Kalcium téma

A csonttömeg fiziológiás csökkenése a 40. életévüket betöltött személyeknél indul meg, ahogy előrehalad a kor, egyre gyakoribbá válik és töréseket okoz.

Az egészséges csontozat megtartásához három dologra van szükség: rendszeres testmozgásra, megfelelő mennyiségű kalciumra és megfelelő mennyiségű D-vitaminra, amely a kalcium felszívódásához nélkülözhetetlen.

A mellékpajzsmirigy rendellenességei a szervezetben lévő kalciumszintre vannak döntő befolyással. Ha alulműködés tapasztalható, az gyakran görcsös rohamokat válthat ki a betegnél. Éppen ezért fontos, hogy megfelelő időben diagnosztizálják a szakemberek a betegséget, és megelőzzék a súlyosabb következményeket.

Már gyermekkorunkban is arra tanítottak bennünket, hogy a tej élet, erő, egészség, hiszen a legfontosabb kalciumforrásunk, emellett D-vitamint, tejcukrot és teljes értékű fehérjéket is tartalmaz.

A D-vitamin (D-hormon) elnevezés több, zsírban oldódó vitamint foglal magába. Legfontosabb feladata a kalciumháztartás szabályozása, valamint a csontok ásványosítása.

A csontritkulás megelőzéséért egész életünkben tennünk kell. A kiegyensúlyozott és teljes értékű táplálkozásnak, az egészséges életmódnak, valamint a rendszeres fizikai aktivitásnak már gyermekkortól kezdve nagy szerepe van a csontok egészségének megőrzésében.

Vékony csontról vagy osteoporozisról, csontritkulásról akkor beszélünk, amikor a csont könnyebb lesz és gyengébb. Csontritkulásban a csont rostjai vékonyabbá, törékenyebbé válnak és elvesztik az erejüket.

A csontritkulás olyan betegség, mely gyengíti a csontokat, növeli a hirtelen, váratlan törések kockázatát. A betegség szó szerinti jelentése porózus csont, mely arra utal, hogy csökken a csont sűrűsége és ereje. A betegség gyakran tünet- és fájdalommentesen fejlődik ki.

Harmincnégy évesen csontritkulásom van. Visszafordítható ez a folyamat? Mit tehetnék ennek érdekében? - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatának kérdéseiből.

Magas kalciumszintről, vagyis hiperkalcémiáról akkor beszélünk, amikor a vér kalciumszintje a normál tartomány felső értéke felett mérhető. Ennek hátterében számos ok állhat, legtöbb esetben a hormonális szabályzó mechanizmus valamilyen zavara.