Krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátia (CIDP)
frissítve:
Zsibbadás, végtaggyengeség, izomgyengeség, légzészavar, izomsorvadás panaszok jelentkezése esetén van esélye, hogy krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátiában (CIDP) szenved, ami a perifériás idegrendszert érintő ritka, krónikus betegség. Fontos, hogy időben felismerjék, mert kezelés nélkül a betegek végül tolószékbe kényszerülnek, és a károsodás visszafordíthatatlan.
A CIDP és tünetei
Mint minden betegségnél, a CIDP-nél is a korai felismerés életet menthet. A krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátia (CIDP) egy autoimmun betegség, melyben a károsodás visszafordíthatatlan folyamat, kezelés nélkül az izomgyengeség akár a légző izmok bénulásához, és légzési elégtelenséghez, halálhoz vezet. Ezért rendkívül fontos a korai diagnózis és kezelés, amellyel a további idegi károsodás megelőzhető.
Ha az izmok működésével kapcsolatos panaszokat, zsibbadást, végtaggyengeséget, izomgyengeséget, izomsorvadást észlel, esetleg bizonytalanná válik a járása és fáradékony, mindenképpen vizsgáltassa ki magát. A CIDP betegség lefolyása lehet folyamatosan romló, vagy többszöri súlyosbodással és átmeneti javulással járó.
Az évek alatt folyamatosan romló gyulladásos polineuropátia több ideget érintő károsodás, amit típusosan szimmetrikus végtaggyengeség és zsibbadás jellemez. Az izomgyengeség, izomsorvadás és zsibbadás jellemzően a végtagok végén (kézizomzat, lábszárizomzat) a legkifejezettebb, ami a kézhasználatot (pl. írást, fogást) és a járást rontja. A CIDP-s betegek 10-15 év elteltével kerekesszékbe kerülhetnek, ágyhoz kötötté válhatnak.
| A végtagzsibbadás lehetséges okai |
| A zsibbadás gyakori panasz, melynek korrekt leírása legtöbbször nagyon nehéz. Mégis nagyon fontos, hogy a zsibbadásérzés jellegét minél jobban körülhatároljuk, mert a jó leírás fontos támpontot jelent az orvosnak, aki ez alapján hamarabb rátalálhat a kiváltó okra. A végtagzsibbadás lehetséges okai |
Felsimerés, diagnózis
Prof. Nagy Zoltán, az Országos Idegtudomány Intézet főigazgatója elmondta: a CIDP egy rendkívül ritka betegség. Egy nemzetközi felmérés szerint Magyarországon mintegy 700-900 CIDP-s beteg élhet, de csupán 100-150 van nyilvántartva.
A diagnózis felállítását az ideggyógyász az érzészavar és izomgyengeség klinikai tünetei alapján végzi, és laboratóriumi tesztekkel igazolja: a gerincvíz vizsgálata emelkedett összfehérje szintet, gyulladást mutat, az EMG és ENG vizsgálatok pedig képesek kimutatni az idegek károsodását. Az ENG-n észlelt görbe jelzi az idegsejtek pusztulásának mértékét és ebből következtetni lehet a betegség kimenetelére. Ami a legfontosabb, hogy az időben felismert betegség jól kezelhető.
A CIDP kezelési lehetőségei
A tünetek kezelés hiányában erősödnek, megfelelő kezeléssel viszont a romlás lelassítható, jobb esetben megállítható.
Jelenleg háromféle eljárást alkalmaznak. Prof. Komoly Sámuel a PTE Neurológiai Klinika igazgatója a legegyszerűbben alkalmazható és a mellékhatások szempontjából is a legkedvezőbb megoldást, az intravénás immunglobulinok adását ajánlja.
- A kezelés egyik iránya a szteroid gyulladáscsökkentők (kortikoszteroidok) alkalmazása. A szteroidot a beteg tablettában kapja. Hatékony kezelés, de előbb-utóbb súlyos mellékhatásai lehetnek. Ilyen lehet a cukorbetegség vagy a csontritkulás.
- A plazmacsere (plazmaferezis) egy bonyolult, készülékhez kötött eljárás. Hatásossága megegyezik az előzőével, de a beteg szállítását meg kell oldani.
- A betegség bizonyos formáin csak az intravénás immunglobulin segít. Ez a teljes betegkörnek csekély hányadát érinti, számukra viszont létfontosságú, hogy a kezeléshez hozzájussanak.
(Prof. Nagy Zoltán, az Országos Idegtudomány Intézet főigazgatója; Prof. Komoly Sámuel, a PTE Neurológiai Klinika igazgatója)
