rá, nem néztem át még tüzetesebben, de amint tudom átolvasom!