Szorongás és pánikbetegség

Írod, hogy mindent megpróbáltál már, hogy meggyógyulj, de nem sikerült semmi. Megírnád nagyjából, hogy mi mindennel próbálkoztál, és miért hagytad annyiban?

sziasztok!én több mint 20 éve élek"ugymond"rossz házasságban.a sok stressz miatt négy évvel ezelőtt kaptam egy epilepsziás rohamot,amit egy nagyon súlyos depresszió követett.de én már mindent megprobáltam annak érdekében hogy javuljak,mégsem sikerül.nálam a depresszió napokig tartó sirással,és nemtörődömséggel jár.heteken keresztül nem mozdulok ki a házbol,esténként a sötét szobában ülök egyedül.nem tudok semmire koncentrálni,amit mondanak nem jut el a tudatomig.

Valóban kissé később kerültél orvoshoz, mint szükséges lett volna. Gondolom, a családodban senkinek nem volt ilyenfajta betegsége, mert ő elmondhatta volna, hogy egy percig sem szabad várni vele. De végül is nem írtad le, hogy mit diagnosztizáltak nálad, és valóban jó helyen jártál e? Tehát az első tanulság: azonnal orvoshoz menni. Inkább köpjön le, vagy zavarjon el, minthogy egész életedre beteg legyél.De még mindíg nem késő! Írod, hogy egész nap a szobádban ülsz, és félsz a kimozdulástól. Ez nem van így jól. Írok neked mailt.

nos,ehhez annyit tudok hozzáfűzni, h igazad van, mert nálam sajnos nem tudtuk mindjárt, h mi is lehet a baj, nem jöttek rá mindjárt (egyéb tüneteim miatt szervi bajokat kezdtek kutatni...ami persze mindig jó eredményt hozott)és szinte évekig nem volt teljesen világos, mi is a probléma.aztán mire eljutottam egy pszichiáterhez (mivel vidéken lakom -most még-ezért elég nehézkes eljutnom egy városba, a legközelebbi is egy órára van)szóval, nem voltam segítség közelében...ekkor voltam alig 16 éves.aztán elkerültem kollégiumba és gondoltuk, h "majd elmúlik".két évet vártunk és csak nem múlt el.hát persze hogy nem!!!ha ez nincsen KEZELVE akár gyógyszerrel, akár terápiával, vagy mind a kettő egyszerre, akkor ez nem "elhagyható" betegség. csak mire ez tudatosodott bennem és szüleimben, addigra már teljesen benne vergődtem a gödörben.az iskolából kivettek, beirattak egy közelebbibe, hogy bármikor könnyen hazajöhessek, és az eddigi munkáim is mindig közel volt, hogy haza tudjak úgymond menekülni! 2002-ben voltam előszőr psz-tél, aki kicsit helyrepofozott. aztán abbamaradt, és visszacsúsztam. most, 28 évesen a négy fal között töltöm mindennapjaimat és egy költözés előtt állok, arra próbálok rákészülni és egy olyen városba költözöm, ahol már voltam emiatt kórházban-kisebb-nagyobb sikerrel-és reménykedem, h ott rálelek arra az orvosra, aki segít kimászni a gödörből és magam mögött hagyhatom mindazt a szenvedést, ami eddig volt és új életet kezdhetek! reménykedem....Krisztina

Sziasztok! Most már mindenki megírta mindenkinek az e-mail címét, vagy a skype nevét, de úgy látszik, senki sem akar vele élni. Javaslom, írjuk meg itt, ezen a fórumon egymásnak a kérdéseinket, és tegyük közzé a tapasztalatainkat. Én mindjárt el is kezdeném: Tavalyelőtt lettem pánikbeteg, ahogy a nagykönyven meg van írva: teljesen váratlanul, előzmények nélkül, legalábbis az akkori véleményem szerint. Utólag , és a mai ismereteim birtokában már meg tudnám megyarázni, de ez csak utólagos magyarázkodás lenne. Szerencsére hagyon hamar szakértő kezébe kerültem, aki diagnosztizálta nálam a pánikbetegséget, és elmondta a teendőimet. Beutalt kórházba, ahol aztán rendesen kikúráltak. Mára tünetmentes vagyok, de a gyógyszereimet szedem továbbra is. Meggyőződésem, hogy a viszonylag gyorsnak tűnö gyógyulásomat az eredményezte, hogy nagyon hamar jó orvoshoz kerültem, aki jó kórházba utalt be, ott jó terápiát alkalmaztak a megfelelően diagnosztizált betegségemre, és az arra való gyógyszert kaptam. Tudom, ez így mesésen hangzik, mert minden lényeges dolog jól jött össze benne(m). Szerintem ebből azt a következtetést lehet(ne) levonni, hogy akinél nem így alakult ez a betegség, ott valamit elrontottak. És ha azt a valamit itt ki tudnánk szúrni, akkor talán segíteni is tudnánk egymásnak. Sok szeretettel: Sanyi

Szervusztok! Új vagyok a fórumon.56 éves vagyok és '94 óta pánikbeteg!Szedek gyógyszert,már tudok dolgozni! De nagyon hosszú és keserves út vezetett idáig. Az orvosi kezelésekről regényt tudnák írni! Pokoli erő és akarat kell,ahhoz, hogy a gödörből kikerüljünk! Együtt érzek mindenkivel,aki nincs bent nem tudja mi az.Hányszor vágták a fejemhez, hogy szimulálok és hisztizek! Bárki megkereshet a következő címen,ha úgy gondolja! skype:csabazsuzsa52 vagy [email protected] Üdvözlök mindenkit!

Kedves Csaby! Új vagyok a fórumon. Én 56 éves vagyok és 1994 óta pánikbeteg! Nem akarom a fórum-társak idejét rabolni! Te és más is aki akar megtalál Skype-on. Cím:csabazsuzsa52 Talán egy két tanáccsal neked és másoknak is tudok segíteni! Zsu

Szívesen! Hajni.

Köszönöm! Ha szükségem lesz rá akkor írok, köszönöm a lehetőséget!Leírtam az e-mail címed!

szia, mi van veled? mik történtek veled az elmúlt egy-két napban? írjál, ha gondolod! Krisztina