Tüdőtuberkulózis (TBC)

A tbc fertőzésnek nincsenek specifikus tünetei, sőt, az esetek nagy részében sokáig tünetmentes. A tüdőtuberkulózis felismerésében így kiemelkedő szerepe van a szűrővizsgálaton való rendszeres részvételnek.

A tüdőtuberkulózis (tbc, más néven tüdőgümőkór) fertőzéses eredetű megbetegedés, melyet a Mycobacterium hominis és Mycobacterium bovis nevű baktériumok okoznak.

A tbc nemcsak a tüdőt érintheti, megbetegítheti a gyomor- bélrendszert (ha fertőzött tej fogyasztásával kerül be a szervezetbe), a húgy- és ivarszerveket, a csontokat, a bőrt. A tbc tüdőn kívüli formái napjainkban, a fejlett társadalmakban ritkák.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A tbc fertőzés előfordulási gyakorisága jelentősen függ a szociális helyzettől. A világon mintegy 8-12 millió új megfertőződés történik évente. Leggyakoribb a betegség Dél-Afrikában, ahol 100.000 lakosra több, mint 200 fertőzött személy jut.

Magyarországon a XX. század elején észlelhető igen magas megbetegedési arány, napjainkra jelentősen lecsökkent. A második világháború után kiteljesedett az országot behálózó tüdőgyógyászati hálózat, felfedezték a tbc elleni hatásos gyógyszereket, általánossá vált a kór elleni védőoltás, így a tbc elleni küzdelem jelentősen felgyorsult. Ma hazánkban 20-35 fertőzött személy jut 100.000 lakosra a különböző megyékben.

A tbc kórokozója cseppfertőzéssel terjed, azaz a fertőzött személy terjeszti azt köhögésével.

A tbc tünetei

A tüdőtuberkulózis tünetei nem specifikusak, azaz nem említhetünk olyan tüneteket, melyek fennállása esetén a diagnózis biztosan kimondható, így annak megállapításához további vizsgálatok szükségesek.

A betegség általános tünetei: fogyás, hőemelkedés, izzadás (főleg éjszaka), étvágytalanság, fáradékonyság, gyakran jelentkező meghűlések. A légzőszervi tünetek közül leggyakoribb a köhögés és köpetürítés. A betegségre jellegzetesnek régebben a véres köpetet tartották, ám ez nem mindig jelentkezik (napjainkban pedig oka inkább a tüdő rosszindulatú daganata). Ritkábban mellkasi fájdalom, nehézlégzés észlelhető.

Gyorsan rosszabbodó, vagy a tüdő nagy területének érintettségekor magas láz, gyors ütemű testsúlyvesztés jelentkezik, a fulmináns forma nagyon súlyos esetben akár halált is okozhat.

A tbc diagnosztikája

A diagnózis felállításakor, a felsorolt tüneteknek és egyéb eljárásoknak (mellkas röntgenfelvétel, mikrobiológiai vizsgálat köpetből, ún. tuberculin bőrpróba, néha szövettani vizsgálat) van kiemelkedő szerepe.

Tüdőtuberkulózis

A TBC több formában jelentkezhet. Az elsődleges tbc a korábban még nem fertőzött személyeknél alakul ki. A fertőzés ezen formája, az ún. elsődleges góc, a tüdőben alakul ki, s legtöbbször tünetmentes. Gyakran más okból végzett mellkas röntgenfelvétel (pl.: tüdőszűrés) készítése után derül ki, mivel az elsődleges góc nyoma gyógyult állapotban is megmarad.

A másodlagos tbc-t azok a baktériumok hozzák létre, melyek az elsődleges fertőzés alkalmával a tüdőben nem pusztultak el. Ez a forma, főleg fokozott rizikójú személyeknél, hajlamos a szervezet egyéb területeinek a megbetegítésére.

A diagnózis felállításához a köpetből laboratóriumi körülmények között kimutatott kórokozó jelenléte szükséges.

A tuberculin bőrpróba, többnyire a gyanú megerősítésére szolgál. A vizsgálat során megfelelő fecskendővel juttatnak a bőrbe egy speciális anyagot, majd 72-96 óra elteltével a szúrás helyének állapotából olvasható le az eredmény.

Szövettani vizsgálat (biopszia) kétes esetekben végezhető.

A tbc kezelése

A tüdőtuberkulózis gyógyszeres kezelése két fázisra bontható: az intenzív és a stabilizációs fázisra. Az intenzív terápia két vagy három hónap időtartamú kezelést jelent, a következő szerek hármas vagy négyes kombinációjával: isoniazid, rifampicin, pyrazinamide, ethambutol, esetleg streptomycin.

A stabilizációs fázis legtöbbször isoniazid és rifampicin kombinációt jelent, de szóba jön az említett szerek bármelyike. A kezelést mindig a betegnek legmegfelelőbb gyógyszerekkel, a legmegfelelőbb dózisban és időtartamig kell megválasztani, a kórokozó laboratóriumi vizsgálatát figyelembe véve.

A terápia beállítása kórházi körülmények között, tüdőgyógyászati osztályon történik. A hazabocsátott betegek kezelésének ellenőrzése a tüdőgondozó, illetve a háziorvos feladata.

A rendszeres orvosi ellenőrzés jelentősége igen nagy, mivel így nyomon követhető a páciens állapotának alakulása, a gyógyszerek esetleges mellékhatásai, feltérképezhetők a beteggel kapcsolatba került személyek, akik szükség esetén szintén kezelést kapnak, megfertőződésük megelőzésének érdekében.

A betegség kimenetele kis elváltozások, az orvossal való megfelelő együttműködés esetében teljes gyógyulás is lehet. A kezelést éppen ezért minél hamarabb el kell kezdeni, s az orvos utasításait pontosan követni kell.

Sebészi kezelés is szóba jöhet, ha a tüdő funkciója azzal javítható, ha valamely szövődmény elhárítása vagy megelőzése azt megkívánja, ezen felül diagnosztikai problémák és a gyógyszeres terápia nem megfelelő hatékonysága esetén.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit)