Vesekő téma

A vesekövesség kezelése csak a meglévő kövek eltávolítását és az általuk okozott panaszok megszüntetését célozhatja. Amennyiben valakinek már volt veseköve, 1-2 éven belül újra jelentkezhet, ha az életmódján nem változtat.

A vesekőbetegség a környezeti hatások és örökletes tényezők kölcsönhatásának eredményeként alakul ki. A kőképződést elősegítő és gátló tényezők egyensúlyának felborulása kőképződéshez vezet.

Mely szervekben alakulhatnak ki leggyakrabban kövek a szervezetben? Mi okozhatja ezeket, milyen tüneteik lehetnek, és hogyan kezelhetők?

A felnőttkori rosszindulatú daganatok 3 százaléka vesedaganat, előfordulási gyakorisága az elmúlt évtizedekben folyamatosan, évi 2-4 százalékkal emelkedik. Ennek 80 százaléka az úgynevezett világossejtes veserák.

A vesekövek a vizelet bizonyos alkotóelemeiből alakulnak ki. Képződhetnek vesekövek a vesemedencékbe vezető csatornácskákban, a vesemedencében vagy az elvezető húgyutakban.

A vesekő kialakulhat minden olyan tényezőtől, amely befolyásolja a vizeletürítést, például a táplálék és ivóvíz összetétele, felszívódási zavarok, szomjazás, fokozott verejtékezés.

A vesekőképződés világszerte, így hazánkban is az egyike a leggyakrabban előforduló betegségeknek. A vesekövek kialakulásának pontos oka a mai napig nem minden részletében tisztázott, de számos olyan tényezőt ismerünk, amely elősegíti a vesekövek kialakulását.

A vesekövesség gyakori probléma: a férfiak 10, a nők 5 százalékát érinti élete során. Leggyakrabban 30 és 60 éves kor között alakul ki, és sokáig tünetmentesen fejlődhet a vesében. Vesegörcs leggyakrabban akkor jelentkezik, ha a vesekő elmozdul és a vizeletelvezető rendszerben elakad.

Mind a vesekövesség, mind az epekövesség gyakori megbetegedés. Az epekövesség a nőknél, a vesekövesség a férfiaknál alakul ki gyakrabban. Mindkettő kialakulásában a túlsúlynak, a cukorbetegségnek, a köszvénynek, zsíranyagcsere-zavarnak és a magasvérnyomás-betegségnek is szerepet tulajdonítanak, melyeket összességükben az úgynevezett metabolikus szindrómának (anyagcsere tünetegyüttesnek) neveznek, de felmerült már a hirtelen súlyvesztés is mint rizikótényező.

A szinte járványszerű elhízás az egészségügy egyik legnagyobb kihívása, és gyakorlatilag az utolsó órákban járunk, amíg tehetünk valamit a jelenség ellen.