Milyen betegségek esetén hasznos a dió? Lássuk a tudományos tényeket

A dióról régóta gyanítják a kutatók, hogy fogyasztása számos betegség megelőzésére alkalmas lehet. Magas telítetlenzsírsav-tartalma miatt az egyik betegségcsoport, amellyel kapcsolatban vizsgálódnak, az a szív- és érrendszeri betegségek és az ezzel összefüggő anyagcserezavarok, mint például a cukorbetegség.

A dió sok tápanyagot tartalmazó élelmiszer, amely gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban, ásványi anyagokban és számos biológiailag aktív anyagban, így fenolos antioxidánsokban és fitoszterolokban.

Megfigyelések és klinikai vizsgálatok alapján valószínűsíthető volt, hogy a diófogyasztás pozitív hatással van a koszorúér-betegségre és a vele összefüggő koleszterinszintre. Ennek talaján az USA Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Ügynöksége (FDA) 2003-ban azt az állásfoglalást adta ki, hogy a legtöbb dióféle napi 43 g adagban, alacsony zsírtartalmú diéta részeként fogyasztva csökkentheti a szívbetegség kockázatát.

További vizsgálatokban a dió pozitív hatásúnak bizonyult számos, betegséghez vezető folyamatban, így oxidatív stresszben, gyulladásos folyamatokban. Csökkentette a zsigeri zsírszövet mennyiségét, a magas vércukorszintet és az inzulinrezisztenciát, és javította az erek falának állapotát. Klinikai vizsgálatok szerint mérsékelte a 2-es típusú cukorbetegség, a metabolikus szindróma, a vastagbélrák, a magas vérnyomás, az epekő, a kóros béltágulat (diverticulitis) és a gyulladásos betegségekkel összefüggő halálozás kockázatát.

A közelmúltig azonban nem vagy nem elég alaposan vizsgálták meg a diófogyasztás összefüggését a betegségtől független összes halálozással. Egy nagy létszámú bostoni kutatásban ezt a kérdést járták körül.

Mit bizonyítottak az eddigi vizsgálatok?

Két átfogó egészségfelmérési vizsgálat keretében mintegy harminc éven keresztül gyűjtötték több mint 118 ezer személy egészséggel, betegséggel és táplálkozással kapcsolatos adatait. Rendszeresen (2-4 évente) rögzítették a résztvevők táplálkozási szokásait, ezen belül dió-, illetve mogyorófogyasztását, másfelől a vizsgálat időtartama alatt bekövetkező halálozását és a halál okát.

Azt találták, hogy a halálozás és több jelentős krónikus betegség fordított összefüggést mutat a dió- vagy mogyorófogyasztással, azaz akik rendszeresen fogyasztották ezeket a magvakat, ritkábban betegedtek meg a vizsgált betegségekben, és kisebb volt a halálozás kockázata, mint a diót vagy mogyorót nem fogyasztók körében. A bármilyen okból bekövetkező halálozás mellett a szív- és érrendszeri, a légzőszervi és a rosszindulatú daganatos betegségek kockázatainak mérséklődése volt összefüggésbe hozható a dió-, illetve mogyorófogyasztással.

A talált összefüggés annál erősebb volt, minél többet fogyasztott valaki a magvakból. A naponta legalább 28 grammot fogyasztók halálozási kockázata átlagosan húsz százalékkal volt alacsonyabb, mint azoké, akik egyáltalán nem ettek diót vagy mogyorót. A hatás különösen kedvezőnek látszott a túlsúlyos személyeknél.

Nem mutatott statisztikailag igazolt összefüggést a diófogyasztással a stroke, a neurodegeneratív betegségek (mint például az Alzeheimer-kór vagy a Parkinson-kór), a vesebetegségek és a cukorbetegség.

Az olajos magvakkal kapcsolatban felmerülhet az aggály, hogy magas kalóriatartalmuk miatt súlynövelő hatásúak lehetnek. A vizsgálatban azonban éppen ellenkező eredmény született: a magasabb dió-, illetve mogyorófogyasztás mellé alacsonyabb testsúly, illetve testtömeg index (BMI) társult.

Az idézett tanulmány erőssége a különlegesen magas esetszám és hosszú követési idő mellett az, hogy nagyon nagy számú további tényezőt rögzítettek. Ez azért volt fontos, mert így statisztikai módszerekkel ki lehet zárni, hogy más fontos tényezők – többek között a dohányzás, a testmozgás, a multivitaminok szedése, az alkoholfogyasztás vagy fennálló egyéb betegségek – torzítsák az eredményeket. Bár a tanulmány alapján csak azt lehet kijelenteni, hogy van kapcsolat a kockázat csökkenése és a diófogyasztás között, de azt nem bizonyítja, hogy ok-okozati összefüggés lenne. Ugyanakkor más vizsgálatok is megerősítették, hogy a diófogyasztás számos krónikus betegségben kedvező hatású.

Milyen betegségek esetén nem bizonyított a hatása?

A rosszindulatú daganatok és a cukorbetegség, illetve a diófogyasztás közti összefüggéssel kapcsolatos vizsgálatok eredményei nem voltak teljesen egyértelműek, ezért a közelmúltban összegezték az eddigi, összesen harmincezer fő bevonásával elvégzett 36 kutatás adatait.

Az elemzés szerint a diófogyasztás összefüggést mutatott a vastagbél- és végbélrák, a méhtest nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganat és a prosztatarák előfordulási gyakoriságával, más daganattípusokkal azonban nem. Az összegzés szerzői azonban megjegyzik, hogy az egyes daganattípusok előfordulási kockázatainak pontos megítéléséhez még további vizsgálatokra lesz szükség.

Az elemzésben szintén nem találtak összefüggést a diófogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség között. Más, kifejezetten a diabétesszel és a hozzá tartozó paraméterekkel kapcsolatos kutatások is ellentmondásos eredményekkel jártak. Úgy tűnik, hogy a diófogyasztás mind az éhomi vércukorértékre, mind a hemoglobin-A1c értékére kedvező hatású volt cukorbetegeknél. E paraméterek a diabétesz kontrolljáról adnak információt. Ugyanakkor azonban az éhgyomri inzulin és a HOMA-index értékére vonatkozóan kimutatható pozitív hatás nem volt számottevő.

A diófogyasztás és a cukorbetegség közti összefüggés tehát még nem teljesen tisztázott, bár a hatás – ha van – inkább pozitívnak látszik. Ugyanígy nem sziklaszilárdak a neurológiai betegségek és bizonyos szellemi képességekkel kapcsolatos kedvező hatásokra vonatkozó bizonyítékok sem, noha több kutatás alapján is lehetnek előnyei.

Az olajos magvak, köztük a dió fogyasztása tehát a gasztronómiai élvezeten túl az egészség szempontjából mindenképpen kedvezőnek tekinthető. Ami fogyasztását korlátozhatja, az a viszonylag gyakori, a népesség 1–2%-át érintő allergia.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Reinhardt István