A Parkinson-kór kezelési lehetőségei

A Parkinson-kórban szenvedő betegek a kezelés kezdetén általában drámai javulást mutatnak. Később a gyógyszerek hatása csökken, amely csak egy ideig ellensúlyozható az adagok emelésével és új gyógyszerek bevezetésével - számos más módszert is segítségül kell hívni.

A téma cikkei

4/1 Mi a Parkinson-kór? 4/2 A Parkinson-kór szövődményei 4/3 A Parkinson-kór kezelési lehetőségei 4/4 Parkinson-kór és életmód

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszerek segítenek a járással, a mozgással kapcsolatos tünetek illetve a remegés enyhítésében. Gyógyszereit időről időre hozzá kell igazítani az aktuális állapotához. Ennek érdekében Ön és orvosa együtt kell, hogy működjenek, hogy egy olyan kezelési sémát dolgozzanak ki, amely az Ön szükségleteinek a legjobban megfelel. A Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszerek az alábbiak lehetnek.

• Levodopa (és carbidopa vagy benserazid). Az 1960-as évek óta, amikor a levodopát bevezették, ez a gyógyszer számít a Parkinson-kór alapgyógyszerének. A levodopa a dopamin előanyaga, amely a természetben is megtalálható. A levodopát az idegsejtek dopaminná alakítják, a dopamin-szint növekedése pedig enyhíti a Parkinson-kór tüneteit. Maga a dopamin Parkinson-kór elleni gyógyszerként nem adható, mert tud átlépni a vérből az idegrendszerbe, míg a levodopa igen. A levodopát egy másik gyógyszerrel, (a carbidopávalvagy benseraziddal) adják együtt, amely gátolja a levodopát átalakító enzimet a periférian (bélrendszerben, vérben) szervezetben, így lehetővé teszi, hogy több levodopa jusson be az agyba. A carbidopa viszont nem tud bejutni az idegrendszerbe, tehát ott a levodopa át tud alakulni dopaminná. 
  A kezelés elején mellékhatások általában nem jelentősek, később azonban a levodopa hatékonysága csökken és kiszámíthatatlanná válik. Ennek eredményeként egyes betegek akaratlan mozgásokat (diszkinézia) észlelnek, jellegzetes módon akkor, amikor a gyógyszer a legmagasabb szintet éri el a szervezetben. A hatás időtartama is csökkenhet, ami miatt egyre gyakoribb adagolásra lehet szükség. Később on-off jelenség alakulhat ki, ami azt jelenti, hogy a beteg tüneteinek súlyossága hullámzik, eleinte gyógyszerszedéstől függően, később attól függetlenül. További mellékhatásként hallucinációk, zavartság, illetve a felálláskor megszédülés (ortosztatikus hipotenzió) jelentkezhetnek. Egyes betegeknél hányingert is okozhat. Mindezek ellenére a levodopa kezelés általában hosszú éveken keresztül lehetővé teszi a Parkinson-kóros embereknek a normális életvitelt.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

• Dopamin utánzók (dopamin receptor agonisták). Szemben a levodopával, ezek a gyógyszerek nem alakulnak át dopaminná, hanem a dopamin hatását utánozzák az agyban. Arra késztetik az idegsejteket, hogy úgy működjenek, mintha dopamin lenne jelen. A dopamin receptor agonistákat önmagukban a Parkinson-kór kezdeti stádiumában adják (különösen fiatal felnőtteknél), illetve a levodopa kezelés is kiegészíthető velük. Ide sorolható a bromocriptin, az apomorphin, a pramipexol és a ropinirol. Ezek közül, ma Magyarországon az utóbbi kettőt használják.
  A dopamin receptor agonisták mellékhatásai egyébként hasonlóak a levodopáéhoz, azonban ritkábban hoznak létre akaratlan mozgásokat, illetve nagyobb gyakorisággal okoznak hallucinációt és álmosságot. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik az önkontrollt és fokozhatják a kockázatvállaló kedvet, például meggondolatlan szexuális kapcsolatokhoz és kontrollálatlan evéshez, játékszenvedély kialakulásához vezethetnek. Ha Ön ilyen gyógyszert szed, és úgy veszi észre, hogy furcsán kezd viselkedni, mindenképpen beszéljen erről orvosával! Eleve érdemes kerülni a dopamin receptor agonistákat, ha Önnek korábban is voltak már hallucinációi vagy került már zavart tudatállapotba, ezért ezekről a problémáiról feltétlenül beszéljen orvosával!

• Selegilin. Ez a gyógyszer önállóan vagy bármely más Parkinson-kór elleni gyógyszerrel együtt is használható. A készítmény gátolja az egyik dopamin-bontó enzimet, ezáltal lassítja mind a saját, mind a levodopából képződött dopamin lebontását. A kutatók szerint a selegilin elodázhatja a levodopa terápia szükségességét kb. egy évig, illetve növeli a levodopa hatékonyságát. Korábban remélték, hogy a készítmény lassítja a Parkinson-kór előrehaladását, de ezt nem sikerült igazolni. A selegilin mindenesetre biztonságosan és relatíve mellékhatásmentesen alkalmazható, így ideális szer kezdő terápiának akár abban az időszakban is, amikor a Parkinson-kór diagnózisa még nem biztos. 

• Katekol-O-metil-transzferáz (COMT) gátlók. Ezek a gyógyszerek a dopamin egy másik bontóenzimét, a COMT-ot gátolják. Ilyen szer a tolcapone, amely könnyedén bejut az agyba. Mivel a tolcapone májkárosodást okozhat, általában a levodopa kezelésre rosszul reagáló betegeknél adják. Az entacapone egy másik COMT gátló, amely bizonyos szempontból hasonlít a tolcapone-hoz, azonban nem jut be az agyba. Segítségével a levodopa kezelés mellett kialakuló hatásingadozás csökkenthető. Az entacapone nem okoz májproblémákat, önállóan, valamint a levodopával és carbidopával kombinálva kapható.

Fizioterapeuta és logopédus

A gyógyszeres kezelés mellett az orvos életmódbeli változtatásokat is javasolhat, pl. fizioterápiát, egészséges étrendet és több mozgást.  A fizioterápia különösen jótékony hatású lehet mind a korai, mind a késői stádiumban. Bár a mozgásgyakorlatok nem állítják meg a betegség előrehaladását, fokozzák a mozgásra való képességet, csökkentik az izmok merevségét, ezáltal javítják a közérzetet is. Fizioterapeuta segítségével az egyensúlyozás is javítható.  Számos betegnél logopédus segítségével enyhíthetők a beszéd és a nyelés zavarai.

• Antikolinerg (az acetilkolin hatását gátló) szerek. A levodopa bevezetése előtt ezek a voltak a Parkinson-kór alapvető gyógyszerei. Mérséklik a nyugalmi remegést, főleg a betegség korai szakaszában. Ettől függetlenül csak mérsékelten hatékonyak, mellékhatásaik pedig kellemetlenek: szájszáradás, émelygés, vizeletürítési nehézség (különösen megnagyobbodott prosztatájú betegekben) és székrekedés. Az antikolinerg gyógyszerek pszichés zavarokat is előidézhetnek, többek között memóriazavart, hallucinációt és zavartságot. Számos antikolinerg készítmény kapható, ilyen pl. a trihexyphenidyl és a benztropin. Az antihisztamin hatású diphenhydramin és az antidepresszánsok egy csoportja, mint pl. az amitriptylin, rendelkeznek antikolinerg hatással és azoknál az idősebb betegeknél alkalmazhatók, akik az antikolinerg hatású Parkinson-kór elleni szereket nem bírják.

• Amantadin. Ezt az eredetileg vírus elleni szert néha a korai tünetek enyhítésére rendelik. Az amantadint a levodopa kiegészítéseként is adható, különösen, ha a levodopa kezelés akaratlan mozgásokat okozott. Mellékhatásként többek között bokatáji duzzanat és a bőr lilás elszíneződése alakulhat ki.

• Koenzim Q 10. Egyes kutatások felvetették, hogy a koenzim Q 10 pótlás lassítja a korai stádiumú Parkinson-betegség előrehaladását. A koenzim Q 10 recept nélkül kapható gyógyhatású készítmény, azonban fontos tudni, hogy nem minden készítmény egyforma hatású. Beszéljen orvosával, mielőtt ezt a készítményt szedni kezdi.

Műtéti megoldás

Időnként műtéti kezelés lehetősége is felmerül a Parkinson-kór kezelésében. Az alábbi eljárások merülnek fel lehetőségként, ha a tünetek gyógyszerekre nem javulnak megfelelően.

• Talamotómia. Ezt az eljárást éveken keresztül használták a Parkinson-kórban megjelenő remegés kezelésére, bár a Parkinson-kór egyéb tüneteire nem különösebben hatásos. A műtét az agy egy bizonyos részének, a talamusznak a részbeni eltávolítását jelenti. A műtét eredményeként a beszéd elkentté válhat és néha koordinációs zavarok jelentkezhetnek, főleg ha az agy mindkét oldalán elvégzik a beavatkozást. Emiatt általában csak az egyik oldalon kivitelezik és ennek megfelelően a javulás is csak féloldali lesz.
   
• Pallidotómia. A pallidotómia iránt ismét fokozódik az érdeklődés, mert az újabb képalkotó vizsgálatok segítségével a sebészek nagyobb pontossággal tudják a műtendő területet meghatározni. Az eljárás során elektromos áram segítségével egy kis szövetdarabot pusztítanak el a pallidum nevű agyrészben. Ez az a terület, amelyik a Parkinson-kór számos tünetéért felelős. A pallidotómia javíthat a remegésen, az izom merevségén és a lelassult mozgáson, azáltal, hogy megszakítja a pallidum és a thalamus közti idegpályát. Ez a beavatkozás különösen kedvező hatású a gyógyszeres kezelés által okozott akaratlan mozgások kezelésében. Bár a pallidotómia kedvező hatású a Parkinson-kór bizonyos tüneteinek kezelésében, mégsem oki kezelés és sok esetben a jótékony hatás sem tartós. A műtét ugyanakkor nem veszélytelen, szövődményeként elkent beszéd, gyengeség, látászavarok alakulhatnak ki, különösen ha mindkét oldalon elvégzik.
   
• Mély agyi ingerlés. Napjainkban egyre elterjedtebb műtét, egy készülék beültetésével jár. A mély agyi ingerlő egy szívritmusszabályzóhoz (pacemaker) hasonlít, amit a mellkasfalba ültetve elektromos vezetékekkel ingerlik az agy mélyebb részeit. Ritkán agyvérzést (stroke) vagy fertőzést okozhat. A mellkasfalban elhelyezett készülék elemcseréje miatt néhány évente újabb műtétre van szükség. A mély agyi ingerlés nem jár kedvező hatásokkal azon betegeknél, akik a levodopa kezelésre sem reagálnak. A készülék szintén nem megfelelő azok számára, akiknek már súlyos gondolkodási és memóriazavaraik vannak, sőt ezeken a tüneteken ronthat is.

(WEBBeteg - Dr. Zsuga Judit, általános orvos, klinikai farmakológus)