Van-e összefüggés a vesekövesség és az epekövesség között?

Mind a vesekövesség, mind az epekövesség gyakori megbetegedés. Az epekövesség a nőknél, a vesekövesség a férfiaknál alakul ki gyakrabban.

Mindkettő kialakulásában a túlsúlynak, a cukorbetegségnek, a köszvénynek, zsíranyagcsere-zavarnak és a magasvérnyomás-betegségnek is szerepet tulajdonítanak, melyeket összességükben az úgynevezett metabolikus szindrómának (anyagcsere tünetegyüttesnek) neveznek, de felmerült már a hirtelen súlyvesztés is mint rizikótényező.

Epekövességre hajlamosíthat ezeken túlmenően még a magasabb életkor, valamint tiazid típusú vízhajtók szedése is. Fentiek mellett mind a vesekövek, mind az epekövek esetében, egyikük után a másik kialakulásának is nagyobb a kockázata, amire több tanulmány is rámutat. Egy, az érelmeszesedés kockázatait felmérő kutatásban az epeköves betegek 54 %-ában vesekő kialakulását találták.

A kétféle kőbetegség egymásra is rizikótényezőt jelent, erről számoltak be a Journal of Urology 2011. novemberi számában amerikai kutatók. A felmérés 240 000 ember hosszú távú követésére terjedt ki abból a szempontból, hogy az egyik fajta kőbetegség megállapítása után legalább 4 éves különbséggel alakul-e ki újonnan a másik típusú kövesség, melyeknél csak a tünetekkel járó eseteket számították be.

Az adatokból arra az eredményre jutottak, hogy epekövesség után a vesekövesség kialakulása nemtől és életkortól függően 26-32 százalékkal nőtt; fordított esetben, vesekövességet követően, az epekövesség kockázata ugyanezen csoportok szerint 17-51 százalékkal emelkedik. Egy több mint 25 ezer epeköves beteget felmérő tajvani közleményben az epekövesség utáni vesekő kockázatot közel 1,7-szeresnek találták.

Mi lehet a két betegség közötti kapcsolat oka?

A két állapot közötti kapcsolat pontos oka még ismeretlen. Különböző feltételezések vannak, illetve vizsgálatok is történtek már ennek tisztázására. A kapcsolat kiderítését nehezíti, hogy a két betegség közvetlen kiváló oka más, mivel a vesekövesség hátterében alapvetően a vizeletben felhalmozódott ásványi sók állnak, az epekövesség kialakulásának fő oka pedig az, hogy az epesavak általi koleszterinlebontás nem megfelelő mértékű.

Az eddigi feltételezések szerint az inzulinrezisztencia az epesavak kiválasztódását fokozza, valamint az epehólyag működését is gátolja, és így vezet epekövességhez; a vesében pedig a kalciumoxalát kristályok lerakódását segíti elő. A vese- és epekövesség közötti kapcsolatra az inzulinrezisztencia, mint egy enyhe gyulladásos folyamat (gyulladás-elmélet) is háttérként szolgálhat. A belek súlyos felszívódási zavaraiban az epesavak visszaszívódásának elmaradása miatt az epében csökken a szintjük, ez növeli a koleszterin epekövek kifejlődését, ugyanakkor a bélben az oxalát anyagcserezavara is fellép, miáltal a vesekövek képződése is gyakoribb.

Feltételezik, hogy a belekben az enyhébb felszívódási rendellenességek is kőképződéshez vezethetnek. Egyes bélbaktériumok arányának megváltozása is befolyásolhatja mind az oxalát-, mind a koleszterin-anyagcserét és így a kőképződést. Az epeutak falában és a veseszövetben a víz- és az iontranszport megváltozása szintén szerepet játszhat mindkét kövesség kialakulásában. Ha sikerül egyértelmű összefüggést kimutatni a vese- és az epehólyag-kövesség között, az a későbbiekben a kezelési lehetőségeket is meg fogja változtatni.

Az említett eredményeket közlő kutatók is további tudományos elemzéseket javasolnak. Addig is, az epekövesség kockázata csökkenthető a normál testsúlyra törekvéssel, alacsony koleszterintartalmú, zsírszegény diéta követésével. A vesekövesség kockázatát csökkenthetjük megfelelő bőséges folyadékbevitellel és alacsony oxaláttartalmú (vagy a már korábban kimutatott kövességnek megfelelő) étrenddel.

Számolja ki! Testtömeg index (BMI) kalkulátor

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szanyi Andrea, belgyógyász, háziorvos, geriáter