Izomsorvadás - Mi okozhatja az izomzat leépülését?

Az izomsorvadást az izomerő gyengülése és kiesése jellemzi. Időskorban bizonyos fokig természetes élettani folyamat, ám különböző kórképek is okozhatják az izomzat leépülését. Számos izomsorvadással járó kórkép súlyos, életet veszélyeztető betegség.

Az izomtömeg leépülésével és az izomerő gyengülésével járó izomsorvadásos tüneteket kiválthatja örökletes betegség (izomdisztrófiák), ideggyógyászati elváltozás, vagy életmóddal összefüggő okok is, mint a fizikai inaktivitás vagy súlyos táplálkozási problémák.

Funkcionális izomsorvadás

Amennyiben az izmok hosszú ideig nincsenek mozgatva, sorvadni kezdenek. Ez gyakori probléma műtétek, csonttörések után, vagy súlyos krónikus betegeknél. Ilyenkor a beteg mozgása teljesen elmaradhat, az izomzat gyengülni, sorvadni kezd. Háterében nem áll az izomsorvadást közvetlenül előidéző betegség, ezért mozgással az izomzat leépülése megállítható és visszafordítható.

A mozgásképes betegeknek a kezelőorvossal egyeztetve mindenképpen próbálniuk kell mozogni, akár mennyire kis mértékben is. Inaktív betegeknél nagyon fontos a gyógytorna, a mozgásképtelen beteg segítséggel történő átmozgatása. Házi betegápolás keretében is elérhető már a gyógytorna neurológus javaslatára, ha nem tud kimozdulni otthonról. Jó hatású lehet a gyógymasszázs is.

Idegi eredetű (neurogén) izomsorvadás

Az izomsorvadásnak okai lehetnek az idegek vagy idegpályák betegségei is. Elsődlegesen nem az izomzatot érintik a megbetegedések, hanem az ideggeket, ám mivel az izmok mozgatását idegrendszeri folyamatok szabályozzák, hosszabb távon kialakul az izomgyengeség és az izomtömegvesztés.

Számos ideggyógyászati kórkép vezet izomgyengeséghez, majd sorvadáshoz. A stroke vérzéses (agyvérzés) és elzáródásos (agylágyulás) formában is gyakran érinti az idegrendszer mozgató területét, amely így az izmok bénulását, kiesését, majd leépülését eredményezheti.

A gerincvelő betegségei közül súlyosságuk miatt kiemelendők a gerincvelő daganat, a genetikusan öröklődő gerincvelő sorvadás (SMA), és egy szerzett halálos betegség, az ALS (amyotrophias lateralsclerosis).

• A genetikusan öröklődő gerincvelő sorvadás (SMA, spinális izomatrófia) gyakorisága 1:10000, súlyossága és megjelenése alapján 3 típusa különíthető el. Oka ismeretlen, legjellemzőbb tünete az izomrángás, majd sorvadás, a diagnózis az EMG vizsgálat és a szövettan alapján tisztázható. Kezelésében az elmúlt években nagy előrelépés történt, így ma már a legtöbb esetben megállítható az állapotromlás.
• Az ALS (amyotrophias lateralsclerosis) tipikusan a beteg 40-es éveiben indul, izomrángásokkal és izomsorvadással, a betegség a kézfej izmainak sorvadásával kezdődik, és fokozatosan ráterjed a légző- és nyelőizomzatra. Nem gyógyítható betegség, de az állapotot javító kezelés már létezik.

A perifériás idegrendszer károsodásai is kihathatnak az izomzatra. Az izomsorvadás a krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátia (CIDP) nevű ritka betegség egyik vezető tünete. A Guillain-Barre-szindróma a perifériás idegek gyulladásos kórképe, ami több létfontosságú szerv autonóm idegei mellett az izomzat működéséért felelős idegpályákat is érinti, bénuláshoz és izomsorvadáshoz vezet. A diabéteszes neuropátia is kihat az izomerőre, bár cukorbetegeknél legtöbbször enyhébb izomgyengeség, csökkent terhelhetőség jellemző, súlyos izomsorvadás (amyotrohia) ritkán alakul ki szövődményként.

Izombetegségek (miopátiák)

Az izomzat megbetegedésével összefüggő okok az izombetegségek, azaz miopátiák (myopathia). Ezek egy része genetikai eredetű, öröklődő betegség (izomdisztrófiák), de okozhatják szerzett anyagcsere betegségek, gyulladás, daganatos betegségek is. Lefolyásuk különböző súlyosságú, egyes állapotok kisebb izomgyengeséggel járnak, más esetben a beteg tolószékbe kényszerülhet és a létfontosságú szerveket mozgató izmok is károsodnak.

Izomdisztrófiák

Duchenne-féle izomdisztrófia - A Duchenne-kór a leggyakoribb öröklődő miopátia. Gyermekkorban fellépő betegség, amelyet hibás gének okoznak. A betegség az X kromoszómához kötődve öröklődik, ezért a fiúkat érinti, míg a lányok csak hordozói a hibás génnek. A génhiba miatt hiányzik az izomsejtekből az a disztrofin nevű fehérje, amely az izomműködés kiesését okozza.

A mozgásfejlődés visszamaradása már igen hamar jelentkezik. A gyermek 3 éves korára lépnek fel a járással és a lépcsőzéssel járó nehézségek, később a teljes mozgás kiesése is kialakulhat. A betegségre sokáig nem létezett kezelés, csak gyógytornával lehetett lassítani a folyamatot, az elmúlt években azonban hatékony terápiák jelentek meg az állapot javítására.

Bővebben Duchenne-féle izomdisztrófia

Becker-féle izomdisztrófia - Ritkább, de jóindulatúbb betegség a szintén öröklődő Becker-féle izomdisztrófia.

Vannak már újszülöttkorban is észrevehető disztrófiák, ekkor jellemzően „floppy baby” (rongybaba) tünetegyüttes látható, sorvadt és laza izmokkal.

Az izomdisztrófiák a genetikai meghatározottság miatt pontosan diagnosztizálhatóak az adott gyermeknél, és kiszűrhetők a hordozó szülők (a legtöbb típusnál az anyák), valamint terhességnél genetikai vizsgálattal még a korai szakaszban kideríthető, hogy a magzat beteg-e.

Szerzett miopátiák

Az izombetegségek másik csoportjába több különböző jellegű, nem öröklődő kórkép tartozhat. Lehet gyulladásos eredetű (myositisek, pl. polymyositis és dermatomyositis), az izomzatot érintő daganatos betegség, hormonális eredetű (Cushing-kór, Addison-kór). Okozhatja gyógyszermellékhatás (kortikoszteroidok, kemoterápia, sztatinok ritka mellékhatása), vagy súlyos alultápláltság, tápanyaghiány. Ezekben az esetekben általában más panaszok is jelzik a kiváltó okot, legtöbbször nem az izomsorvadás a vezető tünet.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kerekes Éva, neurológus, gyermekneurológus