A Parkinson-kór kezelési lehetőségei

A Parkinson-kórban szenvedő betegek a kezelés kezdetén általában drámai javulást mutatnak. Később a gyógyszerek hatása csökken, amely csak egy ideig ellensúlyozható az adagok emelésével és új gyógyszerek bevezetésével - számos más módszert is segítségül kell hívni.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszerek segítenek lassítani a betegség előrehaladását, valamint segítenek a járással, a mozgással kapcsolatos tünetek, illetve a remegés enyhítésében. Gyógyszereit időről időre hozzá kell igazítani az aktuális állapotához. Ennek érdekében Ön és orvosa együtt kell, hogy működjenek, hogy egy olyan kezelési sémát dolgozzanak ki, amely az Ön szükségleteinek a legjobban megfelel. A Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszerek az alábbiak lehetnek:

• MAO-B inhibitorok (selegiline és rasagiline): Jelenleg nincs elégséges adat arra, hogy a rasagiline betegséglefolyást módosító hatással rendelkezne. A rasagiline monoterápiában hatásos a betegség kezdeti szakaszában. A rasagiline hatásos még késői kombinációban fluktuáló betegek esetén.

• Levodopa (és carbidopa vagy benserazid): Az 1960-as évek óta, amikor a levodopát bevezették, ez a gyógyszer számít a Parkinson-kór alapgyógyszerének. A levodopa a dopamin előanyaga, amely a természetben is megtalálható. A levodopát az idegsejtek dopaminná alakítják, a dopaminszint növekedése pedig enyhíti a Parkinson-kór tüneteit. Maga a dopamin Parkinson-kór elleni gyógyszerként nem adható, mert nem tud átlépni a vérből az idegrendszerbe, míg a levodopa igen. A levodopát egy másik gyógyszerrel (a carbidopával vagy benseraziddal) adják együtt, amely gátolja a levodopát átalakító enzimet a periférián (bélrendszerben, vérben) a szervezetben, így lehetővé teszi, hogy több levodopa jusson be az agyba. A carbidopa viszont nem tud bejutni az idegrendszerbe, tehát ott a levodopa át tud alakulni dopaminná.

A kezelés elején a mellékhatások általában nem jelentősek, később azonban a levodopa hatékonysága csökken és kiszámíthatatlanná válik. Ennek eredményeként egyes betegek akaratlan mozgásokat (diszkinézia) észlelnek, jellegzetes módon akkor, amikor a gyógyszer a legmagasabb szintet éri el a szervezetben. A hatás időtartama is csökkenhet, ami miatt egyre gyakoribb adagolásra lehet szükség. Később on-off jelenség alakulhat ki, ami azt jelenti, hogy a beteg tüneteinek súlyossága hullámzik, eleinte gyógyszerszedéstől függően, később attól függetlenül.

További mellékhatásként hallucinációk, zavartság, illetve felálláskor megszédülés (ortosztatikus hipotenzió) jelentkezhetnek. Egyes betegeknél hányingert is okozhat. Mindezek ellenére a levodopakezelés általában hosszú éveken keresztül lehetővé teszi a Parkinson-kóros embereknek a normális életvitelt.

• A levodopa/carbidopa készítményt a belekbe helyezett programozható pumpa segítségével is alkalmazzák egyes centrumokban.

• Dopaminutánzók (dopaminreceptor-agonisták (bromocriptin, apomorphin, pramipexol, ropinirol)): Szemben a levodopával, ezek a gyógyszerek nem alakulnak át dopaminná, hanem a dopamin hatását utánozzák az agyban. Arra késztetik az idegsejteket, hogy úgy működjenek, mintha dopamin lenne jelen. A dopaminreceptor-agonistákat önmagukban a Parkinson-kór kezdeti stádiumában adják (különösen fiatal felnőtteknél), illetve a levodopakezelés is kiegészíthető velük. Ide sorolható a bromocriptin, az apomorphin, a pramipexol és a ropinirol.

A dopaminreceptor-agonisták mellékhatásai egyébként hasonlóak a levodopáéhoz, azonban ritkábban hoznak létre akaratlan mozgásokat, illetve nagyobb gyakorisággal okoznak hallucinációt és álmosságot. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik az önkontrollt és fokozhatják a kockázatvállaló kedvet, például meggondolatlan szexuális kapcsolatokhoz és kontrollálatlan evéshez, játékszenvedély kialakulásához vezethetnek.

Ha Ön ilyen gyógyszert szed, és úgy veszi észre, hogy furcsán kezd viselkedni, mindenképpen beszéljen erről orvosával!

• Amantadin: Ezt az eredetileg vírus elleni szert néha a korai tünetek enyhítésére rendelik. Az amantadin a levodopa kiegészítéseként is adható, különösen, ha a levodopakezelés akaratlan mozgásokat okozott. Mellékhatásként többek között bokatáji duzzanat és a bőr lilás elszíneződése alakulhat ki.

Ez a cikk is érdekelheti Kísérleti terápiát is alkalmazhatnak a súlyos betegeken

Ez a cikk is érdekelheti Létezik-e őssejtterápia a Parkinson-kórra?

Műtéti megoldás

Időnként műtéti megoldás lehetősége is felmerül a Parkinson-kór kezelésében. Az alábbi eljárások jöhetnek szóba lehetőségként, ha a tünetek gyógyszerekre nem javulnak megfelelően.

• Mély agyi ingerlés (deep brain stimulation (DBS)): Napjainkban egyre elterjedtebb műtét, egy készülék beültetésével jár. A mély agyi ingerlő egy szívritmus-szabályozóhoz (pacemaker) hasonlít, az impulzusgenerátort a kulccsont alatti régióban a bőr alá ültetik, a készülék elektromos vezetékekkel ingerli az agy mélyebb részeit. A koponyacsonthoz speciálisan rögzített elektróda/elektródák az agyvelő meghatározott területét stimulálja/stimulálják. Az impulzusgenerátor elemcseréje miatt néhány évente újabb műtétre van szükség. A mély agyi ingerlés nem jár kedvező hatásokkal azon betegeknél, akik a levodopakezelésre sem reagálnak. A készülék szintén nem megfelelő azok számára, akiknek már súlyos gondolkodási és memóriazavaraik vannak.

• Ablatív műtéték: ezek egyes agyi területek roncsolásával járnak. Az utóbbi években háttérbe szorultak a fentebb részleteztt mély agyi stimuláció sikeressége miatt. Az ablatív műtétek 2 típusa a talamotómia (a talamusz területének roncsolása az egyik oldalon csökkenti az ellenoldali remegést) és a pallidotómia (ez a roncsoló műtét hatékonyabb).

A gyógytorna szerepe a Parkinson-betegség kezelésében

A Parkinson-kór nem gyógyítható, de a jelenlegi korszerű terápia mellett évtizedekre kitolható a betegség progressziója. A gyógyszeres kezelés mellett az egészséges táplálkozás és a rendszeres mozgás elengedhetetlen az állapot romlásának megakadályozása érdekében. A Parkinson-kór egyik leghatékonyabb kezelése a gyógytorna.

A beteg állapotától függően a gyógytorna, séta, mozgás mindennapi programként kell, hogy jelen legyen. Elsősorban az izmok karbantartása, az egyensúly javítása, az ízületi mozgástartomány megőrzése és a járógyakorlatok teszik ki a gyógytorna alapját. Több pozícióban is fontos a test átmozgatása: háton fekve, oldalfekvésben, négykézláb helyzetben, állva és ülve. A kéz tornáztatása is fontos, ez külön gyakorlatsorként végzendő. Súlylabda (helyette lehet kézi súly), gumilabda, gumiszalag használata ajánlott.

Fontos, hogy képzett gyógytornász irányítása alatt történjen a torna, mert a Parkinson-kórra jellemző egyensúlyzavaron a beteg bizonyos mozgása (kerékpár) ronthat. A megtanított gyógytornát időközönként felülvizsgálja a gyógytornász és korrigálja az adott tüneteknek megfelelően.

A Parkinson-kórra jellemző, hogy a beteg előre esik („viszi az orra”), nehezen tud elindulni, majd gyorsan és instabilan megy és nem tud leállni. Ennek uralására speciális tudást igénylő gyógytornász segítségére van szükség.

A sikerrel alkalmazott gyógyszerek közül a leghatékonyabbak az L-DOPA készítmények, melyek helyettesítik a betegség miatt alultermelődő dopamint. Az L-DOPA gyógyszerek jellemző mellékhatása a kényszermozgás. Ennek uralására is kiválóan alkalmazható a konduktív gyógytorna, ami lényegében különbözik a többi gyógytornától. Hazánkban a konduktív oktatás egy egyedülálló rendszer, ami minden szinten egyesíti a tanulást - fizikai, értelmi és elméleti szinten. Célja az adott beteg függetlensége a segítőktől, személyes szabadságának kifejlesztése, azaz megtanítja a beteggel, hogyan éljen teljes és önálló életet a betegségével. A konduktív nevelés megtanítja a pácienst uralni az egyensúlyzavart, a gyógyszeres kezelés által előidézett kényszermozgásokat és a remegést. A betegek megtanulják maximálisan kihasználni a mozdulataikat, ami növeli a magabiztosságot és a pozitív szemléletmódot. A konduktiv kezelést a Pető Intézetben tartják, de országszerte sok konduktor dolgozik.

Speciális módszerek

A Parkinson-kórban gyakori rekedt és suttogó beszéd szintén jól reagál az arc- és nyelvtornára. A torna javítja az arc izmainak mozgékonyságát és segít, hogy a beszédkifejezés teljes maradjon és a félrenyelések elkerülhetőek legyenek. Az arctorna részeként tükör előtt össze kell húzni a szemöldököt és hunyorítani. A rekedt, suttogó beszéd és merev mimika ellen gyógytornász segítsége mellett érdemes logopédus, zeneterapeuta és foniáter segítségét is igénybe venni.

Tovább

• Az otthoni szobabiciklizés hatása a Parkinson-kóros betegekre
• Életmódtanácsok Parkinson-kórral élőknek
• Ultrahangos kezelés a Parkinson-kóros és esszenciális remegés csökkentésére

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szakértőink: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus, Dr. Kerekes Éva, neurológus és gyermekneurológus